Időről időre felvetődik a fővárosi behajtási díj gondolata. Hol Demszky, hol a belső kerületek önkormányzatai, hol valamelyik kormányhivatal, hol Hegyi Gyula EP képviselő dobja be az ötletet magyar közbeszéd fortyogó, kénkőszagú mocsarába. Én is eregetnék néhány buborékot.
Alapvetően nincs bajom azzal, hogy a motorizáció előtti korokban
épült belvárosban a Hatalom adókkal, díjakkal szabályozza a forgalmat.
Nem fér el annyi autó odabe', hát ne menjen be annyi autó oda
be. Vagy ha mégis, fizessen, a pénzt aztán okosan fel lehet
használni akár a forgalom, akár a forgalom hiánya okozta károk
enyhítésére. Azzal van bajom, ahogy ez az egész itthon zajlani szokott,
zajlik.
Először is, ahogy be szoktuk vezetni az ilyesmit. Ad hoc, egyik
napról a másikra.
Most hirtelen a gyógyszerpiaci liberalizáció jut eszembe; ha azt
mondja a Hatalom, hogy na, öt év múlva bárki szabadon árulhat
aszpirint, a patikáknak lett volna idejük felkészülni, a betojibbak
eladhatták volna a boltot, és átállhattak volna csirketenyésztésre, a
vállalkozóbb kedvűek beruházhattak volna egy látványmozsárba, hogy
jobban vonzzák a náthásakat a benzinkutaknál, mittudomén. De nem, pár
hónap alatt lezavartuk az egészet, aki megdöglik, megdöglik.
Most megint ilyet sejtek. Ha lesz dugóadó (milyen szép szó is ez),
az
alighanem hirtelen lesz, a belvárosi forgalomra épült
vállalkozásoknak nemigen lesz idejük átállni, profilt váltani,
elköltözni. Meg a belvárosi irodáknak sem. Meg a lakóknak. És ez így
nem jó.
ország közúthálózata, közigazgatása
Másodszor: a rendszerben gondolkodás, vagy inkább a
rendszerszemléletű cselekvés hiánya. Évtizedek óta mondogatja mindenki,
hogy milyen elcseszettül fővárosközpontú az ország közúthálózata,
közigazgatása; a vízfej szóról először gondol Budapestre a magyar, csak
utána a
hidrokefáliára . Ez pedig azt is jelenti, hogy
sok autós nem puszta mazochista élvezetből szív a belvárosban,
hanem muszáj neki bemenni, vagy keresztülmenni a nyűgös részen, akár
dolgozni, akár ügyintézni.
Amíg nincs kész teljesen az M0, meg a
villanyállam, ne legyen
behajtási díj a fővárosba. Kedves Hatalom:
előbb adni kéne alternatívát, utána büntetni a behajtást!
Én például Fejér megyéből járok Újpestre a szerkesztősége -
nem mindennap, hiszen egy webmagazin munkatársaként otthonról
is számos dolgot el tudok intézni, de egy héten többször. Ha jó
az idő, motorral megyek be, és nem érdekel a dugó. Ha esik, fú,
havazik, akkor viszont én is ott tötymörgök órákon át az
M1/M7-től a külső Váci útig.
Ha kész lenne az M0 északnyugati negyede, alighanem gyakran
kerülnék inkább, hogy megússzam a városon átvágás
gyötrelmeit. Vagy kerülnének mások, én meg átvághatnék gyorsan:
mindegy.
Harmadszor:
könnyű mondani, hogy utazzon a polgár környezettudatosan,
felelősen BMV-vel (busz, metró, villamos, ugye), akkor megspórolhatja
az útdíjat, de ez - mint mindenki tudja - a gyakorlatban nem ilyen
egyszerű. A tömegközlekedés koszos, büdös, zajos, most már elég drága
is, télen hideg, nyáron forró, a rendszer nincs felkészítve a
csúcsidőszakokra. Ha már így is tele van a 4-6, a metró reggelente, mi
lenne, ha még az autósok is megpróbálnának átcsoportosulni?
lehetősége sem.
És - ez is lerágott csont - nincs meg a P+R lehetősége sem.
Mindegy, honnan érkezik a fővárosba az ingázó, nem tudja lerakni
autóját egy gyorsan megközelíthető, olcsó őrzött parkolóban, nem
tud a kocsiból kiszállva percek alatt közösségi közlekedésre váltani.
Kéne építeni párat, gyorsan, még mielőtt kifurkáljuk az újabb metrót,
nem? A belvárosban lakók szintén nehezen tudnák megoldani a város
peremére települt bevásárlóközpontok megközelítését autó nélkül, pedig
ha két forinttal olcsóbb a tejföl a városszéli Corában, mint a sarki
Matchben, menni kell...
Negyedszer: miért is kell annyi embernek ingázni reggel-este? A
hidegburkolót, hentest, portást megértem, de adminisztrátorok,
könyvelők, hivatalnokok tízezrei autóznak be nap mint nap az otthoni
számítógéptől a hivataliig. (Tudom, csináltam, évekig dolgoztam egy
naaagy magyar állami vállalat vezérigazgatóságán marketing-akármiként,
kedvesem pedig SAP-modulgazda volt egy kormányhivatalban.)
A Hatalom igazán gondolkodhatna egy kicsit a felesleges jövés-menés
leépítéséről, forszírozhatná a távmunka bevezetését, ahol lehet,
neadjisten eltolhatná a munkaidőket, hogy ne nyolcra-fél kilencre
akarjon beérni budapesti irodájába a fél államapparátus minden
hétköznap reggel, és ne fél ötkor-ötkor induljon haza, vagy pénteken a
Balatonra.
És végül, ötödször: már megint nyomaszt a Hatalom pofátlan
arisztokratikus gőgje.
Kormányzati negyedet építünk magunknak a Nyugatinál, az abszolút
belvárosban? Te meg, alattvaló, fizess, ha a színünk elé akarsz
járulni? Ül a polgármester, képviselő, főosztályvezető az én adómból
vett, én
adómból
tankolt,
én adómból
parkolt, én
adómból
zöldkártyázó,
vizsgázó
hivatali Audijában, amin ott az adómból fizetett
pályamatrica;
amit a júzer nem
íratott a nevére súlyos illetékek árán, nem fizetett utána
regadót.
És közben úgy gondolja, kivet még egy sarcot a nyájra, újra megszivat
minket egy kicsit, ne urizáljanak már annyian automobillal? Tudom, hogy
demagóg, meg biztos irigy vagyok, de azért idegesítő, nem?
További cikkeink
