Mindenekelőtt leszögezem, számomra az igazi személygépkocsinak négy
ajtaja van. És lehetőleg nem rövidebb 4,8 méternél.
Tíz éve még beértem négy és féllel, 2017-ben nyilván kevesellem az
5,1-et is, de fegyelmezetten tudomásul veszem majd, hogy 2007-es
autók között nagynak számított a 20 centi híján 5 méter. Tehát főképpen
limuzinválogatás lesz.
Mi más juthatott volna rögtön eszembe, mint a remek
Citroën C6-os?
Aki nem hajlandó beállni az egy kaptafára készülő négyajtósok vásárlói
sorába, nyilván elsőként veszi számításba a pompás külsejű és pazar
belsejű francia járművet. Egyetlen dolog felhőzi a kényelmes, nyugodt
10 évnyi várakozásomat: a legolcsóbb C6-os is több mint 11 millióba
kerül. Ráadásul 2,2-es dízelt, méretéhez kifejezetten nevetséges kézi
váltóval soha nem vennék. A két V6-os, a 2,7-es dízel és a háromliteres
benzines már 13 körül jár.
Ki vesz ilyet manapság? Ki lesz, aki kíméli a kedvemért? Félek,
azt fogja kiírni a kereső, hogy "sajnáljuk, az ön feltételeinek
megfelelő autót adatbázisunk nem tartalmaz". Pedig meszesedő
csigolyámmal nagyon fogok vágyni kellemes ringatására, amint kétszeres
nagypapaként hajtok végig a macskaköves Thököly úton, unokáimat a
városligeti vigasságra szállítva.
Tíz év múlva tízéveset
Sorozatunkban szerkesztőségünk tagjai azt vizsgálják, hogy
az új autók mai palettájáról milyen, akkor már lélekkel bíró
használt autót vesznek majd 2017-ben. Az eddig megjelent
részek:
Második favoritom kicsit hamarabb kezdte földi pályafutását (5 éve
van közöttünk), mégis masszívan ragaszkodom későbbi megszerzéséhez. Az
olasz tanktervezés örökös nyertese, a
Lancia Thesis:
nincs két tonna, de háromnak látszik; alig 4,9 méter, de elhittem
volna, ha 5,1-et mondanak rá. Ilyen lehetett volna a Jaguar
harmadik évezredi csúcsmodellje, ha az XJ nem volna
ugyanolyan immáron 29 éve . Minden benne van, amit ma elvárok egy luxusautótól,
csak egy apróság aggaszt. Nincs
belevaló, rendes motor . A dízelek nyomatékosak, de szűk
tartományban, a benzinesek meg viccesek: 2,0-es turbó és 2,4-es szívó,
185 és 170 LE. 2017-ben alig leszek 48 éves, remélem, ennél többet
várok még az autómtól. Azért a híradásokkal ellentétben az olasz
honlapon találtam új 3,2-es V6-ost; gondolom, akad néhány túltárolt
darab. Áruk méltányos, 50 ezer euró alatti, vagyis kereken egymillió
forintot kell tartalékolnom egy tízéves példányra.
Vagy talán egy
Volvo S80?
Mellette szól, hogy
ha véletlenül lesz is addigra 1-2 éve harmadik generációja,
legfeljebb néhány elvakult autóbuzi tudja megkülönböztetni a
másodiktól. Három S80-ast vezettem, mindet automatával, ezek közül
az erősebb dízel és a 2,5T is kellemetlen csalódás volt. Előbbi nyers
hangjával (állítólag már vastagabb a szigetelés), utóbbi örökös
fordulatéhségével fárasztott. A V8-ast viszont imádtam. Mély dohogása,
bármikor ugrásra kész ereje lenyűgözött. 315 LE, 440 Nm, és mégis
a legnagyobb nyugalommal odaadnám egy friss jogosítványosnak.
Az összkerékhajtás hibátlanul illeszkedik a bőséges teljesítményhez.
Bár
ez a legdrágább, mégsem félek a 10 éves árától. Az előbbiektől
eltérően sok lesz belőle. A C6-ost és a Thesist gazdáik amolyan
egzotikumként a reális ár fölött kínálják majd, ezt viszont a sok dízel
húzza le magához. Mellette szól, hogy a kis fordulatú nyolchengerest
nehéz széthajtani, csak arra kell vigyáznom, hogy a váltócserén
túllegyen a kiválasztott példány. Már ha ez is olyan alulméretezett,
mint ami az előző széria T6-osában volt.
Szabad lesz-e a választásom? (privát
apokaliptikus vízió)
Tetszik látni,
milyen ügyesen haladok az egyre nagyobb benzinmotorok
irányába? 3,0-as V6, 3,2-es V6, 4,4-es V8. A szépen felépített
gondolatmenet csak egy helyen sántíthat. Ha ezeket a benzinfaló
monstrumokat mesterségesen tartják távol a használattól.
Irdatlan benzinárakkal például. Mondjuk mert a baráti (értsd:
leigázott) arab államok hirtelen mégiscsak megtalálják a közös
hangot egymással, ezen kívül Kínával, akivel az oroszok is
kibékülnek, attól fogva nyugat helyett kelet felé folyik az olaj.
Az Egyesült Államok inkább a földben hagyja a texasi készleteit, ha
ezzel Európát a nyomorba is dönti. Dehogy törődik a pár százmilliós
apró piaccal, amikor ott van a már mindent jobban és kevesebbért
gyártó Kína, és olcsó bedolgozókért kiált India, Vietnam, Laosz és
Kambodzsa.
Akkor az amerikai nem tengerészgyalogosnak öltözve,
Hummeren keresi
fel Ázsiát, hanem bérmunkásként, jobb esetben valamelyik bombayi
egyetemre jelentkezve. Megoldást jelenthetne nekünk Dél-Amerika, de
a könnyelmű 16-17. századi spanyol és portugál vérengzésekért azzal
állnak bosszút az indián származású államfők, hogy azonos súlyú
aranyért sem adnak kőolajat. Késő lesz az Uniónak azon bánkódni,
hogy a roaming-tarifák helyett talán inkább a kőolajlobbival
kellett volna foglalkozni 2007-ben.
Elismerem, kissé vészes forgatókönyv, jobban lehet tartani az
adminisztratív korlátozásoktól. Noha a magas légköri áramlatok
továbbra is vegyesen hozzák a kiotói egyezményt továbbra is
elmismásoló Amerika szmogját és a kínai szénerőművek füstjét,
2017-re Európában rádöbbennek, hogy mégis kellene valamit tenni a
környezetszennyezés ellen. Velence már a második Atlantisz,
megmentésére ráment Itália és a kultúrvilág számos adakozójának a
pénze, hiába. De talán megállítható az ibériai sivatagosodás (ahol
dromedárokat tenyésztenek, import lappföldi tevefüvön), az oslói
partokat sem borítják be örökké a Dániából átsodródott kókuszdiók,
és a Dunában sem szaporodnak túl a gnúra vadászó krokodilok.
Talán ennyire mégsem lesz szörnyű a helyzet, de hogy
nem flangálhatnak bármerre és bármikor a luxuslimuzinok, arra
mérget veszek. Itthon különösen fájó lesz a teljesítményadó (200 LE
= évi félmillió forint), de az
átírás
költsége is meghaladhatja a 10 éves autó vételárát. Talán az
vigasztal majd, hogy pár gyűjtő kivételével legfeljebb bontók
vásárolják fel a vágyott kategóriám autóit.
Mégis, mi marad nekem, ha a fentiek nem? Nem sok. A dízeleket utólag
felszerelt tripla koromszűrő fojtogatja,
minden második liter gázolajat közvetlenül a katalizátorban égetnek
el. A mai hibrid technológia jópofa kezdetnek tűnik majd 2017-ben,
pár múzeumi darabon kívül más nem marad fent belőlük. De egyébként sem
tetszenek a
Toyoták és
Lexusok, se a
Honda Civic. Bezzeg a
Honda FCX, azt már
el tudnám képzelni. Kár, hogy nem lesz belőle 2017-ben tíz éves. Se 9,
se 8, de a hétben sem lennék biztos.
Végkövetkeztetés? Tíz év múlva nem veszek tíz éves gépkocsit.
Beállok a sorba, hosszúlejáratú hitelszerződés alapján akkumulátor,
hidrogéncella lesz az új kisautómban. Vagy lehet, hogy napelem a
tetején, esetleg vákuumszivattyúval továbbítanak egy központi
irányítóteremből? Á, ezek inkább a 2037-es valóság részletei. 2017-ben
magasabb lesz az átlaghőmérséklet Budapesten, mint ma Nápolyban, tehát
valójában egész évben robogózni fogok. Igen, megálláskor
bedugom a konnektorba,
ahhoz nem kell már semmit feltalálni. Egyébként is, nézzék, mások
sejtik, mire kell tanítani a népet.
További cikkeink
