Öt éve ősszel, egy csütörtök hajnalban, a három lakással ezelőtti földön ültem és a tévét kapcsolgattam. Az egyik csatornán feltűnt egy felzselézett hajú srác, aki egy repülőtéren ácsorgott egy Ferrari F355 Spider mellett, formatervezési részletekre hívta fel a figyelmet, majd beleült, és közölte, hogy ezért ő fizetést kap. Csak hogy nyilvánvaló legyen. Azt talán még ő sem sejtette, hogy pár évvel később egy Formula–1-es autó vezetéséért fog fizetést kapni.

hirdetés

Már csak azért sem,
mert nem sokkal több ember kapott
ilyesmiért fizetést , mint
ahányan azért , hogy elhagyják a Föld atmoszféráját. A körülmények
meglepően hasonlóak. A szervezetnek rettenetes gyorsulást kell
elviselnie, különleges ruhák és egy sisak óvja az egyébként romboló
környezettől, és folyamatosan a fejlesztés peremén álló szerkezetekben
kell nagyon gyorsan utaznia, ami nem javítja a kilátásokat a hosszú
életre. Ettől függetlenül a hatéves srácok komoly százaléka választaná
a tűzoltás mellett ezek közül bármelyik mesterséget, aztán egy részük
még felnőttkorban is.

Formula–1 autó vezetésére valószínűleg nincs sok esélyünk.
Űrutazásra viszont annál inkább, miután három éve
először
privát űrhajó járt odafönt , két év múlva pedig indul a
Virgin Galactic , ahol 200 ezer dollárért bárki repülhet egyet. Ráadásul
egyre többen foglalkoznak űrhajótervezéssel, akik korábban
számítástechnikából gazdagodtak meg, elég csak
Jeff Bezosra,
Elon Muskra vagy
John Carmackre
gondolni. Egyszóval – hogy az Index dizájnerének, Etelének egy pólóját
idézzem –
space is the place.

De a rendszeres űrutazás a jövő szele. És ebben a jövőben az autónk
talán a

Honda FCX

-hez hasonlóan fog működni, ami egy üzemanyagcellában hidrogént és
oxigént egyesít vízzé, és a reakció során felszabaduló energiát
alakítja mozgássá.

Az FCX
szerepelt a tesztrovatban is két héttel ezelőtt, ha szeretne róla szép képeket
látni, vagy elmerülni egy kicsit energiaellátásának megértésében,
kattintson oda.

Elég sokat beszélgetünk mostanában alternatív hajtású járművekről.
Mert egyre nyilvánvalóbb, hogy a jelenlegi állapot, miszerint
véges mennyiségű fosszilis tüzelőanyagot égetünk el, hogy
piszkos maradéka az atmoszférában kössön ki, hosszú távon
tarthatatlan (és talán még a
rikoltó versenyautóhangoktól is el kell majd búcsúznunk).

Az üzemanyagcella egy megoldás erre, de csak akkor jó, ha mellette
megújuló úton tudunk energiát előállítani, mint a filmben látható
svédországi Gotland szélerőműveivel. A cellába hidrogén kell, a
hidrogént pedig ugyanabból a vízből állítjuk elő, amivé a cellában
alakul. Árammal. Az áramot meg kell termelni,
és ha ezt szén vagy olaj elégetésével tesszük, akkor az FCX nem
tisztább autó, mint a villamos a Körúton, ami egyszerűen a
legközelebbi erőműbe helyezi át a szennyezést. A villamos mellett állva
ez sokkal jobb, mint a busz dízelfüstjéből szívni, de az egész Föld
szempontjából édesmindegy.

Bár a Honda FCX jövőre kapható lesz, egyelőre csak
kísérleti piacokon, nincs hozzá ugyanis infrastruktúra. Ha addig
viszont csapatnánk egyet a zavarosban, nem tűnik rossz választásnak
a

Nissan X-Trail

amivel Winkler a görög mitológiából ismert

Dodona szent
tölgyeinek szomszédságában próbálta ki, hogy hány levegőben
lógó kerék mellett lehet még vidáman továbbgurulni:

Dodona egyébként komoly járműépítési múlttal bír:
innen származó fákból készült
Iaszón
hajója, az
Argó, amivel az
aranygyapjúért ment Kolkhiszba társaival, az argonautákkal.

Iaszón nem az átlag járművásárlót képviseli. Az Argó
ötven hőst
szállított, vadonatúj volt, és Héra istennő kísérte útján, ráadásul –
korabeli GPS navigációként – az alapanyagként használt dodonai tölgy
jövendőmondásra is alkalmas volt. De mit tegyünk, ha nem rendelkezünk
saját járműépítővel, olümposzi kapcsolatok helyett pedig csak kétmillió
forinttal?
Ötven hőst nem fogunk tudni elszállítani, de hatodmagunkat
talán igen. Winkler elment kideríteni, hogy Ésszerű
Használtautó rovatunkat egy

Fiat
Multipla, Opel Zafira, Chrysler Grand Voyager

összehasonlító teszttel folytassa. A kritériumok:
ne kerüljön többe kétmilliónál, és legyen benne legalább hat
ülés. A fókuszcsoport: kislányok.

És most, hogy megvolt az ésszerűség, megvolt a csapatás
és megvolt a jövő, irány a múlt. Egész pontosan a
három évvel ezelőtti

Renault R24 Formula–1 autó

amit némi tréning után
Nínó Karotta kezébe nyomtak a dél-franciaországi
Paul Ricard versenypályán. Azt mondta tegnap, hogy a héten
megírja részletesen, hogy milyen volt, de addig is: showtime!

Olybá tűnik, az autós újságíró tényleg az élet császára. Amennyiben
boldogan fogadjuk el azt a tényt, hogy egy négy és fél kilós máj
próbálja minden kanyarban átszakítani bordáink és hasizmaink falát,
hogy a pőre szénszál kádban landoljon, és utána lehessen vele pontyozni
éjszaka.
Ha nem félnek a pontyoktól, a májaktól, és a
nadályoktól, nézzék meg az egész adást, ahol műsorvezetőink
bebizonyítják horgászásbeli alkalmatlanságukat:

Ha szerette, ha gyűlölte, mondja el a
Belsőségben
vagy a
fórumon,
ha pedig nem szeretne lemaradni a következő adásról sem, iratkozzon fel
Google-naptárunkra .

És a végére egy nyomasztó tény:
már megint nem volt V12-es autó. Ezen sürgősen
változtatni kell.