Már el is adtam valamikor múlt nyáron azt a dízel Tipót,
amellyel tavaly márciusban a Budapesti Önkormányzati Parkolási Kft.
szerint "a mellékletben felsorolt helyszíneken és időpontokban
díjfizetés nélkül parkoltak". Az idén február 16-án kelt levélhez
csapott csekk szerint 4590 forintot kéne fizetnem: ennyi a parkolási
díj és a pótdíj összege. Érdekelne bár, de most ne firtassuk, miért
tartott majd egy évig a társaságnak, hogy kiküldje. Biztos vígan
csörgedezik az automatákból a forint, ha a cégnek ennyire ráér
behajtani kintlévőségeit.
Jól emlékeztem az esetre. A Váci úton, egy irodaház aljában üzemelő
menza előtti parkolóban büntették meg szegény ártatlan Tipómat. Gyakran
járunk ide ebédelni a kollégákkal, mikor kinek az autójával. És mindig
veszünk jegyet. Ezúttal is vettünk, meg is lepődtem, amikor jóllakott
hasamat simogatva váratlanul megpillantottam a szélvédőn a
Mikulás-csomagot.
Ráadásul a jegy a helyén is volt, a műszerfal tetején. A
jegyzőkönyvezett időpont gyakorlatilag pont az érvényességi időtartam
közepére esik.
Egy korábbi esetem a Centrummal
Pár éve feleségem Twingójával parkoltunk egyszer jegy nélkül
a Centrum Parkolási Társaság szerint. Az bonyolultabb ügy volt,
viszont egyszerűbben vége lett. A parkolóőr a büntiszacsit
betömködte a motorháztető alá, ahol csak napokkal később
találtam meg, viszont addigra már kidobtam a jegyet - mert
akkor is vettem, mindig veszek, birka vagyok. A problémát az
okozta, hogy a Twingo kis belterében a becsapott ajtó nagy
vihart kavar, ami könnyen lesodorja a jegyet a műszerfalról.
Ezért én
gyakran tettem a kocsi ülésére a cetlit. Ami, ahogy
levelemben írtam is a Centrumnak, egy, a szélvédő mögötti, jól
látható hely. Tehát ha ideteszem a jegyet, ahogy a
parkolójegyen is írják, nem követek el szabálysértést. Ők nem
válaszoltak, én nem érdeklődtem tovább - remélem végleg
ennyiben maradtunk.
Nahát, mondok, ennek a fele se tréfa, azzal jól hozzá is
fénymásoltam a jegyet a kapott levélhez, ráírtam, hogy
"Kedves Böp! Volt jegyem, meg is van, üdv: Rácz Tamás". A papírt
február 22-én, tehát kevesebb, mint egy héttel a BÖP levelének
kézhezvétele után elfaxoltam a parkolási társaságnak; istenem, csak
kisebb vagyok, mint egy egész Kft., hát gyorsabban reagálok. A fax
nyugtáját elraktam a többi papír mellé a piros zacsiba, gondoltam, az
ügyet lezárhatjuk.
De nem. Május 18-án kaptam egy újabb levelet. Ebben az
ügyfélszolgálat vezetője kedvesen tájékoztat arról, hogy is kell
parkolójegyet venni, hova is kell tenni azt.
Aztán jön a hideg zuhany, idézem: "A pótdíjfizetési felszólítás
kiállításakor készült fényképfelvételek alapján megállapítottuk, hogy
Ön a 19/2005. (IV.22.) Fővárosi Közgyűlési rendeletben leírtakat nem
tartotta be, ezért az utólagosan bemutatott parkolójegyét elfogadni nem
tudjuk."
Mellékeltek is egy kinyomtatott fotót, hát ez alapján
én sem tudnám elfogadni az állítást, hogy bármi is van a csillogó,
beégett szélvédő mögött. Sőt, még a kormány és az ülések
létezésében sem lehetnék biztos, ha nem az én egykori autóm lenne
rajta, s benne az én parkolójegyem, amit bizony beraktam a
műszerfalra.
De ami még rémisztőbb:
hiába őriztem meg a fecnit, az a BÖP szerint immár nem bizonyítéka
önmagának. A levél még kedvesen figyelmembe ajánl egy új
szolgáltatást, az SMS-ben való parkolási díj-fizetést, állítólag ezzel
elkerülhetők a hasonló helyzetek. Hát nem tudom, arról a cégtől, ami
papírcetlikkel sem boldogul, nehezen hiszem el, hogy majd nem követ el
bakikat az elektronikus adatkezelésben, de mindegy.
A levél szerint tíz napom lett volna rendezni a "felszólításban kért
összeget", utána bírósági eljárást kezdeményeznek ellenem - ez tehát
már nyilván meg is indult. Hiszen azt nem feltételezem, hogy csak úgy
súlytalanul ijesztgetne egy közfeladatot ellátó kft. Jöjjön hát az a
bírósági eljárás, állok elébe.
Kíváncsi vagyok, hogy a beégett fotó mit ér a fizikai valójában
tündöklő parkolójegy, no meg három tanúm, feddhetetlen,
köztiszteleben álló kollégáim ellen, akikkel már akkor, tavaly
márciusban ott röhögtünk a BÖP alkalmatlanságán.
További cikkeink
