Először arról akartam publicisztikát írni, hogy az autókból lassan
kipusztul a lélek. Több új kocsi tesztelése után jutottam erre a
következtetésre. Például amikor egy régi 1,3-as Swiftből ültem át az
újba, és úgy éreztem,
mintha hirtelen mindent mosogatószivaccsal burkoltak volna be
körülöttem. Hideg zsírral átitatott mosogatószivaccsal.
A régi élénksége, barátságos gépzajai és villámgyors reakciói fájóan
hiányoztak a lecsendesített, letompított, hatásosan zörejmentesített és
ó-de-kúl kinézetű újból. Aztán kijött az új Yaris, és ugyanezt
tapasztaltam.
Álmatag, fájdalommentes puhaság, volán mögé pattanás egy doboz
Seduxen után. Persze, a minőség, a zörejmentesség, ahh, meg az a
hely, meg a háttámlás sámlik helyett végre kényelmes ülések. Biztosan
előrelépés annak, aki naponta ötször Domestosszal törölgeti át a
konyhapultot. Aki viszont örült, hogy a kölniszagú autónak
kicsinyített, hangolt leömlős ralimotor volt az orrában, annak
visszalépés.
És nézzék csak meg az új Twingót. A 1993-as eredeti egy sziporkázó
ötletparádé volt. Kopott radírformájához, spánielszemeihez, tologatható
hátsó üléssorához, a műszerfalából kiszaglászó bohócorrához,
Playmobil-belvilágához semmi nem volt fogható.
A mostani meg? Egy zsugorított Clio. Felnőtt és jobb lett, de
már nem ovisan, makulátlanul cuki, hanem számítóan édes. Egy autóipari
Lolita.
transzformálódott Lacettik? Mind jobbak a korábbiaknál.
Ezt a cikktémát szerettem volna alaposabban kidolgozni, fel is
vetettem a szokásos hétfői Totalcar-értekezleten. Egyébként így néz ki
a
társaság hétfő reggelente .
Néhányan nekem estek, hogy hülyeség, ebbe nem lehet bevonni az
igazi autóvá érett Astra H-t, meg az új Audi TT-t, ami a modellváltás
során buzikupéból valódi sportautóvá lett. És az összes Skoda? Meg a
koreaiak? A Kiák, a Hyundaik, a Chevykké transzformálódott Lacettik?
Mind jobbak a korábbiaknál. Sőt, jók. Karotta szerint meg csak
öregszünk, ezért gondoljuk, hogy régen minden jobb volt, akkor, amikor
még a műanyagot is vasból gyúrták. Öregedésről beszél, mikor egy
tízessel fiatalabb nálam? Nálam, így negyven fölött, akár igaz is
lehetne, csakhogy én már kamaszkoromban is utáltam az új autókat.
Balázs Vitya kis híján megmentette az eredeti témát. Ő azt hámozta
ki, hogy az újszerű, látványos, kivételesen jó autók - amiket szeretnek
a hardcore fanatikusok -
elfáradnak, mire megérik a második-harmadik generációjukat. Ford
Mustang, Fiat Punto, eredeti VW Golf GTI meg a Peugeot 205 GTI -
ilyenekre gondolt. Ez már jó vezérfonalnak tűnt, aztán rájöttem, hogy
baromság.
förmedvény ML másodjára lett kivételes polihisztor.
Mert például (kihagyva a külön kategóriába tartozó 300 SL-t)
a Mercedes-Benz SL-ből a 190-es nem volt valami nagy
vaszisztdasz, de utódját, a Pagodát (230 SL, 250 SL, 280 SL néven
futott) minden idők egyik legjobb stuttgarti roadsterének tartják. És a
Mercedesnél maradva: az indiai pickupok színvonalát alulmúló förmedvény
ML másodjára lett kivételes polihisztor. Már amennyiben lehet ilyet
autóra mondani.
Rágódtam a dolgon, majd megvilágosodtam.
Az autók a könnyen emészthető középszer felé haladnak. Olykor
születnek kiemelkedő modellek - régi Mini, Porsche 911, Mazda MX-5,
ezek aztán elvesztik az élüket. A másik végen meg ott vannak az
elbénázott autók - Daewoo Racer, Fiat Stilo, régi Volvo S40 -, amiknél
észbe kap a gyártó, és szépen feljavítja őket. Ami meg középszernek
indul, középszer is marad.
Az ilyen középre törekedésből születik a hatvan számot játszó
Sláger Rádió, a sok ezüstmetál autó, a suhogós dzsogging meg a
brazilszappanopera-kultusz. Nem újkeletű a dolog, gondolok a magyar
vidéket lávaként beborító kétablakos egyenházakra, az osztrák kerti
törpék inváziójára vagy az egymástól gyakorlatilag
megkülönböztethetetlen tengerparti üdülőreszortokra Törökországtól
Kubán át Thaiföldig.
rezgés, nyersesség.
Autóinknál ma az unalmasodást legjobban egy hárombetűs rövidítés
írja le: NVH.
Noise, Vibration, Harshness, azaz zaj, rezgés, nyersesség. A
mérnökök és a marketingesek kedvenc dumája. Újságíró nem élhet túl
autóbemutatót anélkül, hogy valamelyik szpíker áhítattal a szájára ne
vegye. Ma már minden autónak szerény az NVH-ja (envíéjcse), tegnap
mindnek nagy volt, holnap meg mindnek még kisebb lesz. Aztán nyilván
végképp eltűnik. Ámen.
További kilométerkövek a középszer felé vezető úton:
biztonság, feddhetetlen úttartás, ezernyi komfort- és
látványfunkció. Ezek pedig tetemes súlyfelesleghez vezetnek, kár is
ragoznom ezt a részt, Karotta már írt is róla egy jó
publit e
témában, nem akarnám megismételni. De az csak a történet fele.
Az NVH-val eltűnik a libabőr. Motorhang helyett fiziológiailag
tesztelt kipufogómorajt kapunk, a rezgéscsillapító betétek miatt a
váltó gumis lesz, a futómű
centivastag szilentblokkjainak köszönhetően a kormányzás elveszíti
az élét. A nagy tömeget sok lóerő kompenzálja. Ez kis sebességnél
nehézkessé teszi a kocsit, az íróasztal szélességű gumik, a
térlengőkaros futóművek kétszázig semmilyen kanyarban nem engedik
megcsúszni az autót. Kétszázegynél pedig meghalunk.
felkapcsolok, hörög egyet a kipufogó, és tolom harmadikban a
padlót
Egyre inkább érzem:
nem szeretek kétszáznegyvennel tépni az autópályán, a belső
sávba kitámolygó Daewoo Ticók láttán pedig akkorákat fékezni, hogy az
öv eltörje a kulcscsontomat, az utasaim fejéből meg kicuppanjon a
szemgolyó. Nem örülök annak se, amikor százötvenhéttel próbálok a
határon kanyarodni, és bevillan kétéves Norbi fiam arca. Viszont imádom
negyvennél gázelvétellel, leheletfékkel szűkebb ívre tenni az autót a
kanyarban, és azt is élvezem, amikor hatezer-ötszáznál felkapcsolok,
hörög egyet a kipufogó, és tolom harmadikban a padlót. Ilyenkor pont
letojom, kilencvenet mutat az óra vagy százkilencvenet.
A lassan száguldás örömét vette el tőlünk az NVH. Meg a 215-ös
gumi. Meg a húsz motorral mozgatott ülés. Meg a gépészetet butító
árverseny. Honda Civic Type-R, Alfa 147, Opel GT, Toyota Auris -
soroljam a veszteségeket? Cserébe a Kia C'eed, a Dacia Logan, a Chevy
Lacetti és új Fiat Bravo egész jó lett. A közvélemény-kutatásokat
figyelő, jóságos autóipar egyik oldalon elvesz, a másikon ad. És közben
mindent ezüstmetálra fényez.
Tudom:
szöges ágyban kellene aludnom, tábortűzön sütnöm a birkahúst a
barlanglakásban. És gondolja csak mindenki nyugodtan, hogy nem tudok
vezetni. Semmit nem akarok bizonyítani. Csak zavar a szivacsvilág. Az
NVH-tól meg allergiás kiütéseket kapok.
További cikkeink










