Van egy 25 éves BMW-m, feleségemnek van egy nyolcéves Twingója. Időről időre előfordulnak velük dolgok, hiába, ami használva van, az kopik. A BMW-ben például a minap kirugdaltam a kárpitot a küszöbtakaró műanyagléc alól a sok kuplungolásban. Egy ideig próbáltam nem tudomást venni a folyton láb alatt lévő textildarabról, rátoltam a padlószőnyeget, visszahajtottam, ilyesmi, de aztán csak elegem lett.

hirdetés

Kinyitottam az ajtót, leguggoltam a kocsi mellé, és
felkészültem a több órás vacakolásra. Ehhez képest a műanyagküszöb
egy közepes erejű rántásra kijött, hozta magával a tökéletesen épen
maradt patenteket. Lehúztam a gumikédert a lemezek illesztéséről,
visszatömködtem a kárpitot, rányomtam a kédert, bepattintottam a
küszöbvédőt, kész. Csak pislogtam; erre aztán igazán nem
számítottam.

Azóta cseréltem már műszerfalizzót, hangszórót az ajtókárpitban,
izzót a fényszórókban. Mindig minden flottul ment, pillanatok alatt
megvoltam a kis javításokkal.
A
Twingóval nem
egészen ilyen egyszerű a helyzet. Mikor ötéves korában megvettük,
nem égett a beltérvilágítás, hátul az oldalsó műanyag kárpitelem egy
rögzítőpatent híján zörgött, a bal tükröt kifelé nem mozgatta a
villanymotor. Semmiségek, mondtam, majd otthon a garázsban öt perc
alatt megoldom.

A belső világítással kezdtem. Kipattintottam a burát a helyéből,
ki is jött, bár kipergett mellőle pár milligramm műanyagszilánk.
Ennél a típusnál a bura előre-hátra billentése kapcsolja a világítást
ki-be, illetve ajtónyitásra reagáló üzemmódba - vagyis a mi autónknál
kapcsolta, eddig. A műanyagszilánkok ugyanis abból a kis fészekből
jöttek, ami az izzót fogó egyik rugalmas rézlapkát a helyén tartotta.
Próbáltam összeragasztani a műanyagokat pillanatragasztóval, de a
műtéti heg folyton felszakadt, amikor próbáltam visszarakni az izzót.
Végül maga a rézlapka is eltörött.

Káromkodva indultam a forrasztópákáért, hogy direktbe
összeforrasszam az érintkezőket, de
függőlegesen felfelé forrasztani sajnos, mint menet közben kiderült,
nem egyszerű. Végül valami apró drótdarabkával eszkábáltam össze az
egészet, óvatosan visszalöktem a burát. Ha kinyílik az ajtó, most
világít. Nem az igazi, azóta is úgy van.

A hátsó kárpitelemet is próbáltam a helyére rakni. Mivel a rés túl
szűk volt, hogy hozzáférjek, meg ugye kellett volna egy másik patent,
hogy legyen minta, amit elviszek az autósboltba, elhatároztam, hogy
kiveszek egy ép patentet (vagy viccesebb nevén bolhát). Elkezdtem
finoman húzni a plasztiklapot - semmi. Erősebben húzom, már kezdi
vágni az éle az ujjamat - semmi. Erősebben meghúzom, kesztyűben -
reccs, eltört egy másik patent is, a nagyobbik része be is esett a
lemez mögé. Elengedtem a kárpitot, mondom, majd a szervizben. A
szervizben aztán eddig minden olajcserénél szóltam, hogy ezt is
próbálják már helyrehozni, de valahogy - nem is értem - mindig
elmulasztották, azóta is úgy van.

A tükörhöz már hozzá sem mertem nyúlni, így vettük, hát azóta is úgy
van.

Egy cimborám még
rosszabbul járt, neki ugyanis még újabb autója van. A kétéves
Kia
Ceratót egyszer
elmosta az eső. Rossz helyen parkolt szegény a fővárosban az
emlékezetes nyári monszun idején, jött egy árhullám az utcában, és az
autóban az ülőlapok tetejéig megállt a víz. Szegény tulaj nem is mert
hozzányúlni, inkább egyből betrélereztette a kocsit a márkaszervizbe.
Ott szétszedték, szakszerűen, szakműhelyben, minden szükséges tudással
felszerelkezve, hetekig szárítgatták, majd összerakták. Azóta a Kia
kárpitelemei összevissza állnak, zörögnek, nyikorognak. Nem lehet vele
mit csinálni, azóta is úgy van.

Persze a gyártók tudják a legjobban, milyen egybeöntött,
megpiszkálhatatlan beltereket csinálnak manapság. Nem véletlen, hogy
minden autóban, még abban is, amit rádió nélkül kér a megrendelő, ott a
gyári antenna, gyári hangszórószett, bekábelezve. Úgy látszik,
még így is megéri, csak nehogy meg kelljen bontani a
kárpitozást. Így az autóvásárló, aki botfülű, viszont anyagias, és
nem hajlandó kifizetni mondjuk százezret egy olcsó, de az autó
márkajelzésével ellátott gyári fejegységért, bátran megveheti inkább
megveszi a diszkontban a huszonezres empéhármassat, és nem kell
megbontania semmit, csak becuppantja a rádiót a helyére és kész, szól,
nem zörög.

A
hifisták viszont
megszívták. Ha high-end cuccokat, árnyékolt kábeleket, és láncos
toronyórát akarnak utólag beépíteni az új kocsiba,
lehet, hogy szépen fog szólni, de nem biztos, hogy hallani majd a
zörgéstől. Ők tehát eleve ne is vegyenek új autót. A többiek meg,
akik már vettek, adják el az első kiesett bolhánál, és vegyenek egy még
újabbat. Vagy egy sokkal régebbit. Kínlódjon az élettartam-tervezett,
avulni kezdett páréves műanyagcsodával más.