Már nem az a kérdés, hogy Brüsszelnek sikerült-e elérnie, hogy a magyar állam drámaian csökkentse, avagy teljesen el is törölje a használt autók regisztrációs adóját. Tudjuk, hogy egyelőre nem. De akkor mi a frászkarikáért etettek bennünket hónapokon át mindenféle optimista hírrel?

hirdetés

Ez az egész regadós ügy azt juttatta eszembe, ahogyan a
csernobili katasztrófát kommunikálta hajdan a sajtó. Ugye mindenki
emlékszik rá? Az első napokban csak a vak ködösítés ment: "A TASSZ
szovjet hírügynökség cáfolta az állítást, miszerint katasztrófa történt
volna egy ukrán atomerőműben...",
aztán jött a tengernyi, buta, átlátszó blabla.

Aztán amikor nyilvánossá váltak a Finnországban mért sugárzási
értékek, akkor már elismerték, hogy valami kisebb hűtőrendszeri
meghibásodás ugyan előfordult az erőműben. De azt, hogy egy teljes
reaktorblokk, úgy, ahogy van, a levegőbe röpült, és emiatt gyilkos
sugárzás érte a környező területeket, majd kisvártatva
radioaktív por terítette be fél Európát, csak jóval később
ismerték el. Pedig ott voltak a szakemberek, jelentettek a
felelősöknek, akik meg tudták, hogy ezt nem lehet majd elhallgatni.

Értik, ugye? Egy téma, ami tömegeket érint, méghozzá érzékenyen, az
illetékes szervek pedig - bár nagyjából tisztában vannak a kifejlettel
- bőszen hallgatnak, aktívan melléinformálnak. Akárcsak most. 2006
novemberében ugyanis még arról volt szó, hogy akár
kilencven százalékkal is csökkenhet a személygépkocsik regisztrációs
adója, 2007 elején ez viszont annyiban módosult, hogy február
5-től, az új rendszer alapján lényegében csak a dolgok logikája
változik, az adó mértéke marad.

De hogyan nyelte ezt le Brüsszel? Ehhez érdemes ismerni az EU
motivációit. Az uniós bizottságok azért támadtak minket a regadó miatt,
mert úgy látták, hogy a kivetett importadó - mert a regadó az - nem
arányos az autók avulásának mértékével, mi több, jobban sújtja a régi
kocsik tulajdonosait ez a spéci magyar szabály, mint az új autókét.
Azaz úgy vélték, hogy
az újautó-lobbinak túlságosan is lefeküdt a kormány, ennek a
levét pedig a szegényebb rétegek isszák meg. Meg az
autónepperek,
de ők akár választhatnak más szakmát is.

Bárki, bármilyen gonoszságot is feltételez az EU-ról, azt azért
sejtheti, hogy ilyesfajta igazságtalanság távol áll a szervezet
működésétől. Több ország ellen is folyik hasonló aránytalanságok miatt
uniós eljárás, ebben az autóimport-korlátozós témában rajtunk kívül
Olaszország a másik főkolompos. A magyar kormányt 2007. január 1-ig
kötelezték, hogy tegyen rendet a regisztrációs adó háza táján. Amit nem
akar megérteni az a rövidlátó EU-s testület:
a magyar nemcsak akkor ügyeskedik pofátlanul, ha neppert, áfacsalót,
zugkifőzdést játszik, hanem akkor is, ha politikust.

Törvényhozóink zseniális ötlettel álltak elő. Ha már azok ott az
EU-ban annyira akarják az avulással arányos terheket, ezen ne múljon a
jó viszony - átszabják. Egyrészt feloldották a régi autók behozatali
tilalmát - mostantól nemcsak az Euro 2-es környezetvédelmi normáknak
megfelelő kocsik hozhatók be Magyarországra, hanem bármilyen jármű,
aminek az Európai Unió valamelyik országában érvényes műszaki
engedélye, környezetvédelmi igazolása (a gyengébbek kedvéért:
zöldkártyája) van. Halleluja!
Jöhet a
Caterham, az
Ariel Atom, a VW-motoros AC
Cobra replika!

Az új regisztrációs adó e fenti könnyítésen túlmenően valóban
nagyvonalúan kezeli az öreg autókat. Egy tízéves kocsira az
előirányzott, teljes regisztrációs adónak csak a 28, tizenöt évesre
csupán 16, a húsz évnél öregebb csotrogányokra pedig
mindössze 10 százalékát kell megfizetni. E félhír nyomán
születtek azok az írások tavaly novemberben, amelyek a 2006-osnál akár
90 százalékkal kedvezőbb regisztrációs adóról tájékoztattak. Kár volt a
startpisztoly dördülése előtt kiugrani a hírrel.

Mert 2007 elején kiderült, hogy a barátinak mondható százalékos
kedvezmények ugyan állnak, de az a bázisadó, amiből ezeket a
kedvezményeket adják, erősen függ a kiszemelt kocsi környezetvédelmi
besorolásától. Nesze neked esélyegyenlőség,
te nyomorult, piti, öregautós hülye. Mert amíg az Euro 4-es
autók regadó alapja csak hat százalékkal nő 2007-ben, a többié viszont
jóval nagyobb mértékben emelkedik - a
környezetszennyező, 2000 előtti benzineseké és az 1996 előtt gyártott dízeleké 60 százalékkal . Borzalom. És ettől az 1996-tól vajon miért nem tud
elszakadni a regadós döntéshozó testület? Talán mert a Horn-kormány
legszebb aranykora volt?

További anyázásra adhat okot, hogy nem csak a szennyezés mértékével,
hanem a köbcentik gyarapodásával is ijesztően nő a regadó alapja. Egy
büntikategóriába sorolt (tehát 1996 előtti) kocsira 1,1 liter alatt 749
ezer forint, 1,4-1,6 liter között 1 434 000, 2-3 liter között
4 397 000, három liter fölött pedig már
mellbevágó, 9 622 000 forint az adóalapja. Utóbbi
kapcsán akaratlanul is utánaszámol az ember - behozatalkor hiába kell
csak a tíz százalékát megfizetni a tízmilliós tételnek, azért az a
közel egy guriga meglehetős hatékonysággal elrettenti valakit attól,
hogy leüsse azt a jó kis rozsdamentes, 1984-es,
M635-ös BMW-t az
ebay.de-n...

A regadó módosítása ebben a formában lényegében MSZP-s döntések
következményeként született meg, amire az SZDSZ-es Dr. Hankó Faragó
Miklós 2006. december 18-án be is terjesztett egy
indítványt,
amelyben olyan érdekes gyöngyszem is szerepel, hogy az új regisztrációs
adó mértéke a járművek értékének oly nagy részét teszi ki, hogy az
"konfiskatórius" (sic!) jellegű, tehát alkotmányellenes, de alapjában
véve az egész beadványon látszik, hogy bátortalan utánalövés
csupán.

Eddig is sokan pufogtak azon, hogy Németországban, de akár a
szomszédos
Ausztriában is már egy-két ezer euró közötti áron (ami 250-500 ezer
forint) tágas, jó állapotú, korrektül karbantartott családi autót lehet
kapni - ugyanazt a kocsit viszont nálunk hat kiló és másfél millió
között mérik. Novemberben egy pillanatra megcsillant a reménysugár,
hogy azok is viszonylag elfogadható, akár hosszabb távok
lerobbanásmentes megtételére alkalmas családi autóhoz juthatnak,
akiknek még az egymillió forint fölötti, erősen használt példányok is
elérhetetlenek.

De mostanra okafogyottá lett az optimizmus - az importterhek
(elsősorban a regadó, de ide számolandóak a behozatali kiadások és a
forgalomba helyezési költségek is) megfizetése után legfeljebb
tíz-tizenöt százalékos előnyhöz juthat az, aki önmérséklettel 1,4
literesnél kisebb motorú benzines, vagy kétliteresnél kisebb dízel
autót választ. De nem kell nagy melléfogás, hogy a külföldön vadászgató
autós ugyanennyit ráfizessen a hazai árszínvonalra. És minden autó,
amit nagyobb motor visz, öngyilkosság, tehát felejtő.

Az EU szerint el kellene felejtenünk a regadót. A magyar illetékesek
viszont úgy vélik, hogy egy ilyen húzással ugyanúgy beözönlenének az
országba a rozsdás, környezetszennyező romok, mint 1989 és 1991 között.
Én meg úgy vélem, hogy az akkori autóínségben érthető volt, hogy
idelapátoltuk Európa összes szarát, csak hogy autóhoz jussunk.
De mára túl sokan megégették magukat az öregebb autókkal ahhoz, hogy
hebehurgya módon belemenjenek mindenféle gyanús portéka megvásárlásába.
Meg ne feledjük, hogy most már itthon is meg lehet vásárolni szinte
bármilyen új autót részletre - márpedig a garancia és a zsenge kor
biztosítéka a tömegek számára mindennél többet jelent.

Gondolom, az öregebb autók importjának liberalizálása az igazán
rászorulókat és a hobbistákat segítené - előbbiek a lehetséges
behozhatóaknál most
sokkal ótvarabb járművekkel járnak (éljen az átgondolt
környezetvédelmi koncepció!), utóbbiak pedig csak szórakozásra - értsd,
néhanapján - használják az autóikat. Mindkét csoporttal rendesen
kibaltáztak.

Belső informátoraim azonban azt csiripelik, hogy az EU még nem
fogadta el az új regisztrációs adóról szóló tervezetet. Sőt, komoly
esély van arra, hogy márciusban el is vetik majd. Ide vág a régi vicc a
legbizakodóbb állatról: a reményhal meg utoljára.