Önök a sötét összeesküvéseket leleplező és az alkalmatlan hivatalnokokat kifigurázó tényfeltáró riportokat szeretik, ez kiderül a statisztikákból. Ja meg azt is, ha szerepel a címben a Ferrari szó. De hogy nézne ki a Totalcar, ha saját gyönyörűségünkre csinálnánk, szülői iroda fénymásolóján sokszorosított fanzinként? Következzenek kedvenc cikkeink 2006-ból, a szerzők saját szavaival. Rácz Tamás méheket veszélyeztet, Balázs Viktor kerek egy évig ír, Égő Ákos provokál, Kari szabályt szeg, a Winkler meg elárul egy lenyűgöző titkot.
Balázs Viktor
Keressem ki az idei két kedvenc cikkemet magamtól, azt mondta a
Péter
az értekezleten , miután erőszakkal kellett kikapcsoltatni vele a
videókamerát. Nem bízott túl nehéz feladatot rám, hiszen összesen három
volt, ebből bölcs önkorlátozással egyet emelnék ki.
Ahogy az öreg király is a legkisebb fiát kedveli, úgy nekem is a
legutolsó, az
autóipar gaztetteiről szóló a legkedvesebb. Régen terveztem már, hogy
megírom, de az első tevőleges lépést egy éve, 2005. december 8-án,
délelőtt tíz óra 22 perc 37 másodperckor tettem meg. Ekkor hoztam létre
a "Gaztettek" elnevezésű fájlt a számítógépem TC mappájában. Ide
gyűjtögettem a cikkbe passzoló műszaki megoldásokat, és utána
folyamatosan teszteltem őket az ismerőseimen. Talán nem érdektelen,
hogy 31 mentett változata volt végül ennek a Word dokumentumnak, és az
összes időráfordítás rovatban 992 perc áll, ez sem kevés. A fotózás a
TC karácsonyi képeslapjának elkészítése után, az újpesti Baumax
parkolójában zajlott
Rácz Tamás BMW-jével, a
TC Zsigulijával és egy
véletlenül ott álldigáló Astrával.
Bár gondoltam, hogy a téma érdekelni fogja az olvasókat, mégis
meglepett, hogy a cikk milyen együttérzéshullámokat vált ki. Köszönöm –
kezdődött a levelek jó része, "van autós újságírás a marketingen túl" –
írta valaki, sőt, még olyan is akadt, aki hálás volt, hogy "meg merted
írni ezt a cikket". Volt, aki arra buzdított, hogy "ezt a cikket el
kellene küldeni minden autógyárnak", de persze kaptam két
gyűlöletlevelet
is, és – ahogy azt sejtettem, és a bevezetőben le is írtam – néhányan
nem minden ponttal értettek egyet.
Tizenhét éve írok autókról, de egy írásom sem váltott még ki ilyen
nagy számú reakciót mint ez. A megjelenés napján hatvan emailt kaptam,
méghozzá nem egysorosakat. Lehet, hogy tényleg lázadni kéne?
Csikós Zsolt
Ezt érdemeltem? (Teszt: Mazda 626 GT - 1986)
Saját autó, saját bőr, saját nyomor – mi lehet ennél érdekesebb,
amikor cikket kell írni? Egy kilencvenezer forintos, rozsdás, a
használat nyomait Radzeer cirkálóként magán viselő, húszéves japán autó
maga az abszolút mélypont – a kispolszkikat is drágábban mérik ennél.
Halkan zokogtam, amikor meg kellett vennem. Mégis, tetszőleges autómat
kiválaszthatnám a korábbi harminc közül: egyiket sem használtam olyan
felhőtlen nyugalommal, mint a Mazdát.
Szóval ülök a négyküllős, habosított műanyag karimájú sporkormány
mögött, és arra gondolok, hogy ha a fűtés előbb elkezdene működni, a
zörgések fele megszűnne, rendben lenne a motortartó bak és a jobb első
lengéscsillapító is, akkor egy ilyen autóval ki lehetne húzni a
huszonegyedik századot. És nem is fájna.
Nem lélekemelő élmény a negyvenedik születésnapon megérkezni az
autós lepratelepre. Ám a Mazda új fényt vet az egész nyomorra: az
autózás örömét és a használhatóság mértékét közel sem pénzzel mérik.
Becsszó, ha nem az enyém lenne, jobban érdekelne, mint egy
tesztautó.
Égő Ákos
Jövőre már harmadik éve építem a saját autómat, így mostanában
megfertőzött a tuning. Másra már nem is tudok koncentrálni, ezért
legszívesebben az ebben a témában írt cikkeimet tudom ajánlani. A
hozzám érkezett levelekből ítélve van érdeklődés az egyszerű halandók
által is elérhető kendácsolásokra. A
fényezés, a
nyomtávszélesítés,
a
kárpitozás
és az
LSD-ajtó sora
ígérem, jövőre folytatódik. A krómfestés, a flokkolás és még ki tudja
milyen csuda dolgok következnek.
Ritkán fenyegetnek perrel, de a
Fiero Diablo cikk
kapcsán ez végre megtörtént. Veszélyes terep a tuning autóteszt, mert a
tulaj sokszor szívére veszi a kritikát, főleg, ha a saját verítékének
nyomát gyalázza egy jöttment újságíró. A Fiero Diablo esetében viszont
igen meglepődtem a dolgon, mert a tulaj gyakorlatilag úgy vásárolta az
autót, ahogy láttam, ráadásul minden hibája ellenére én nagyon bírtam a
kocsit, de a tényeket valóban nem hallgattam el. A tulajdonos
egyszerűen többszörös hazugsággal vádolt. Még a
Carstyling.hu portálon is
gyalázta a Totalcart (sajnos a bejegyzések azóta eltűntek). A legszebb
a befejezés volt, amit érdemes megfogadni, idézem szó szerint:
"EGY JÓ ŐTLET: Ha a kocsidról az igazat akkarod visszahalani, ne
enged a totalcar-osokat a kőzelébe!"
Én mindenesetre felbuzdultam a dolgon, és remélem, az olvasó is
kedveli ezt a témát. Tehát ha van, aki jövőre szívesen megmutatná
átépített autóját másnak is, miközben nem fél az igazságtól,
keressen bátran.
Gyulavitéz
Sok érdekes autót próbáltam ki idén a
Corvette Z06-tól
az
új Audi TT-n át a
BMW Z4-ig. Volt nálam
a
Discovery és a
Range Rover Sport
is, meg az irdatlan
GL 500-as Merci, hogy
ne csak a sportkocsikat említsük. Ezek az autók mély nyomot hagytak
bennem, mindegyikbe beleszerettem egy kicsit, a Best of Totalcarban
azonban mégsem ezeket szeretném ajánlani, hiszen foglalkoztunk velősebb
témákkal is.
Nekem nem kettő, hanem három kedvencem van. Elvileg csak kettőt
lehetne, tudom, de inkább leszek renitens, mint hogy bármelyiket is
kihagyjam. Az első szívem csücske egy riportcikk, a
SZABÁLYTALAN!
Sokakkal beszélgettem arról, hogyan viszonyulnak a közlekedési
szabályokhoz. A riportalanyok őszintesége a szerkesztőségre is
átragadt, így végül a cikkben a szerkesztőség is színt vallott
Karottától a Winklerig.
Második kedvencem is közéleti cikk,
riport két fiatal mozgássérült sráccal . Nagyon érdekes volt beszélgetni velük,
azt hiszem, egy kicsit össze is barátkoztunk. Jó volt látni azt a
rengeteg erőt, ami hajtja őket, gondolkodásmódjuk példaértékű, és
remélem, hogy a cikk olvasása óta néhányan azok közül is tiszteletben
tartják a roki parkolót jelző táblát, akik előtte tojtak rá.
A harmadik szomorú téma. Halottak napjára írtam. Mindenkinek vannak
halottai, akinek nincsenek, annak majd lesznek, és akkor megtudja, hogy
ez bizony tényleg pont olyan szomorú, amilyennek elképzelte. Ayrton
Sennát annyira szerettem, hogy egy kicsit úgy érzem, mintha a saját
halottam lenne ő is. Az ő életéről szól
harmadik kedvenc cikkem , olvassák szeretettel.
Jermann Kálmán
Végigfutottam idei írásaimat, és rémülten láttam, hogy ilyen irányú
törekvésem nélkül is a legunalmasabb új autók kétségtelenül nekem
jutottak. Na jó, a
Skoda Octavia RS a
szabályt erősítő kivétel. Csak mazochistáknak ajánlom a listát. Kivéve
azon olvasóinkat, akik számára egy jó kis
dízel Dacia Logan,
a kipofozott
Toyota Avensis, az
új Citroën Picasso , ne adj' isten az önálló kategóriát képező
Fiat Strada és hasonló társaik leírása többet mond, mint a
több tízmilliós csodamasináké .
A kedvenceim mégis a belülről gondosan bezárt, "ne zavarjanak!"
táblával és a kilincsbe vezetett nagyfeszültségű árammal védett
szerkesztőségi tárgyalókban is csak suttogva kimondható nevű
"oknyomozó" cikkek. A téma professzionális kiválasztása, aprólékos,
minden józan ésszel felmérhető kockázati tényezőre számító
előkészületek, a segéderők oktatása és gyakorlatozása, kemény, adott
esetben több napos talpalás – ezek mind nélkülözhetetlen kellékei az
önök által oly kedvelt leleplező írásoknak.
Bár ők nem könnyen hiszik el, a pellengérre állítottaknak ugyanúgy
hasznosak, mint az ezekből készülő írások olvasóinknak. Csemegének
autóvásárlási első mesterkurzusunkat , esetleg
folytatását
ajánlom.
Kari
Egyáltalán nem ciki (Teszt: Peugeot 407 Coupe - 2006)
Pont azon a héten volt nálam a tesztautó, mikor a Rali2 esztergomi
versenyét tartották. Így ezzel az autóval utaztunk a helyszínre, és
vele járkáltunk a környéken. Mindenki megbámult, és bár sok gazdag srác
van a mezőnyben, mégis úgy éreztem, valahogy kilógunk a sorból. Egyik
versenyzőtársunk be is szólt, hogy miért megyünk utcai gumival (Potenza
RE720) a versenyen, mikor az utcai autóm árából kijönne pár garnitúra
versenygumi is. Hihi. Elmeséltem neki, hogy mi a helyzet a 407 kupé
tulajdonviszonyaival... Ja igen, és egyedül a Guns Best Of CD-je volt
nálunk, így jött össze a cikkben olvasható trip...
A retinára égett számsor (Teszt: Mazda 6 MPS - 2006)
Egyszerűen hihetetlen, hogy milyen erő van benne. Nem sokkal előtte
volt meg a
Mitsu Evo, de mégis
teljesen más karakter. Míg az Evo tényleg versenyautó, addig a Mazda
egy kib.erős utcai szedán. Aztán amikor megláttam a fogyasztásmérőt,
kiakadtam. Az átlag fogyi nem vészes, de a pillantnyi tényleg sokkol.
Egy egész napig játszottunk azzal, hogy sikerüljön lefotózni az
értékeit. Eközben
áthágtunk néhány KRESZ szabályt , de megérte. Bár a legmagasabb érték homályos
lett a képen, ami látszik az is elég brutális. Ja, persze azt nem
mondtam: ennyit egyesben, vagy kettesben tud produkálni magas
fordulaton... Gondolom értik, mire gondolok.
Nínó Karotta
Nincs édesebb sós lé, mint a csapatmunka verítéke. A
Lamborghini Espada melodramatikus historizáló autótesztje hat ember nélkülözhetetlen
munkájából állt össze. Dr. Orosz menedzselte a projektet,
állhatatossága nélkül sosem készültünk volna el. Kár, hogy a csodásan
betördelt
nyomtatható változat idén nem kerülhetett papíron a fa alá.
Trivia:
- A fotók októberben készültek, a cikk mégis december elsején
jelent meg. Ez azért van, mert Fenyő Balázs képei annyira
nyomasztóan tökéletesek, hogy hónapokig nem mertem melléjük
szavakat írni. Aztán mikor végre elkezdtem, Huszár Orsolya láttán
rendre összefolytak a szemem előtt a betűk. - Pekánovics László fél napra felügyelet nélkül ránk bízta
imádott Espadáját és a garázskulcsát, pedig akkor látott minket
először. - Huszár Orsi maga is vezette az Espadát, honoráriumként a
fotózásért. - Orosz Péter és Fenyő Balázs egyaránt ültek hátul, pedig
mindketten 190 centi körüliek. Elfértek. - A megjelenés utáni két napon ez volt az Index legolvasottabb
cikke. Önök semmire se kattintanak olyan mohón, mint a "szopás"
szóra. - Winkler Róbert nem bírta végigolvasni, a levelek előtt
föladta.
Autókat próbálgatni nagyszerű, különösen olyan izgalmasakat, mint a
Corvette. Ezzel
a szerencsétlennel annyi baj volt, hogy még a teljes történeti hűség
mellett is pompás börleszk lett a cikk eleje.
Életem legtöbb olvasói levele viszont a súlyosan előítéletes és
sértő
Egy képzelt A8-tulaj naplójából című írásomra jött. És mind imádták! Úgy
látszik, ön, kedves olvasó, a szopásnál már csak a félelmetes embereken
röhögést élvezi jobban.
A kedvencem ez volt, egy autókereskedő küldte:
"Ami miatt írok, az az, hogy ijedten tapasztaltam, hogy a napi sok
felesleges továbbított mailem között ott volt a cikked is, amiben
egyedül az a furcsa, hogy pont a kifigurázott emberkék között köröz, és
ezek szerint nekik nincs róla tudomásuk, hogy saját magukon nevetnek
:)"
Semmi sem reflektál oly csalókán, mint a lélek kútjában a víz.
Orosz Péter
Tavaly ősszel, az orvostudományból, majd a nyelvi szolgáltatási
szektorból az autós tulkok ördögszekeres mezejére tévedve még csak
teóriaként kóstolgattam Nínó Karotta azóta nagyon is beigazolódott
mondását, miszerint az
autós újságíró az élet császára (részletekért lásd fentebb
említett
Corvette-tesztjét).
Idén aztán az Arab-félsziget peremén lógattam a lábam
egy Porsche Carrera GT szénszál küszöbe felett , Pagani és von Koenigsegg
urakkal
beszélgettem
arról, hogy milyen érzés Paganit és Koenigsegget gyártani,
egy Jaguar D-Type és egy Ferrari 250 GTO mellett
Stendhal-szindrómát
kaptam, végül a kietlen mélyűrben
kötöttem ki . Quod erat demonstrandum.
De ezeket mind kitakarja az októberi délután, amikor a Karottával és
a Fenyővel egy 33 éves
Lamborghini Espadával hujjogtunk vigyorogva a görbe utakon. A Fenyő képei annyira
borzasztóan, földöntúlian gyönyörűek lettek, hogy a Karottával
zsibbadtan álltunk az írás feladata előtt. Jól tudva, hogy ezeket a
képeket csak alulmúlni lehet. Első gondolatunk az volt, hogy Radnóti
Erőltetett menetéhez hasonlóan öklömnyi cezúrával ellátott sorokat
gyártunk, az elejüket ő írja, a végüket én, és keresztbe is lehet majd
olvasni őket, meg lefelé is. Szerencsére ezt elvetettük a Harlequin
regényújságok fullasztó romantikájának javára. A Karotta írta a
narratívát, én meg a csodálatos Huszár Orsolya alakította Lucillának
címzett leveleket (amiket nem mindenki bírt végigolvasni).
Másik kedvencem arcpirító szabotázsként indult. A halottak napi
különkiadáshoz vállaltam el, hogy összehasonlítom az emberi szervezet
és az autó pusztulásának menetét. Aztán ültem a hómezőnyi képernyő
előtt, és minden görcs, amit a korrodáló vas és a ritkuló csont közé
igyekeztem kötni, erőfeszítés nélkül bomlott selyemzsinórrá. Kínomban
elmentem zuhanyozni, a Pixies
Wave of Mutilation című számát fütyörészve, majd hirtelen beugrott ez a
három mondat:
"Antranig Mehrabian vagyok, a félszemű ember, barátoknak Ant. Itt
heverek a hullámos sírban Monte Carlo mellett az öbölben, bal szememben
egy kormányoszloppal, hetvenhét éve. Egy Bugattiról van.",
amiben egyszerre loptam Kurt Vonnegut
Kékszakállából
és Antal József
Diagnózisából.
Elzártam a csapot, felöltöztem, és hozzáírtam a többit. Aztán két
hónappal később a Best of Totalcar 2006-ban hazudtam, mert ennyire jó
örmény névért keményen meg kellett Google-özni.
Rácz Tamás
Rákerestem magamra , gondoltam, átfutom, mit is írtam az elmúlt
évben: 116 cikket dobott ki a rendszer. Természetesen mind remekmű,
megannyi gyöngyszem, fantasztikus alkotás, bátran elolvashatják
valamennyit újra. Ha esetleg mégsem érnének rá, mert olyan csipcsup
dolgokkal is foglalkozni kívánnak a héten, mint evés, ivás, alvás,
szilveszterezés, akkor két kis szívem szottyát hadd ajánljam becses
figyelmükbe! Lehet, hogy kezdek megcsömörleni a kocsiktól, mert hiába
vezethettem idén
félszázados vényócat , és hiába repeszthettem legálisan, közúton
majd' kettőhetvennel , mégsem az autótesztekre emlékszem vissza a
legszívesebben.
Első ajánlatom arról az élményről íródott, mely 2006 egyik legszebb
ajándéka volt számomra. Rövid időre elszakadhattam a négykerekűektől,
no meg az anyaföldtől is, a kukacbombázásból
ez a cikk
született, fogyasszák egészséggel, emberre, melegvérűekre nem, halakra,
méhekre mérsékelten veszélyes.
Nem csak méznyalás azonban az élet. Volt nagyon nyomasztó élményem
is: elcsaptam egy őzikét. Az eset után felhívtam hivatásos vadász
nagybátyámat, és megkérdeztem, mire kell figyelni, milyen veszélyt
jelentenek az utakon azok az állatok, akik nem másik autóban ülnek.
Talán segít néhány Vuk, Bambi, és pár lökhárító, szélvédő megóvásában
ez az írás.
Boldog, baleset- és regadómentes új esztendőt kívánok.
Winkler Róbert
Autóbuzi magyar milliárdos kerestetik (Milyen autóval járnak a leggazdagabb magyarok?)
Hosszasan tanulmányoztam a 100-150 leggazdagabb magyar listáját, és
próbáltam olyanokat előásni, akiket utol tudok érni.
Azóta egyszer nekiláttam a második résznek, hiszen olvasóink
valósággal ronggyá kattintották az eredeti cikket. Sajnos azonban
Gyurcsány Ferenc másodszorra se volt hajlandó válaszolni. Sajtótitkára
arra hivatkozott, hogy sok dolga van a főnöknek, én meg arra, hogy
ebben az esetben ne fossa tele
a blogját 15 ezer karakteres
bejegyzésekkel. Jó, jó, de az mégiscsak egy miniszterelnöki blog, így a
titkár. Jó, de ezt a cikket meg el fogják olvasni minimum negyvenezren,
így én.
Végül nem sikerült a miniszterelnöknek kedvet csinálnom. Sajnálatos
módon lepattantam Kóka János gazdasági és közlekedési miniszterről is,
pedig neki legalább a
Hankook és az
Audi révén
vannak autós vonatkozású sikersztorijai. Ráadásul még üzletember
korában kölcsönadta nekünk a
BMW 330 Ci-jét, mert
hallotta, hogy rosszban vagyunk az (akkori) forgalmazóval. Egy szent
ember, na. De mostanra annyira ráparázott a bankárkormányos
basztatásokra, hogy még a (céges) helikopterét is eladta, mert a
választókat kevésbé irritálja egy elvont bankszámla, mint egy konkrét
repülő tárgy. Autója sincs, csak egy mountain bike-ja. Nagy kár érte,
mert legalább lett volna egy igazi, autóbuzi milliárdosunk, aki egyben
miniszter is.
Na mindegy, a lényeg, hogy talán Fletó már meg is írta a választ,
mert volt ideje az ünnepekben. Addig is olvassák el újra az első
négyet. És egy kis utózönge: a Mercedestől érdeklődtek, tudok-e róla
konkrétan, mi baja volt Kolosi Tamásnak a Kárpát utcai kiszolgálással.
Én nem kérdeztem, mert már épp eleget hallottam másoktól, csak örültem,
hogy egy ilyen történetnek nem sértődés, hanem remélhetőleg
vevőszolgálati fejlesztés a vége.
Volt nálam
jó
néhány
kiváló
tesztautó, de egy
Best of Totalcar válogatásba magamtól ezt jelölném a második helyen. A
főpolgármesterben jó másfél évtizede hittem, mert bár igen rosszul áll
neki, ha mosolyog, hitelesen alakította a dinamikus, perspektivikusan
gondolkodó városatyát. Aztán elsősorban az Indexen jelentek meg olyan
cikkek, amik
összesítették a választási ígéreteit és kimutatták, milyen kevés valósult meg
belőlük. Egy kávészünetben pedig Tevan kolléga mesélte el, hogyan is
nézne ki egy nagyváros közlekedési koncepciója, és mennyire már irányba
halad Budapest, ráadásul a fejlesztések nagy részéhez nem is
feltétlenül pénz kéne, csak egy kis gondolkodás. Demszky nálam a
traktorosok kizárásával húzta ki a gyufát végleg, de traktoros publicisztikám
újrahasznosításának az is aktualitást ad, hogy karácsonyra kaptam a
nővéremtől egy német traktorkönyvet, amiben van egy Dutra. Elnézést a
belterjes információért, de nem tudom visszatartani: a DUTRA a DUmper
és TRActor összevonásából alakult ki. Jó, mi?
A cikk hatalmas levéláradatot váltott ki. A százból nyolcvanan
egyszerűen csak gratuláltak, tízen gyógyszerészek voltak. A maradék tíz
százalék vagy megdöbbenésének adott hangot, hogy akkor én egy
jobboldali újságíró vagyok, vagy örömmel üdvözölt a jobbos táborban. És
ez kicsit szomorú, pont mert annyira jellemző: a magyarság többsége
kizárólag olyan embereket tud elképzelni, aki jobb- vagy baloldali.
Olyan nincs, aki szereti a mákos tésztát, a Slayert és a 80-as évek
autóit, csak Orbán vagy Gyurcsány. Hát ez van, legyen az ő bajuk, én
meg remélem, jövőre valahogy mégis bejöhetnek a traktorok és kevesebbet
kell autóval-motorral végeérhetetlen utcai futóversenyek miatt egy
kereszteződésben rostokolnom.
További cikkeink
