Az autógyárak igazán csendes autót csak szörnyen sok pénzért hajlandóak gyártani. Olyat, ami pedig a megrögzött autóhifi-rajongók igényeit is kielégítené, egyáltalán nem. Sebaj. Némi utólagos munkával bepótolhatjuk azt, ami a zajcsillapítás terén a gyárban kimaradt.
DIV.kepre2
{
background-image:
url('http://index.hu/cikkepek/totalcar/magazin/hifituning/zaj/.gdata/cikk/zaj_012.jpg');
background-repeat: no-repeat;
padding: 8px 4px;
color: white;
height: 365px;
}
DIV.kepre2 P
{
margin-top: 240px;
width: 520;
font-weight: bold;
}
Mielőtt hiú reményeket keltenék, le kell szögeznem, hogy Winkler
Nivája, és a hasonszőrű
kopogó, zörgő, nyeklő belső borítású autók a fizika ismert törvényei
miatt már nem lesznek csendesek. Ezeken csak egy jó anyagból
elkészített és jobban megtervezett kárpitozás segítene. Az ide-oda
tömködött szivacsok, cseles ragasztások, drótozások ideig-óráig
jelentenek megoldást.
Viszont csomó más kocsin - és az utakon futó autók jó része ilyen -
megdöbbentő hatásossággal lehet alkalmazni a zajölő praktikákat. Az
erre alkalmas anyagok választéka igen széles, de nem minden alkalmas
minden felhasználási területre.
Fontos tudnunk, hogy az autóhifistáknak nem csak azért kellenek ezek
az anyagok, hogy csöndesebb kocsiban hallgathassák a zenét.
Legalább ennyire fontos, hogy a hangszórók által keltett rezgéseket,
káros hanghullámokat el tudják nyeletni, csillapítani.
A legismertebb, és legszélesebb körben használt anyag a
bitumenlap. Ezt az autógyárak is használják bőségesen. Tessék csak
szépen felhajtogatni a padlóról az összes szőnyeget, szinte biztos,
hogy egy ilyen lap csendesíti a padlólemezt a talpunk alatt. A
legnagyobb előnye az olcsósága. Pár ezer forintért már egy-két
négyzetmétenyit kaphatunk belőle.
Fontos azért tudni, hogy
bitumenlap és bitumenlap között jelentős különbségek vannak. Az
autóba valók strapabíróbbak, más frekvencián hatásosak. Viszont azt
kideríteni, hogy melyik jó igazán mobil használatra rendkívül nehéz.
Érdemes ezért inkább autós áruházakban vásárolni ilyeneket, oda tényleg
csak az erre a célra megfelelő bitumenes lap kerül. A használata
rendkívül egyszerű. A kellően zsírtalanított és száraz felületre
fektessük le, majd melegítsük meg egy kicsit hőlégfúvóval (de egy
hajszárító is elég), és amint egy kicsit megolvadt és megtapadt, már
kész. Függőleges felületre, például a tűzfalra vagy az ajtó belsejébe
azonban ne használjuk. A nyári nap melege bőven elég ahhoz, hogy
megolvassza, és egyszerűen lefolyik a zajcsillapítás az ajtó
aljába.
A zajcsillapító anyagok következő nagy családja edényben várja, hogy
használatba vegyék. Ezek hasonlatosak a sűrű, vízzel hígítható
diszperziós falfestékekre - de nem azok. Sokkal drágábbak is, például a
sokfelé kapható NoisEX körülbelül 5000 forintba kerül.
Használata ennek sem bonyolult. A zsírtalanított és száraz felületre
a kellően felhígított anyagot vékonyan fel kell teddyhengerezni, vagy
ecsetelni, de fel lehet lehet festékszóróval is vinni. Miután
megszáradt, további rétegek hordhatók fel.
Előnye, hogy függőleges felületeken és nehezen megközelíthető,
szabálytalan formájú üregekben is használható. Hátránya, hogy
rejtélyesen le tud válni. Nem egy olyan autót láttam, ahol az egyik
ajtóban sziklaszilárdan állt, a másikban pedig egyszerűen lehámlott. A
napsütés tette? A nem jó előkészítés? Nem tudom.
A zajcsillapító anyagok egyik királya azonban ma a Dynamat cég
Xtreme nevű anyaga. A Dynamat szerint legalábbis biztosan.
Az Xtreme úgy néz ki, mintha egy nyúlós ragadós lágy gumi és egy
extra vastag alufólia hirtelen találkozásából született volna.
Azért nem volt ennyire egyszerű a termékfejlesztés. Apró
alumíniumdarabok is vannak a gumiban, ezek a rezgést ügyesen hővé
alakítják. A lényeg az, hogy ez a vékony, hajlékony lap önmagában
hatásosabb, mint 5-6 sokkal vastagabb hagyományos bitumenlap egymásra
ragasztva. Így már az ára sem rossz, és nyugodtan használhatjuk
mindenhol. Nem fog leolvadni a tetőről, és magával rántva a kárpitot
nem fog a nyakunkba csúszni a forró nyári kánikulában. Be lehet
suszterolni még az ajtókárpit és a fém közé is. Apró kis réseket tudunk
vele csillapítani, úgy, hogy még évek múlva is biztosan ott marad az
Xtreme.
Az én kedvencem a DynaXorb. Ez is nagyon lágy gumiból készült,
négyszögletes lap, amin rovátkák futnak a szélek felé, és... , na
jó inkább tessék megnézni a képeket, úgy érthetőbb sokkal. Ezt a
lapot a hangszóró mögé kell ragasztani.
Ott csillapítja a fémet, és ügyesen elnyeli és szétszórja a
membránról hátrafelé induló hanghullámokat. Remek ötlet, a
hangdobozépítés egyik legnagyobb dilemmája, mit is kéne csinálni
ezekkel a káros energiákkal.
Mint sejthetjük, az autó ajtajának tervezésénél ez a probléma a
fontossági listán a tök utolsó, ezért nagyon rosszul is működnek, mint
hangdoboz. A DynaXorb sokat segít. Még arra is jó, hogy szubládánk
hátoldalát tapétázzuk ki ezekkel a kis fekete micsodákkal, amitől
hangosabban fog szólni. Nem mértem utána, de el tudom képzelni hogy jól
működik. A Dynamat aztán gyárt még egyéb csodabigyókat is, olyan
alumíniumból készült lemezfélét, amit kézzel lehet gyurmázni, és
gyorsjavításra használják a Forma-1 -es csapatok, de ennek már nincs
köze a zaj- és rezgéscsillapításhoz.
A két nagy világrendszer versengésében a Szovjetunió alulmaradt. A
hagyatéka azonban bőséges, és akadnak benne remek dolgok. Ennek egy
része egész konkrét formában az asztalomon tornyosul, a
litván Standartplast gyár
termékmintáinak formájában. Csinos kis válogatás, a szemre teljesen
hétköznapi fürdőszobaszivacstól a Dynamat Xtreme-re megszólalásig
hasonlító valamiig.
A gyártó állítása szerint mindez a régi, legendás szovjet
haditechnika hozománya - mindenféle zaj- és rezgéscsillapítók. A
matériákhoz egy igen alapos táblázatot is csatoltak, micsoda milyen
frekvencián mennyire eredményes.
Ezt a céget svéd barátaim ajánlották figyelmembe, több
autóhifi-hangminőség-Eb-n is igen jól szerepelt, győztes kocsiban is
ilyen anyagok voltak, de én erősen kételkedtem. Személyes
találkozásaimon a
szovjet haditechnikai alkotások hangosak, büdösek voltak, és igen erősen rázkódtak. El
nem tudtam képzelni, hogy valami még zajosabb és jobban rázkódó legyen,
mivel én naívan azt gondoltam, hogy ezek az anyagok ott csillapítottak
a szovjet haditechnikában. Aztán felvilágosítottak, hogy
az ember ebben a relációban nem számított, a lényeg az volt, hogy a
műszerek kényelmesebb környezetben tudjanak működni, és erre a
célra beváltak. Néhány mérést én is megejtettem, és valóban, tényleg
működnek ezek az exszovjet hadimelléktermékek.
Ezek a zaj- és hangcsillapító anyagok nagyon egyszerűnek tűnnek,
sokan gondolhatják, hogy egy rövid kis ebédszünetben könnyedén
feldobják a kocsijukra, és ettől már megtáltosodik a hifirendszer. Nem
ennyire egyszerű a dolog. Trükkök vannak,
én már láttam bitumennel úgy elárasztott autóbelsőt, ami úgy nézett
ki, mintha itt gyakorolták volna a Szentendrei út újraburkolását.
Mindenképpen ajánlatos olyan beszerelőműhellyel megbeszélni a dolgot,
amelynek már van tapasztalata ezen a téren, így az ideális anyagokat
tudjuk használni a megfelelő helyre. Ez sok pénzkidobástól és
bosszúságtól óvhat meg minket.
Íme egy alapos alkalmazási bemutató Nínó Karotta Elnöki
Datsunjából:
A restaurálandó autó szétszerelésének egyik legundokabb része a
gyári zaj- és rezgéscsillapító anyagok kivésése volt a kasztniból.
Az elv egyszerű: a rugalmas fémlemezek a futómű és a motor rezgéseitől
maguk is rezegni kezdenek, és ezzel rezgésbe hozzák a levegőt, ami
megrezgeti a dohártyánkat, amit zajként érzékelünk, és
- rosszul érezzük tőle magunkat
- megvetően gondolunk a garasoskodó japánokra
- felhangosítjuk a zenét, hogy rendesen halljuk
- de azzal meg csúnyán interferálnak a rezgő felületek
- ezért rosszabbul szól
- és megunjuk, és veszünk inkább egy Lincolnt.
Ezt elkerülendő a Datsun aljának nagy részére a gyárban
bitumenlapokat tapasztottak, ami elnyeli a rezgések és zaj javát.
Mivel a bitumenes lemezen nem lehet dolgozni, és nem látszik, hogy
rohad-e alatta a kasztni (igen), ezért ki kellett vésni mindet a
lakatolás előtt. Megjegyzendő, hogy az ajtók belseje és a tető gyárilag
nem kapott semmilyen szigetelést vagy csillapítást, leszámítva
valamilyen gyanús, megszáradt trutymót az ajtó külső lemezének belső
oldalán.
Most pedig a kivésett anyagot pótolni kell, különben a az
összerakott autó zajos lesz, és kellemetlen, kongó, visszhangos
atmoszférájú. Ezt Wartburg-effektusként ismeri az autós audiofil
közösség .
1980 óta rengeteget tanult az emberiség, én például akkor még
olvasni se tudtam, most meg már írni is. Így okkal sejthető, hogy mára
már van korszerűbb megoldás a bitumennél.
Mivel az Elnöki Datsun egyben Elnöki Auditórium is lesz, ahol
végre újra kéjeleghetek az autóhifi-buzériámban, körülnéztem, hogy hol
árulnak manapság Dynamatot.
A
Dynamat amerikai, kifejezetten
autóba szánt zaj- és rezgéskiller termékcsalád.
Állítólag irgalmatlanul jó, és nagyjából annyiba is kerül. Miért
kell egyáltalán? Az, hogy a halk autó kényelmes és jó, egyértelmű. Már
egy ilyen lusta dögnél, mert egy gyors autó nyugodtan legyen hangos. A
hifiben viszont a csendes környezet mellett a csillapításnak további
haszna van.
A csillapítatlan felületek a zenétől vadul rezegni kezdenek.
Gondoljunk a sötétített négyes Golfok basszusra zizegő
rendszámtábláira. A rezgés során a lemezek saját gonosz hullámokat
keltenek abban a légtérben, amit a zenének kéne uralni, és jól
összekuszálnak mindent. Sőt. Ha a hangszórót az ajtóba építjük, és
legtöbbször oda szokás, akkor
az ajtó szerkezetének rezgése ellopja a lesugárzandó energia
jelentős részét. Ilyenkor az ajtó lemezei kezdenek hullámzani a
dobhártyánk helyett.
A rezgő lemez nem minden tartományt érint azonosan, főleg azt
bántja, amely a saját frekvenciája körül van. Képzeljük azt, hogy az
ajtó külső héja egy gitárhúr, ami saját hangján rezegve hangot ad. Ezt
halljuk akkor, ha becsapjuk egy Wartburg ajtaját, (baaaaaannnnnng), és
ezt nem halljuk akkor, amikor egy Lexusét (buff). Ebben a tartományban
nagy káoszt rendez,
néhol kicsit felerősít, néhol halkít, aszerint, hogy a saját rezgése
hogy találkozik a zene hanghullámaival. Az biztos, hogy ront rajta.
Ezért kell a lemezek rezgéseit csillapítani.
Mostanra sokféle, direkt autóba szánt csillapítóanyag létezik.
Vannak kenhetők és fújhatók a nehezen megközelíthető felületekhez, és
felragasztható lapok mindenhova máshova. Mivel a Datsun még nincs
összerakva, itt volt az ideje az elnémításnak.
A teljes padlólemez, a csomagtartó és az ajtók külső héja Dynamat
original nevű, öntapadós, bitumen jellegű borítást kapott. Ez egyrészt
jobban némít a sima bitumennél, másrészt könnyebb felragasztani, és
nem olvad le a melegben. Alkalmazáskor az anyaggal érdemes
vigyázni, mert szobahőmérsékleten erősen meghajtva eltörik, elreped.
Óvatosan kell kigöngyölni, és finoman megmelegítve tenni a helyére.
Hőlégfúvóval lehet rálágyítani a bonyolultabb formájú felületekre
(például a merevítő domborításokra a padlólemezben), és kis görgős
kézihengerrel rádolgozni.
Meglepően ügyesen megtapad,
pár percnyi melegítés és görgőzés után a függőleges ajtóbelsőkre is
pompásan felcsimpaszkodott. Ilyenkor érdemes valakinek a
túloldalról támasztani az ajtót, hogy ne tegyük tönkre a zsanért. És
vigyázni kell a hőlégfúvóval, mert elbambulva hamar tönkrevághatja az
ember a fényezést. Mi a túlbiztosítás jegyében egy hivatásos tűzoltóval
párban végeztük a munkát. Imi gyakorlatilag önállóan, minden
dokumentáció nélkül, csak a fotók alapján összerakta és bevezetékezte a
műszerfalat és a komplett elektromos rendszert, felújította a futóművet
és visszarakta a motort, így ájult tisztelettel görgőztem a közelében.
A Dynamat lágyításakor annyira vigyáztunk a fényzésre, hogy a hőléggel
mindketten inkább önmagunkat és egymást pörköltük. Munkavédelmi kesztyű
ajánlott.
Szégyellem is leírni, annyira nyilvánvaló (de egyszer mi is
elfelejtettük), hogy mint minden ragasztás előtt, úgy
a Daynamat felrakása előtt is por- és zsírmentesíteni kell a
felületet. Végül nem esett le az előkészítetlen ajtóról sem, de a
többire könnyebben ragadt fel. Vidám közösségi munka a zajcsillapítás,
de nem gyors. A leszabandó darabok helyét lemérve, sablont készítve,
kivágva, pucolva, ragasztva, melegítve, görgőzve jó 25-35 perc egy
ajtó, 4-5 óra a 4 ajtó, a padló és a csomagtér. Mindezt egy csontvázon,
szétszedés nélkül.
A kezelés után megkopogtatva az ajtót már meglepő változás hallható.
A kongásból tompa koppanás lett. Még Indiánék is elismerőn
hümmögnek, pedig ők eleinte gyanakodva nézték a sok színes dobozt és a
ronda lapokat. És ez még csak az Original, az olcsóbb és egyszerűbb
anyag. És most jön a java, az Extreme.
Az Extreme vékonyabb az Originalnál.
Könnyebb és jobban tapad, ezért fejjel lefelé is használható.
Vastag alumínium fólia valami rémes trutymóval bekenve, utóbbi egyben
az öntapadó felülete is. Elsősorban tetőre és ajtók belső héjára
ajánlott, eltakarva a nagy szerelési odúkat is, helyettesítve a gyári
nedvességvédő fóliát. Azaz iagzából mindenhova ajánlott, ahová az
Original, mert könnyebb használni, és négyszer hatékonyabban csillapít,
de jóval drágább is, azonos felületre úgy 50%-kal több pénz.
Mivel Extreme-ből kevesebb volt, spóroltunk vele. Az ajtók belsejére
még nem tettük fel, majd csak akkor, ha a hangszórók pontos helye is
megvan. A tetőre elhasználtuk egy két ajtóra való
door kitet. Feltapadt mint a lepedék, alig győztünk menekülni
alóla. A
forgalmazó képviselője nevetve
mesélte,
hogy ő egyszer simán felragasztotta magát vele egy motorháztető
aljára, ha nem mentik meg, most is ott lenne. El is hiszem. Az
Extreme felrakása annyiban különbözik az Originalétól, hogy itt nem
nagyon lehet utólag korrigálni, ha ez egyszer megragadt, megragadt.
Viszont nem törik, és nem kell melegíteni, így összességében könnyebb
vele boldogulni.
A tetőt is kopogtattuk előtte-utána, és ez is egészen más lett.
Eredetileg buddhista gong jelleggel szólt, a kezeléstől pedig
eltompult és elhalkult, mitha ugyanazt a gongot nem függesztve, hanem a
földre fektetve ütnénk. És itt még messze nincs vége. Érkezik a
Tac-Mat.
A Tac-Mat polifoam jellegű, rózsaszín hablap. Minden felületre
ajánlják, mert remek hő- és hangszgetelő. Míg az előző lapok a lemezek
rezgéseinek csillapítására szolgálnak,
a Tac-Mat a hanghullámok elnyelésére és a téli hideg kirekesztésre
van. Nem öntapadós, de ennek is van levonó az egyik felén, azért,
hogy ne zsírosodjon és jól megfogja a ragasztó. A gyártó 3M-féle
sprayragasztót ajánl, de ilyet nem találtam sehol. Vettem 3 doboz
Palmatexet a Praktikerben, és egy RedBull dobozán ragasztási kísérletet
végeztem. Jelentem, a Palmatex működik. Megfogja a Tac-Matet fémen és a
Dynamat Original bitumenlapján is.
Ahogy a ragasztó használati utasítása mondja, bekentük mindkét
felületet, adtunk pár percet száradni, aztán összenyomtuk őket. És
megmaradt az ajtóban az Originalon, és simán felragadt a tetőn az
Extreme-re is.
Barátaim, ez jobban némít, mint egy gyomorszájütés. Az Original
és a Tac-Mat együtt egészen lenyűgöző. A kezeletlen ajtó kongott, a
sima Dynamatos koppant, ez pedig egy halk
dub-ot hallat, de az is olyan, mintha párna alól jönne.
Alig várom, hogy milyen lesz majd a hatás zenével. A következő fázis
a motorháztető kezelése lesz, erre Hoodliner nevű öntapadós lap kerül,
ami a Tac-Mathez hasonlóan zárt szerekezetű hab, csak hőálló kivielben,
alumínium fólia alatt.
Ez nem bezárja, hanem inkább megenni próbálja a motorzaj nagy
részét, így kevesebb jut be az utastérbe.
A Dynamat a hírneve alapján nagyszerű termék, de egy komplett autó
alapos kezelése nagyon húzós összeg. Nem véletlen, hogy elsősorban a
különösen elkötelezett hifisták és hangminőségversenyzők áldoznak rá.
Az is igaz, hogy
egy modern autóban a munka (és a költség) dandárját jelentő
alapszintű csillapítás már bőven megvan, így elég lehet a hangszórókat
hurcoló ajtót kiragasztgatni. A semmiből indulva, mindent profin
alkalmazva 150-350 ezer forintnyi anyagot simán bele lehet ölni egy
kasztniba, ennyiért pedig már komplett autót is adnak. Mivel híres
tévés majom vagyok, az Elnöki pedig jó referencia, és látható lesz sok
helyen, ezért a
Török audió adott nekem egy
csomót ingyen. Gondoltam szólok, így tisztességes. Hazudni ettől még
nem fogok róla, a korrupció nálam Skyline GTR-ek ajándékozásánál
kezdődik. Itt leírom, hogy mit tapasztaltam, a kedves érdeklődő pedig
majd szépen kijöhet
HUMMA versenyeire, és
meghallgathatja, megkopogtathatja saját fülüleg és kezüleg. Tömeges
érdeklődés esetén kiscsoportos utakra előzetes bejelentkezés alapján
lesz mód.
További történetek perverz olvasóknak a
Karotta Közlönyön.
További cikkeink













![Der neue Mercedes-Benz C 400 4MATIC elektrisch. Energieverbrauch kombiniert: 18,6-14,2 kWh/100 km | CO₂-Emissionen kombiniert: 0 g/km | CO₂-Klasse: A [1] Exterieur: AMG Line; MANUFAKTUR opalithweiß metallic bright [1] Die Angaben sind vorläufig. Es liegen bislang weder bestätigte Werte von einer amtlich anerkannten Prüforganisation noch eine EG-Typgenehmigung noch eine Konformitätsbescheinigung mit amtlichen Werten vor. Abweichungen zwischen den Angaben und den amtlichen Werten sind möglich. //The all-new Mercedes-Benz C 400 4MATIC electric. Energy consumption combined: 18,6-14,2 kWh/100 km | CO₂ emissions combined: 0 g/km | CO₂ class: A [1] Exterior: AMG Line; MANUFAKTUR opalithe white bright [1] The information is provisional. Neither confirmed values from an officially recognised testing organisation nor an EC type approval nor a certificate of conformity with official values are available to date. Deviations between the data and the official values are possible.](/media/images/Original-50543-26c0043-001.format-jpeg.max-370x278.jpg)
