Aztán
legyen valami nagyon látványos autó, amin jól mutat a cég neve.
A Pioneer idén egy Maseratiban találta meg azt az igazit. Van benne
valamilyen autóhifi is, de ez ezúttal nem olyan fontos. Elengedhetetlen
viszont, hogy az Apple iPodot valahogy csatlakoztatni lehessen. Tavaly
még csak kis cégek készítettek adaptereket, idén már mindegyik nagy
fejegységgyártó megoldotta a feladatot. Természetesen a Pioneer is.
A Maserati jól áll a Pioneer feliratnak
Aztán fontos, hogy
legyen valami a Bluetoothszal is, mert olyan divatos. A Pioneer
piacra dobott egy fejegységet, ami tud kommunikálni a telefonunkkal, és
kész is az ideális kihangosító. Aztán egy-egy tablón megnézhettük, mit
gondol a cég a hátul ülők autózás közbeni szórakoztatásáról és az igazi
high end audióról. Kész, ennyi. Jó, jó, megnézhettük a standon az
összes fejegységet, gyűjthettünk mindenféle szuvenírt meg katalógust,
de nekem hiányérzetem maradt. Szerettem volna megismerkedni az óvatosan
beharangozott, de a japán piacon már régóta jelen lévő és igen sikeres
Carrozzeria termékvonallal. Látni valamit abból, ahogy a cég elképzeli
az autóhifi jövőjét.
Persze nem akarom a Pioneert kipécézni,
az Alpine, a Clarion, a Blaupunkt, a Panasonic standján is hasonló
hiányérzetem maradt. A Kenwood csak annyival szinesítette a képet,
hogy megemlékezett a cég huszonöz éves autóhifis ténykedéséről, és egy
kis üvegezett trezorszerüségben bemutattott néhány fejegységet a
kezdeti időkből.
Brax szupertáp erősítőknek
Hamar el is untan, és az úti beszámolókból általában kimaradó kis
cégekre koncentráltam. A Braxra például. Igazi egyszemélyes
vállalkozásból lett Németország legsikeresebb high end gyártója.
Erősítőket, hangszórókat és autóhifi-közeli kuriózumokat készítenek a
kisüzemmé nőtt gyárban. Az idei újdonságuk egy tápegység.
Az egyik oldalon bejön 12 volt, a másikon meg kimegy 12 volt. Na
jó, nem teljesen ennyi, mert kimehet akár 15 is. Mindehhez annyi
alkatrészt használnak el, mint egy négycsatornás Brax erősítőhöz. És
akkora dobozba is rakják. Mire jó? Az erre a tápegységre kötött
erősítők még jobban tudnak szólni, még több wattot tudnak kiadni
magukból, még jobb a basszusuk, nagyobb a sávszélességük. Azt persze
nem mondták, csak sejttették, hogy legjobb, ha Brax gyártmányú az az
erősítő.
Újdonság még az új dóm középsugárzó. A mélyközép és a magas már régóta
a piacon van, ezt egészíti ki. Fantasztikusan robusztus fémházba
került, amit meglepő könnyedséggel lehet szerelni - hasonlóan a
csipogóhoz. A membránja alumínum-oxid, egyfajta kerámia. Pontosabban a
papírmembránt vonják be ezzel az anyaggal, amitől
nem lesz nehéz a membrán, de hallatlanul merev lesz, ami rengeteg
mérhető paraméternek jót tesz, és a fejlesztő füle szerint is remek
megoldás. A keresztváltó még nem készült el. A tervek szerint ez is
igazi különlegesség lesz, amilyennel még nem találkozott a piac. Hogy
mikor lehet majd megvásárolni? Amint elkészül. Idő és pénzlimit nincs,
mint ahogy a Brax többi termékének fejlesztése sem ütközik ilyen
akadályokba. Szerencsés állapot.
A Sinfoni feketében is szép
Az igazi erősítőspecialista gyártóknál maradva
az olasz Sinfoni is hozott újdonságot. Egy nagy, gyönyörű, de szinte
megfizethetetlen modellt. Évek óta szinte változatlan
termékpalettával jelennek meg, a cég mégis prosperál. Ezen a szinten az
lenne a gyanús, ha évente világrengető újdonságokkal állnának elő. Már
az is szinte szentségtörésszámba megy, hogy néhány erősítő kapható már
fekete színű házban is, nem csak a jól megszokott ezüstszínűben.
A Sinfoni párja talán a HSS Fidelity. Szintén olaszok, szintén kis
cég, az áraik szintén a csillagos egekben járnak, és csak ritkán lépnek
igazi újdonsággal a porondra. Idén megtették.
A jól ismert D/A konverterek, csöves előfokok után végre elkészült
egy csöves végfok is. A HT 230 nevet viselő darab 2x30 wattot csal
elő a négy orosz gyártmányú KT88-as csőből. A forma végletekig
letisztult. A hogy szól kérdésre sajnos nem sikerült választ kapni,
mert az ezzel az erősítővel épülő első autó még messze nincs kész, jövő
évre ígérte a HSS Fidelity tervezőmérnöke.
Igazi tuningritkaságok. A kép bal oldalán maga a gm Audio
mosolyog.
Nagyon különleges és
nagyon jó erősítők persze nemcsak Olasz- vagy Németországban
készülhetnek, hanem Magyarországon is. Vagy legalábbis japán-magyar
koprodukcióban. Erre példát az u-Dimension standján lehetett találni. A
japán cég legdrágább és legjobb erősítői, a Forte család képezte
alapját annak a modifikációnak - vagy mondhatjuk akár gyár által
engedélyezett hivatalos feljavításnak is -, ami itthon a gm Audio
műhelyében készült, és a keresztségben a Fortissimo Artwork nevet
kapta. Az elkészült darabokra rögtön lecsaptak az
autóhifihangminőség-versenyzők. Persze közülük is a tehetősebbek,
hiszen az amúgy sem olcsó erősítők a hozzáadott hazai szaktudással még
tovább drágultak. A kétcsatornásért 3000 a négycsatornásért 5000 eurót
kérnek.
A hangszórók világában csak egy ehhez fogható újdonságot,
kuriózumot sikerült felfedeznem. Ez a Mundorf által készített
Air Motion Transformer. Régi amerikai terv új megvalósítása,
lapos, meglepőes széles sávban dolgozik, megdöbbentően jó
paraméterekkel. Érdekes, hogy egy aprócska cég ilyen
termékpalettával próbáljon sikeres lenni a piacon, hiszen a
Mundorf ezoterikus hangszórók mellett igen speciális
kondenzátorokat, egyedi kapacitásokat és - furcsa de -
tápegységeket gyárt.
A kiállításon csak egyetlen pavilonban lehetett igazán érezni, hogy
a bemutatott dolog sokat fejlődött, változott lett, - és ez az EMMA és
a szabályai szerint folyó autóhifi-versenyzés.
Döbbenetes, hogy az őrült hobbi ennyire népszerűvé vált
Európában. Az idénynyitó versenyre már az év elején kellett
nevezni, hogy egyáltalán el tudjon indulni valaki. Az indulók száma
közel volt egy Eb-éhez, és a színvonal sem volt sokkal kisebb. Külön
öröm, hogy az egyetlen magyar induló sikeresen szerepelt, a teljesen
átépült Project 3 néven futó VW Beetleenek eddig ez volt a legjobb
nemzetközi eredménye.
Művészet Dension módra
A hangminőség-versenyzés a nézőknek nem túl szórakoztató. Az Emma
ezért új versenyszámot talált ki.
Kell a látványossághoz két autó, két csapat, két minden jóval
felszerelt műhely és 48 óra. A feladat, hogy a két kompánia minél
látványosabb és jobb hangú autót építsen ennyi idő alatt, a nézők szeme
láttára. A siker nem maradt el, és rövidesen talán magyar csapattal is
találkozhatunk egy ilyen összecsapáson.
Magyar kiállítót csak egyet sikerült felfedeznem, a Densiont.
Egy galériát hozott: híres festményekre emlékeztető vásznakba
vágták-szerelték a cég termékeit, Mona Lisa mosolygott az MP3-játszóra,
és Picasso kék korszaka találkozott az iPod-adapterrel.
Vieta-lányok
Az újonnan megjelenő cégek viszont nem a magas művészettel kívánták
felhívni magukra a figyelmet, inkább csinos lányokkal. Ez leginkább egy
spanyol cégnek, a Vietanak sikerült, ezüstbe öltözött hostesseivel.
A Becker talán kevésbé bízott a lányokban és
autóhifi-termékvonalában, ezért a rendkívül látványos standján kis
boltot is nyitott, ahol szemövegeket, órákat, ruhákat, sőt még
kempingfelszerelést, piknikkellékeket is vásárolhattunk - ez lenne a
patinás cég jövőképe?
Aki Sinsheimbe megy, nem hagyhatja ki a technikatörténeti
múzeumot. Öt perc sétával eljuthatunk oda, ahol a világon
egyedülálló módon tekinthetjük meg egymás mellett, pontosabban
mögött, a repüléstörténet két hangsebességnél gyorsabb
utaszállítóját, a Concorde-ot, és a Tu 144-est. Alattuk
fantasztikus autógyűjtemény sorakozik, a falakra fellógatva pár
verseny-Porsche fogadja a látogatót, odabenn pedig a formatervezési
rémdrámáktól a tökéletesség szobraként pompázó Rolls-Royce-okig
rengeteg dologgal találkozhatunk. Német múzeum létére igen nagy
teret szentel a külföldi technikai csodáknak is, bár Olaszországban
biztosan nem tettek volna ki egy apró kis lánctalpas traktort a
telivér Lamborghini sportautók közé, hogy emlékeztessenek a cég
eredeti profiljára.
Megatuning
Idén leglátványosabbak az extrémtuning-autók voltak. Az Alpine
egyedi, plexikormányba épített navigációs képernyőjét már tavaly is
megcsodálhattuk, és idén is hatott. Az organikus üvegszálszobrászat
több alkotása is bámulatba ejtő volt, de ilyenekkel már régóta lehet
találkozni. Hogy egy ajtó a gyár által kitalálthoz képest a másik
irányba nyíljon, vagy éppen lamborghinis stílusban felfelé, nos ez még
elég meglepő dolognak tekinthető. De hogy valaki a hátsó lámpák helyére
is egy-egy kis LCD monitort szereljen, az már tényleg dilinyós dolog.
Kiváncsian várom, hogy jövőre ugyan mit tudnak még ezen a téren újítani
a tuningmesterek.
És nagyon várom, a jövő évi kiállítás milyen újdonságot hoz, az
idei, kissé kevésbé vérpezsdítőre, kevéssé előremutatóra sikerült
után.
