Csövezni jó. Nem arra gondolok, hogy aluljárókban, kapualjakban, közepesen koszlott ruhákban pénzt kunyerálni kannás borra és csavarlazítóra, hanem hogy jó dolog megismerkedni olyan elektronikákkal, amikben elektroncső dolgozik. Mert annyira ritkák. Mert annyira divatosak. Mert annyira mások.

hirdetés

Mint ez a Blade Avanti VTH 100 erősítő is. Én több napomat áldoztam
arra, hogy a neten, ismerősöknél, autóhifi fórumokban megtudjak róla
valamit, de semmi eredmény.
Senki sem ismeri, senki sem látta, vagy hallott róla.
Pontosabban megtaláltam egy japán nyelvű 1996-os újság
tartalomjegyzékét, ahol tesztelték ezt az erősítőt, de sajnos már
minden példányt eladtak belőle. Ettől függetlenül azt hiszem, szörnyen
exkluzív tesztet olvas most a kedves Totalcar látogató.

Blade Avanti VTH 100

Amit tudok az erősítőről, azt a tulajdonosa mesélte róla, aki egy
Németországban élő, autóhifit forgalmazó, de a biznisz mellett még
magáért a zenéért is lelkesedni tudó, igazán profi magyar származású
üzletember. Ez úton is köszönet neki a tesztpéldányért.

A Blade Technologies nem kifejezetten autóhifire szakosodott
vállalkozás volt. A fő profilja a kapcsolóüzemű tápegységek
tervezése és gyártása, orvosi műszerekbe, a távközlési iparnak, és még
a Kanada számára készült CF-18 Hornet vadászbombázókba is kerültek
gyártmányaik. Innen már csak egy lépés volt az autóhifi. Még egy
szabadalmat is összehoztak ezen a területen, ez a BASH technológia
lenne. Aztán, ahogy a katonai megrendelések elmaradtak, a Blade
Technologies is felhagyott a gyártással -az autóhifiével is.

BASH technológia

Persze a cégnek nem az Avanti az egyetlen gyártmánya. A Blade SE
Series 2 már ezt a hírneves BASH technológiát alkalmazta. A leírások
szerint ez
ötször jobb hatásfokú, mint a hagyományos konstrukciók. Ennek
segítségével sikerült egy A/B osztályú erősítőt építeni a D osztályúak
hatásfokával. Készült aztán egy SE series 3 is, a csúcsmodell valami
4250-es típusszámmal, és ugyanennyi wattal, mint kimenő teljesítmény. A
Grenade sorozat a katonai kapcsolatokra utal, bár ebben pont nincs BASH
technológia.

A csúcsmodell viszont kétség kívül a Blade Avanti VTH-100 volt.
Ebből az erősítőből talán egy tucatnyi készült.
Két darab került hivatalosan az akkori német disztribútorhoz, az
Audiomaxhoz. Potom 5 000 akkori nyugatnémet márkát kellett leszurkolni
érte a pénztárnál, hogy a magunkénak tudhassunk egy ilyen kis
csodát.

Első ránézésre nagyon elegáns. Autóhifi erősítőhöz mérten kicsi,
sötét aranyszínű kocka az egész, egy plexi ablakkal, amiben a két
elektroncső kedvére világíthat. Néhány feliratot találunk még itt, a
típusnevet, a gyártót, és azt is megtudjuk, mire szolgál ez a
szerkezet: Vacuum Tube Hybrid Power Amplifier.

hand made

Második ránézésre azonban kitűnik, hogy
szörnyen kisipari termékkel van dolgunk. Erről tényleg elhihető,
hogy kis sorozatú, egyedileg épített szerkezet. A felfestett díszítő
csíkoknál egy kicsit megfolyt a festék, a ház illesztése, hm,
nagyvonalú. Ettől még lehetne igazán nagyszerű darab, hiszen az igazi
kis specialisták nem erre szoktak koncentrálni, hanem a belsőre.

A Blade Avanti VTH 100 odabenn is folytatja a kisipari
hagyományokat. Az, hogy rondán van összerakva, az így ebben a
formájában nem igaz, de majdnem. Látszik, hogy kézzel kábelezték össze
a nyomtatott áramköri paneleket. Látszik, hogy nem minden alkatrész fér
el kényelmesen a neki szánt helyen. A felépítése is olyan, hogy nem
lehet akkora rend, mint a beültető gépekkel óriási sorozatban készülő
SMD alkatrészes mai tucattermékekben. A forrasztások,
a mechanikai kivitel nagyjából olyan, amivel egy kettes alával még
épp át lehet csúszni a szakmunkásvizsgán. Megfelel, működik, de nem
szép. Az ember kicsit bizalmatlanul nézegeti a Blade Avanti VTH 100
belsejét.

Elektroncső

Trióda

Minden az Edison-effektussal kezdődött. Éppen az izzólámpát
próbálta tökéletesíteni. A kísérleti modellben az izzó szénszállal
szemben egy fémlemez volt, és mindez persze légritkított térben,
üvegbura alatt. A fémlemezen elektrontöbbletet lehetett mérni.
Minél nagyobb volt a vákuum, és minél melegebb az izzó szénszál,
annál nagyobbat.1897-ben született meg a magyarázat. Az izzó
szénszálból elektronok lépnek ki. Ha az elektron elég nagy mozgási
energiájú, és még a fémlemez felé is mutat a sebességvektora, eléri
a fémlemezt. Ez az alap. Hogy minél több elektron érje el a
fémlemezt, és hogy ezeket valahogy munkára is tudjuk fogni,
szabályozni -ehhez már valódi elektroncsőre van szükségünk. Lee de
Forest 1907-ben megalkotta a legegyszerűbb, erre már képes
szerkezetet, a triódát. Aki pedig többet akar tudni az anódról,
katódról, triódáról és pentódról, annak ezt a
diafilmet tudom ajánlani.

Military Standard

De ez sem igaz minden részére. Például
a két elektroncső elhelyezése igazi Military Standard szintű,
ahogy egy ilyen komoly katonai kapcsolatokkal bíró cégtől ez el is
várható. Kell is ez a stabilitás, hiszen egy autóban borzalmasan
kellemetlen környezet két, üvegből, fémből, és némi vákuumból
összeállított elektronikai alkatrész számára, ennél már csak egy
harckocsi, repülő, vagy egy lövedék belseje lehet kényelmetlenebb. A
második világháborúban viszont már szép számmal szolgáltak ezeken a
helyeken elektroncsövek, a technológia ismert. Így tényleg katonai
módra, megfelelően rugalmasan, mégis sziklaszilárdan van kiépítve a két
csőfoglalat. Ez a részelt csillagos ötös.

A hűtés viszont megint tuti kettes alá. Nem is értem az
elképzelést. Van egy szép, nagy ventilátor a doboz kellős közepén.
Fölötte némi extra hűtőfelület, de szellőzőnyílás, hely ahol a levegő
tényleg cirkulálhatna, szinte semmi. Annyit csinál, hogy jó gyorsan
keringteti a meleg levegőt. Odabent. Ez azért nem a hűtéstechnika
csúcsa, de mentségére legyen mondva, legalább halk.

Hûtés kettes alá

A Blade Avanti VTH 100, mint a ráfestett szlogenből is kiderült,
nem végig elektroncsöveket használó erősítőfokozatokból épül
fel, hanem úgynevezett hibrid konstrukció. Gyakori ez a megoldás az
otthoni hifi erősítők között, ha nem túl drága, még nem túl sok
kompromisszummal megépíthető, használható, mégis különleges terméket
akarnak. Az autóba való csöves erősítők döntő többsége pedig ilyen
konstrukció.

A hibridség azt jelenti, hogy az előerősítő részt csövezik, a
teljesítmény-erősítő rész pedig tranzisztorizált.
Így nem kell kimenő trafó, nem kell többszáz volos
tápfeszültség, kézigránát méretű kondenzátorok a tápegységbe, nem
csak tizen-wattokat sikerül kicsalnunk a gépezetből, nem kell 300
óránként csövet cserélni, ami még nagy is, és meleg is, na meg hajlamos
összetörni és bezajosodni. Így kapunk csöves varázst is, meg
használható méretet és jó sok teljesítményt. Papíron legalábbis
mindenképp.

A Blade Avanti VTH 100 szépen demonstrálja a hibridizáció előnyeit.
A bemeneten ugye ott van a két elektroncső. Hogy pontosan milyen, nem
tudom. Gondos kezek szépen eltávolítottak minden feliratot - vagy nem
is került rájuk semmi. Ez utóbbi kínai vagy jugoszláviai származásra
utal,
az orosz, vagy pláne az amerikai csövekről senki sem távolítaná el a
feliratokat, hiszen ezek drága, elismert, büszkén mutogatni való
alkatrészek. Jó alapos ránézésre annyit sikerült kiderítenem, hogy
minden valószínűség szerint kettős triódákról van szó. Persze egy
elektroncső tesztelő műszerrel többet is meg lehetett volna tudni, de
sose gondoltam, hogy ilyenre valaha is szüksége lesz a Totalcar
autóhifi rovatának.

Bekötni roppant egyszerû

Bekötni, használatba venni rémesen egyszerű. Az egyik oldalon
találjuk a tápcsatlakozókat és a hangszóró kimenet 4 csatlakozóját.
Közöttük van egy kis műanyag fedél alatt a 20 amperes biztosíték. A
készülék túloldalán a jobb és bal csatorna jelét fogadó két RCA
csatlakozó, és a hozzájuk kapcsolódó, az erősítés mértékét szabályozó
potméter. És kész. Ennyi az egész erősítő. Mély-, magasvágás, hídba
kapcsoló kapcsoló, ekvalizálás, távirányítás, csilingelés, tűzijáték,
sárkányeregetés nincs rajta. Még egy LED sincs, ami azt mutatná, hogy
be van kapcsolva. Minek? Ha van áram a Blade Avanti VTH 100-ban, akkor
úgyis világítanak a csövek, kár erre bármi más elektronikát
pazarolni.

Nagyon vártam, hogy végre meghallgathassam a Blade Avanti VTH
100-at. Az otthoni, mindennapi zenehallgatásban csőpárti vagyok.
Feltéve, ha van ilyen párt. Az biztos, hogy a CD játszómban, és az
előerősítőmben is elektroncsövek dolgoznak, és most épül az ilyen
technikát alkalmazó végfokom. Azon kívül volt szerencsém hallani az
olasz
HSS Fidelity autóját, amiben a saját előfokuk is hasonló technikát alkalmazott -
és bizony kutya jól szólt, különleges hangulat áradt a bemutató
Mercedesükben.

Valami hasonlót szerettem volna Blade Avanti VTH 100-tól is. Hogy
aztán majd jól megalkudjak rá a gazdájával, vagy elkunyeráljam hosszú
tartós bérletbe, vagy simán lenyúljam, orvul beépítsem az autómba, és
illegalitásba meneküljek az összes CD-mmel és a barátnőmmel.

Avanti!

Ehhez képest a Blade Avanti VTH 100
az első bekapcsolásnál borzalmasan szólt. De tényleg. A zenére
oda sem tudtam figyelni, mert valami kellemetlen, de nehezen
meghatározható fajtájú torzítás-féleség arra késztette az agyamat, hogy
nagyon ne koncentráljak arra, amit hallok. Pedig muszáj, mert ugye
exkluzív teszt kell, hogy készüljön.

Az első gondolatom az volt, hogy be kell melegednie. Közismert tény,
hogy az elektroncsövek
több időt igényelnek, mint a félvezetők, amíg elkezdenek
énekelni. Én egész estére bekapcsolva hagytam a Blade Avanti VTH
100-at, és csak reggel füleltem meg ismét. Árnyalatokkal jobb lett a
hangja, de még mindig igen zavaró.

Valami mást kellett kitalálnom. Mivel csak a bemeneti érzékenység
potmétereit lehet tekergetni, hát elkezdtem azokkal variálni.
Kerestem hozzá ideológiát is - az én Alpine DSP-m már tuningolt
darab, a megszokotthoz képest igen nagy feszültség tud kijönni belőle,
hátha ez túl sok a Blade Avanti VTH 100-nak.

Az igazi inspiráció azonban nem is ez volt.
Valahogy kitört rajtam a Pink Floyd korszak. Pontosabban nem is
a sorlemezek, hanem a tagok szólóalbumait hallgatom újra nagy
lendülettel. Nem maradhatott ki így Roger Waters Radio K.A.O.S-a sem..
Aki ismeri a lemezt, tudja, milyen remek rockzenéről van szó, igen
érdekes hangszereléssel, jó kis kórus betétekkel, politikus
szövegekkel, és hihetetlenül élethű akusztikus effektusokkal. Na most a
Blade Avanti VTH 100 simán elszúrta a rockzene interpretációját, a
politikus szövegekkel nem volt baja, a kórusokkal nem volt baj, viszont
az effektek_

Ablak a világra

Nos, az effektusok, akusztikai játékok, az összekötő szövegek soha, de
soha nem hallott módon szólaltak meg a hangszóróimon.
Egészen döbbenetes, összefüggő tér volt a beszélők körül, szinte
meg lehetett mondani, hány köbméteres a stúdió, ahol felvették a
szöveget. És az a simaság, az a lágyan, mégis jól artikuláltan egymás
után gördülő hangok, na az valamiféle kis csoda. Azt hiszem ez nem volt
más, mint az elektroncső csodája.

De sajnos csak a középtartományban. Annak is inkább csak a
közepén. És csak ha nem játszanak sokan. És ne játsszon az a pár ember
sokfélét. Ja, és hangosan se játsszon. Akkor nagyon jó.

Van nekem egy Bobby McFerrin lemezem. Olyan Best of-féle. Ott
vettem, ahol nem nagyon szoktak hülyék lenni a piros-fehér
nejlonzacsikkal távozó emberek, 1300 forintért - ennyiért tényleg
bolondság lett volna otthagyni. Bobby szkeccsel -vagyis egész testével
énekel, meg borzasztó furcsa hangokat ad ki. Ezen a lemezen a Blade
Avanti VTH 100 egyszerűen megdicsőül. Elképesztően sok finom részletet
mutat meg a nem mindennapi énektechnikából. Más erősítőkön csak
sejthetjük, mi minden szólal meg, itt tényleg részesei vagyunk az
előadásnak. És amikor a háttérben a Manhattan Transfer vokálozik, egy
kicsit az Another Night in Tunisia-ban, az a finomság, precizitás,
együttzenélés, azok a csúcspontok!

Ez a Blade Avanti VTH 100 csúcspontja is. Amint több dög, szélesebb
sáv, egyáltalán másféle energiák várnának arra, hogy megszólaljanak,
elveszik a varázs. Pontosabban a középtartomány közepének a varázsa
megmarad, az tényleg úgy szól, mint amit egy 5000 márkás erősítőtől el
lehet várni, az összes többi meg vagy két-három kategóriával bénábban.
Sajna.
Próbáltam én többféle jelforrással, tekergettem azt az egy pár
potmétert ide meg oda, próbáltam kábeleket a DNM-Eichmann-Audio
Note-Kondo vonalról, variálgattam a hangszórókat, de sajnos ez a
hiányosság nálam mindvégig megmaradt. Összefoglalva azt mondhatnám, a
Blade Avanti VTH 100 kiemelkedően jó előfok és egy átlagosan béna
végfok házassága egy dobozban.

Tanulság? Engem egyszerűen csőbe húztak. Már sose fogok tudni
megszabadulni attól a hangzástól, amit a Blade Avanti VTH 100 produkált
a legjobb pillanataiban. Nekem kell egy ilyen!
De sose szeretnék ilyen erősítőt, mert egyszerűen nem tudom
rajta hallgatni a lemezeim többségét. A megoldás azt hiszem az lesz,
hogy ki kell próbálnom a többi csöves erősítőt is. Mert egy út biztos
arrafelé vezet az autóhifi Nirvánába.