Más világ | Totalcar

Más világ

Európa büntetésben van. A Clarion részéről mindenképpen, merthogy a legesleg fejegységüket megvásárolhatjuk Japánban, Ázsia nagy részén, Óceániában, az USA-ban, Kanadában, de itt, az öreg kontinensen nem. Persze ez nem lehet akadály a Totalcar előtt.

hifi-tuning

Közzétéve: 2004. 08. 26. 14:59

Közzétéve: 2004. 08. 26. 14:59

Az interneten már hónapok óta keringenek hírek a fejegységről.
Fórumokon egészen vad híreket is lehetett olvasni.
Csak fokozta a káoszt, hogy egyszerre két nevet is adott neki a
Clarion.
Amerikában és Japánban DRZ 9255-ös néven fut, Óceániában,
és Ázsia más részein HX D2 a típusszáma. Legalábbis a cég helyi
honlapjai szerint. Ez így egyszerű is lenne, de én már találkoztam
japán piacról származó, és csak japán nyelvű használati utasítással
ellátott HX D2-vel is. Mindenesetre az biztos, hogy két szinte
tökéletesen azonos fejegység fut két típuszám alatt. Apró eltérés azért
van. Az egyik az, hogy az USA változat rádiórésze csak a páratlan
frekvenciákat ismeri. A másik, hogy a két modellnek nagyon kicsit más a
hangerőszabályzó gumi borításának mintája.

Az általam tesztelt modell Amerikából származik és a DRZ 9255-ös
típusszámot viseli. Amikor megérkezett, azt hittem, tévedésről van szó,
és egy pár méreten felüli oválhangszóró van a dobozban, annyira nagy
kartonba van csomagolva. Kinyitva aztán kiderült, ez nem csak a
flancolás miatt van így, hiszen tudjuk, Amerikában mindennek olyan
nagynak kell lennie, hogy megvegyék. A doboz térfogata bizony alaposan
ki van használva.

Mivel? Például a külső tápegységgel. Merthogy a Clarion DRZ 9255
kétdobozos fejegység.
Az otthoni hifiben nem ritka, hogy több dobozba építenek egy
erősítőt vagy CD-játszót,
de az autóhifiben nagyon nem jellemző.
Vagy ha igen, aprócska kis doboz lóg ki a készülék hátuljából, amiben
általában valamiféle tápegység kap helyet, és nagyon nem egyszerű
begyömöszölni a műszerfalba a többi kábel közé.

A Clarion ennél sokkal tovább lépett. Egy kisebb dísztéglányi DC-DC
konvertert alkalmaz,
erről üzemel a fejegység. Ennek komoly előnyei
vannak, például a nagyobb helyen nagyobb alkatrészeket lehet alkalmazni
és a tápegység okozta a rádiófrekvenciás zavar is kisebb, a földelést
is zavarmentesebben lehet megoldani. A tápegység jó két méteres
kábellel csatlakozik a fejegységhez. Én szépen össze is dugtam a
kettőt, és némi rettenettel konstatáltam, hogy nem történik semmi: szó
szerint se kép, se hang, csak a lemezkiadás működik. A bekötési rajz
alapos tanulmányozása és segélykérő telefonok után jöttem rá, hogy a
fejegység hátuljából kiálló milliónyi drót közül még kettőt kell 12
volttal ellátni.

Így már simán életre kelt a készülék, de megfogadtam, hogy a
ki-bekapcsoláson kívül
mindent csakis a használati utasítás gondos tanulmányozása után
fogok megtenni. A méretes dobozban természetesen találunk felszerelő
fülecskéket a DC-DC konverterhez, külön táp- és földkábelt szépen
felsaruzva, kis védő műanyag harangot, tehát mindent, hogy a
felszerelése egyszerű és biztonságos legyen. Viszont ez a kis barna
doboz annyira szép, hogy szinte vétek eldugni. Az igényes fémházra nem
voltak restek felszerelni egy kis táblácskát, amin egy sematikus rajz
mutatja, mi is történik odabenn.

A külső DC/DC konverteren kívül elég csak egy pillantást vetnünk a
Clarion DRZ 9255 hátoldalára, hogy meggyőződjünk, ez nem hétköznapi
fejegység. Ott vannak először is az RCA kimenetek. Van belőlük négy.
A feliratok sem segítenek úgy, mint egy póriasabb modellen. Mert
mit is kezdjünk egy olyan kimenettel, amire az van írva, hogy
High? Na jó, van olyan is, hogy Mid Front, meg Low Rear, és egy
egyértelmű, a Subwoofer Non-Fader, erre csakis a szubládát hajtó
erősítőt lehet rádugni. Na de a többi? Tessék csak megnézni alaposan a
bekötési rajzot, abból majd minden kiderül.

Érdemes egy pár szót magukról a csatlakozókról meg a kábelekről.
A drótok anyaga 99,9999%-os tisztaságú oxigénmentes réz, amit
ezüstöznek. Én ugyan jobban szeretem, ha csak RCA kimenetek vannak a
készüléken, és nem csapják agyon a hangját tízcentis kanócokkal, de a
Clarion legalább megpróbált igényesen választani kábelt ide. A
csatlakozók sem a sarki bolt "mindegy, csak olcsó legyen" darabjai
közül kerültek ki. Ezek szépen megmunkált, igényes darabok.

A képeket nézegetve persze látszik, hogy van két pár RCA csatlakozó,
ami ellenben a hiperolcsó kategóriát képviseli. Ezeket nem pusztán
azért rakták a készülékre a Clarion mérnökei, hogy ellenpontozzák az
előbb taglalt drótok-csatlakozók minőségét.
Nem: ezeknek van szerepük, ezek a bemenetek. Igen, két külső
jelforrás is csatlakoztathatunk, ha nagyon akarunk. Ezek az olcsó
drótok-csatlakozók azonban üzenetet is hordoznak, valami ilyesmit:
dughatsz ide akármit, de én egy hangzásra kihegyezett készülék vagyok,
nehogy már ilyen vacak MP3-al, vagy valami kóbor házimozihangzással
tessék engem megalázni!

A hátoldalon még ott találjuk a CeNET csatlakozót, hogy más Clarion
készülékeket, például a CD-tárat is tudjunk innen vezérelni,
az antennabemenet és egy ritkán látható csatlakozó húzódik meg
szerényen a sarokban:
az optikai digitális ki- és bemenet. Ennek a
segítségével egy külső DSP-be juttathatjuk el a jeleket jó minőségben,
és mivel autóról van szó, ezért különösen fontos, hogy
zavarvédetten.

Persze ez nem olyan fontos. Merthogy ott lapul a réz készülékházban
minden, amit egy komoly külső DSP-nek tudnia kell.
Például egy nem átlagos digitális-analóg átalakító. Erről
tanúskodik az előlap szép hosszú szlogenje is: 96kHz High Sampling
Conversion Sound. Ez azt jelenti, hogy a Clarion DRZ 9255, a
CD-szabványban szereplő 16 bit/44.1kHz-es értékeknél sokkal pontosabban
tud dolgozni a saját 24bites/96kHz-es D/A konverterével. Ez az
upsamplingnak nevezett technika az utóbbi időben igen elterjedt lett a
hifiben, és az autóba való CD-játszókat sem kerülte el. Érdekes, hogy
menüből lehet változtatni, hogy normál vagy upsampling módban működjön
a D/A konverter. A Clarion persze vigyázott rá, hogy talán az egyik
legnevesebb gyártó, a Burr Brown cég egyik IC-jét használja erre a
célra.

 
 

Örökké tökéletes?!
 
 

Az idők hajnalán, 1983-ban,
amikor a Sony és a Philips
megalkotta a CD-szabványt
, a
kor számítástechnikája megfizethető
áron tudott 16 bites
digitális-analóg konvertereket
gyártani - hát ez lett a szabvány
az ehhez tartozó 44.1 kHz-es
mintavételi frekvenciával. A
korabeli reklámok szerint ez már
maga volt a "perfect forever",
vagyis tökély mindörökké. Ez a
szlogen nem csak arra utalt, hogy a
CD-lemez szinte örök életű a
hagyományos vinilhez képest, de a
hangja is sokkal jobb. Azóta
kiderült, hogy finoman fogalmazva
mindkét érv óriási badarság, tiszta
marketingátverés, és azóta már
vannak sokkal perfect-ebb és
forever-ebb rendszerek.



A számítástechnika is
rengeteget fejlődött a múlt
század nyolcvanas évei óta
,
és ma már a 16 bit/44.1kHz-es
szabvány szörnyen ósdinak és
divatjamúltnak tűnik. A D/A
konverterek gyártói laza
csuklómozdulattal dobnak piacra
olyan IC-ket, amik
24bit/96kHz-es szabvány szerint
tudnak működni. A fifikás
CD-játszók gyártói persze hamar
rájöttek, hogy ezeket az
elektronikákat is tudják
használni. A technikai
részletekkel nem untatnék
senkit, de röviden úgy
dolgoznak ezek a D/A
konverterek, hogy a 16 bites
kódot trükkösen átkonvertálják
24 bitre, ezáltal csökken a
kvantálási zaj, ellenben nő a
dinamika, a katalógusokban is
jobban mutat a nagyobb szám. A
lényeg, hogy sok esetben
tényleg jobb hangú készülékek
kerültek piacra ezekkel az
áramkörökkel.


Persze van egy tábor, ami
homlokegyenest más nézeteket vall.
Néhány ezoterikus japán gyártó
kezdte hangoztatni, hogy maradjunk
csak a 16 bitnél,
de a mai
tapasztalatok alapján gondoljuk
végig a CD-lejátszást. Ennek
eredményeképpen születtek például a
kimeneti szűrő nélküli D/A
konverterek, és más csodabogarak -
jórészük szintén kitűnő
hanggal.

Ezzel még a Clarion nem lenne unikum, ilyet ma már sok olcsóbb autós
CD-játszó tud.
Az azonban meglepő, hogy beépített A/D konverter is
van a készülékben, méghozzá impozáns tudású. 24 bites 64-szeres
túlmintavételezésű Delta-Szigma kódoló. Persze jobban belegondolva a
készülék működésébe, elengedhetetlen hozzá, hiszen a külső analóg
jeleket, vagy éppen a rádióadást szépen be kell digitalizálnuk ahhoz,
hogy a DSP-ben aztán a kedvünkre bűvészkedhessünk vele.

A DSP rész a Clarion másik nagy büszkesége, nem is értem, a
dicsőítése hogyan maradhatott le az előlapról.
Ez 24 bites jeleket
tud fogadni és 34 bites belső szóhosszal számol. (Én viszont most szent
fogadalmat teszek, hogy ebben a cikkben többet nem fog előfordulni a
bit szó, szóval lehet nyugodtan tovább olvasni.) Ezt az áramkört az AKM
-
Asahi Kasei Microsystems, ha valaki
netán nem tudná mit is rejt ez a rövidítés - készíti. Tulajdonképpen ez
a készülék szíve és lelke. Azokat a dolgokat tudja nagyjából, mint amit
a kistestvér
Clarion 948-nál leírtam, csak jobban és pontosabban. Meg van benne még
néhány extra. Próbálom röviden összefoglalni a tudását.

Háromféle módban lehet használni. "Direct" állásban elméletileg nem
csinál semmit.
"Standard" módra kapcsolva már tudjuk használni az
ötsávos ekvalizációt és a beépített keresztváltót. Ez négy útra tudja
szétválasztani a jelet. A "Multi" állás pedig a lehetőségek végtelen
óceánját tárja a felhasználó elé. Az ekvalizáció marad, de az erősítés
+- 12dB/oktávval változtatható. A q értéke meg 0.5-től 12-ig. Maradt a
négyutas keresztváltó is. Ezen már tudjuk állítani a vágás meredekségét
6-12-18dB/oktávosra. Sávonként az erősítést. A töréspontokat. És persze
az időkésleltetés is változtatható. 716 lépésben. Mondom
hétszáztizenhat lépés. Ez már 14.92 század miliszekundumos késleltetés,
ami nagyjából azt jelenti, hogy az 512 centire lévő hangszórók is
egymáshoz igazíthatók. És persze akinek ez kevés vagy netán túl sok, az
még kap egy mély-magas hangszínállító lehetőséget.

Mindehhez a pontossághoz nem elég az AKM DSP-je,
kell hozzá a Clarion szerint a világon elsőként használt, szintén
Burr Brown féle 0,5dB-es lépésekben szabályzó elektronikus
hangerőállító.
Majdnem azt írtam, hogy potméter, de kérem, itt már
régen nem ilyen elavult technikákról van szó.

Hogy mindez a rengeteg elektronikai csoda jól működjön, csak úgy
mellékesen négyrétegű üvegszálas nyomtatott áramköri lapot használnak,
és
ezen a minőségi szinten természetes a réz készülékház. Ami egy
kicsit kevésnek tűnt, az a szellőzés. Odabenn a sok elektronika bizony
tetemes mennyiségű hőt termel, ezért már fél óra használat után is jól
érezhetően meleg az előlap, és szinte forróak a lejátszás után kivett
CD lemezek.

Aki ezek után azt gondolja, a Clarion DRZ 9255 túlbonyolított,
használhatatlan játékszer,
téved. Tessék csak megnézni az előlapot.
Maga a letisztult tökéletesség. Balra egy nagy és kényelmes
forgatógomb, amivel egy pillanat alatt némíthatunk is. Pár apró gomb a
ritkán használt funkcióknak. A napsütésben is tökéletesen látható, az
egérmozit még hírből sem ismerő kijelző alatt a legfontosabb funkciók.
És jobbra hat kis kapcsoló. Ennyi az egész. Mindez nagyon elegáns
bronzos-aranyos színben előadva. Este pedig szolid kék megvilágítással
kombinálva. Tökéletes antitézise a Clarion 948-nak. Talán mondanom sem
kell, de nekem a DRZ 9255 sokkal jobban tetszik. Sajnos ez az álomszép,
és nagyon jól kidolgozott előlap nem levehető. Tessék csak őrzött
garázsban parkolni, és akkor nem lesz semmi baj.

A külcsín taglalásánál szembeállítottam a Clarion 948-ast és ezt a
DRZ 9255-öt, mintha nem is ugyan annak a cégnek a modellje lenne. Az
viszont biztos, hogy a működtetéshez szükséges programot nem ugyanaz az
embercsoport készítette.
Vagy ezt lelkesedéből csinálták, nem munkahelyi kötelességből. Vagy
megszállta őket az ihlet.
Esetleg a korbácsokat eltették a
faliszekrénybe, és pozitív ösztönzőket vezettek be. Nem tudom pontosan.
Mindenesetre nem gondoltam, hogy ennyire elvetemülten sok funkciót és
lehetőséget ennyire könnyen is el lehet érni, értelmezni és állítani.
És mindehhez bőven elég az a pár gomb, ami a készülék előlapján van,
nem kell hozzá a távirányító extra kapcsolói, vagy külön PC-n futó
szoftver, mint a konkurencia némely termékéhez. Bravó, ezt csak
dicsérni tudom.

A távirányító nem a megszokott Clarion fazon, hanem egy lapos,
jól kézreálló fajta található a dobozban. Nem lehet szó nélkül elmenni
a használati utasítás, pontosabban annak csomagolása mellett. Egy
kellemes kis barna bőr mappában találhatunk rá, rajta a szolid felirat:
DRZ 9255.

A bekapcsolás után rögtön kiderült, hogy a Clarion felettébb jó
hangú készüléket alkotott.
Az egész hangkép rendkívül kellemes és barátságos, de mindezek
mellett informatív, nyílt és levegős. A dinamikája sem hibádzik. A
sajnos rövid teszt alatt nekem nem nagyon sikerült kiszúrnom olyan
frekvenciasávot, ahol gond lenne vele, vagy olyan zenei anyagot
találnom, ami túl sok lett volna a Clarionnak. Egy igazi klasszis
zenélt nekem pár napon keresztül, ennél több dicséret talán nem is
kell.

Klasszis - de nem tökéletes. A legfőbb gondom az volt vele, hogy
egy kicsit lassan muzsikál. Tudom, hülyén hangzik, de nem ismerek jobb
szót az effektusra. Minden nagyon szép, minden nagyon jó, de művész
hölgyek-urak, nem lehetne mindezt egy kicsit élénkebben? Állítólag
lehetne. Egy a készüléket már belülről is ismerő tuningguru szerint az
effektusért az egyik Burr Brown IC a felelős, annak cseréjével
tempósabbá válik a Clarion hangja.

Muszáj volt kipróbálnom a DSP adta lehetőségeket is. Ez azért
nem olyan egyszerű feladat. Hirtelen átállni multiamplifikálásra, azt
jelenti, hogy megsokasodnak a használandó erősítők, a kábelek meg
szinte meghatványozódnak. Ráadásul a DSP még valami nem jót is szokott
csinálni a hanggal. Csökken a dinamika, nem lesz olyan fókuszált a
színpadkép, ilyenek. De ez az AKM izé, ez nem. Vagy csak nagyon picit.
Szóval nyugodtan lehet a végtelenhez közelítő számú beállítással
játszani, a DSP használatával nem fogjuk biztosan tönkretenni a jó
hangzást.

<section class="votemachine">
</section>

Clarion DRZ 9255 vagy HX D2

Amikor vissza kellett adnom a Clarion DRZ 9255-öt, rossz kedvem
támadt.
Először is, mert megkedveltem. Másodszor pedig azért, mert
felháborodtam, mint önérzetes európai állampolgár, hogy már megint
kimaradunk valami jóból, bezzeg Japánban, vagy az USÁ-ban elég bemenni
a sarki boltba, hogy miénk lehessen egy ilyen készülék - hivatalosan,
számlával, garanciával. Aztán kiderült, mégis van megoldás. A Clarion
magyar importőre elmondta, hogy Európába is érkezik hivatalosan 100
darab japán piaci modell. Ennek az az előnye, hogy minden itthoni
rádióadót lehet vele fogni, persze az RDS így is hiányzik belőle.
Ezekre természetesen érvényes lesz a garancia is, áruk azonban még
nincs. A magyar forgalmazó a hazánkba érkező darabokat elsősorban a
Humma versenyeken indulók autóiban
szeretné viszontlátni. Így normál bolti forgalomba nem kerülnek, de ha
valaki szeretne egy ilyet, tessék tudakozódni a feltétekről
náluk.