"Ugye milyen jól szól?" - lelkesedett barátom az új autójának gyári hifiberendezését bemutatva. Tud még hangosabb is lenni! Évtizedes barátságunk minden pillanatát mérlegre téve állítottam meg mozdulatát, és szegeztem neki a kérdést: "tényleg azt hiszed, hogy ez jól szól?"
Azt hitte. Mint ahogy - hozzá hasonlóan - az új autót vásárlók nagy
része azt hiszi.
És miért is ne hinné? A legtöbb, gyárilag beszerelt
hifiberendezés drága, gyakran hatszámjegyű forintot kérnek érte. És ami
ennyire sokba kerül, jó kell legyen, hiszen a boltok polcain ennyiért
már bizony csúcsmodellek kelletik magukat. Bízzuk inkább beszerelésüket
az autógyártókra?
Ne bízzuk. Nagyon kevés kivételtől eltekintve a tiszta átverés esete
forog fenn. Aki nem hiszi, ajánlom, látogasson el egy
autóhifi-beszerelő műhelybe, és
kérje meg a műhelyfőnököt, mutasson pár gyárilag szerelt hangszórót,
fejegységet. Garantálom, hogy a főnök arcára derűs mosoly ül ki,
amikor a szemünk elé tárja a kínálatot. Elsőként érdemes megfigyelni,
hol is készült a portéka. Csakis olcsó bérű országok jöhetnek szóba.
Magam sem hittem volna, hogy Tunézia hangszórógyártó nagyhatalom, és
Portugáliában tízezerszámra készülnek a fejegységek.
Érdemes kézbe venni egy hangszórót ebből a kategóriából, hogy
megértsük, mi az a költséghatékony gyártás. Amit láthatunk,
nagy valószínűséggel pillekönnyű, szigorúan nem impregnált
papírmembrán, gombelem méretű mágnessel, mindez egy alufólia
szilárdságú fémkosárban. Ami látszik, az szép és jó, ami nem, az meg
annyira olcsó, amennyire lehet. A hangszóró meg nem látszik. A
fejegységnek is csak az előlapja. Az szépen az autó belteréhez van
igazítva, közben odabenn meg valamelyik nagy gyártó legegyszerűbb
alapmodellje található, gyakran még ez is megcsonkítva.
Akkor mit lehet tenni? Néha semmit, mert
a gyárak egyre többször elszabotálják ennek lehetőségét. Például
a fejegységet egybeépítik a légkondicionáló vagy a tolatóradar
kijelzőjével, amin mellesleg navigálhatunk is, így sosem tudhatjuk meg,
hogy mennyit javulna a hangzás egy jobb készülék beépítésével.
Gyakran lehet azért jobb minőségű hifikomponenseket beépíteni. Mit
érdemes ilyenkor cserélni? Mindent.
A legkézenfekvőbb talán a jobb hangszórók beszerelése. Ez még akkor is
sokat dob a hangzáson, ha a fejegységen nem tudunk változtatni.
Az ideális megoldás, ha előre sikerül elhelyeznünk egy
komponensszettet. Ez azt jelenti, hogy két - ha lehet, 16 centis -
mélyközép hangszóró kerül az ajtókba, és két csipogó valahová a
műszerfal tetejére vagy a tükörháromszöghöz. Ez még kiegészül egy pár
jól eldugható keresztváltóval. Aki arra gondol, hogy egy ilyen
összeállítás rémesen drága, téved. Már huszonezer forintért is
kaphatunk olyat, ami a gyári rendszerek túlnyomó többségét alaposan
felülmúlja.
Érdemes kicserélni a fejegységet is. Ez az angol
headunit szörnyű magyar fordítása, de valami sajnálatos véletlen
folytán megragadt a szakmában. Rövidebb kimondani, mint hogy cédés
autórádió vagy autórádió kazettás magnóval, cserébe sokan nem értik,
miről is van szó. Hát ezekről.
Az egyik legfőbb szempont, hogy jól mutasson az autóban. Egy boltba
ellátogatva tapasztalhatjuk, hogy vannak aktuális divatok.
Most a szálhúzott fém előlap a menő vagy az olcsóbb a fémszínű
műanyag. A fa előlap már a múlté, a jövő meg a mindent elfoglaló
előlapoké. A katalógusokat lapozgatva gyakran felfoghatatlan, miért
kerül a csúcsmodell gyakran tízszer annyiba, mint ugyanannak a
gyártónak az alapkészüléke. A paraméterekből nem következne ekkora
árdifferencia - a tartalomból viszont már igen.
A drágább készülékek kijelzői gyakran sokkal fényerősebbek, így
van esély rá, hogy napsütésben is el tudjuk olvasni. A mechanika sokkal
gondosabban van megépítve, így a CD nem ugrik, és nem csak a
garanciaidő lejárta után egy napig fog működni. Több kimenetet találunk
rajta, így nagyobb szabadságot kapunk komplett hifirendszerünk
kiépítésénél. A felhasznált alkatrészek között pedig végre akad néhány
olyan is, ami nem az árlisták legeslegalján tanyázik.
Ami viszont biztos: akármennyiért veszünk fejegységet,
a beépített erősítő teljesítménye sokkal kisebb lesz, mint amennyit
ígértek. A mostanában divatos 4x50 watt helyett meg kell elégednünk
ennek az ötödével és az ehhez társuló dinamikahiánnyal, na meg
torzításokkal.
Ezért érdemes erősítőt is beépíteni az autóhifi-rendszerbe. Sokat
hallottam már azt a kifogást, hogy minek nekem még erősítő is, hiszen
ennél hangosabban nem fogok zenét hallgatni. Nem is kell. A külön
erősítő ennek csak a lehetőségét adja meg, mint ahogy sok másét is.
Például,
hogy halkabban is tudjunk zenét hallgatni. Bizony a torzítások
hiánya, az elégséges tartalékok lehetőséget adnak arra, hogy a
hangerőszabályzó eddig soha ki nem használt részén is zenei élményhez
juthassunk.
Erősítőt venni nehéz. Egy nagy elektronikai boltban lenyűgöző a
választék. És nincs olyan támpont, ami segítene a döntésben. A wattszám
a legkevésbé. Merthogy ez szörnyen becsapós, amit a gyárak pofátlanul
ki is használnak. A leglehetetlenebb szabványokat ássák elő, hogy minél
több wattot hirdethessenek öles betűkkel az erősítők dobozán. Persze
ennek fele-harmada sem igaz, így fordulhat elő, hogy a 25 wattos kis
erősítő vidáman elzenél egy brutális szubládával, míg az ötszáz
wattosra mondott kolléga után csak egy összeégett alkatrészhalmaz
maradt. Az azért már megfontolásra készteti az embert, hogy az előbbi,
aprócskának tűnő erősítő jó kétszer annyiba kerül, mint elpárolgott
társa.
Szubláda.
Ez a szerkezet arra szolgál, hogy a hatvan, hetven hertz alatti
mély hangokat megszólaltassa. Az emberiség egyik része szerint ennek
semmi értelme, és csak azok lelik benne örömüket, akiket kéjes
borzongás önt el, ha autójukból kiszűrődő zene háromszáz méteres
körzetben rázkódnak az ablaktáblák, és ötven méteren belül még az
ágyból is ki lehet esni - hála a rezgéseknek. Az emberiségnek ez a
része még nem hallott jó szubládát. Merthogy akkor tudná, hogy az
selymesen simul az első szetthez, szinte észre sem lehet venni, hogy
szól, csak valamiféle a többletenergia árad szét bennünk zenehallgatás
közben, ami oly kellemes...
A
jól szóló autóhifi viszont eléggé megfoghatatlan valami. Vajon
létezik valamiféle szempontrendszer, ami alapján ítélni lehet?
Egy biztosan akad, ez pedig a hangminőség-versenyzés. Bizony akad ilyen
állatfaj is. Komoly nemzetközi szervezete is van, a szép nevű EMMA,
aminek a magyar szervezete a Humma. Még Eb-ket is rendeznek,
csekélység, pár száz, már jó alaposan előválogatott és arra érdemesnek
tartott autó részvételével. Érdemes egy ilyen versenyre kilátogatni,
megszállott őrültek és lelkes amatőrök békés egyetértésben hódolnak az
autóhifi szenvedélyének. Felettébb mókás, amikor két becsukott szemű
ember ül az autóban, rendkívül koncentrálnak, de szemmel láthatóan jó
neki odabenn. Merthogy zenereprodukció folyik, gyakran olyan szinten,
hogy jó néhány otthoni rendszer bekéredzkedhetne tanulni dinamikát,
felbontást, színpadképet, jó atmoszférát.
Merthogy autóban zenét hallgatni lehet jó és kellemes élmény. Egy
statisztika szerint
az átlag európai hímnemű autós majd egy évtizedet tölt autóban,
mire nyugdíjba megy. Érdemes ezt az időt egy jó hifi társaságában,
kellemesen tölteni.
