hirdetés

Mint ez a Chronic is itt. Nézem a róla készült képeket, és jól
látszik rajta a perspektívikus rövidülés, amikor
a tárgy sarkai már görbülnek a kép középpontja felé. Ahogy a
fényképezőgépem meglátta ezt az erősítőt azon nyomban nagylátószögű
üzemmódra tért át.

	Perspektivikus rövidülés

Gyönyörű szerkezet.
Hogy mi szép rajta? A semmi. Ezt hívják tán
letisztultságnak. Nagy és hosszú krómozott ház a bordákkal, rajta
egy cégembléma, meg némi teljesítményadat, jól olvasható egyszerű
fekete betűkkel. Ez egyszerre teszi elegánssá és méltóságteljessé.
Időtlen ez a szépség.

Megfordítva az erősítőt mindössze hat csavar és
egy fekete lap választ el minket az elektronikától.
Az időtlen szépség itt folytatódik. Megható rendben
sorakoznak az ellenállások, kondenzátorok az áramköri panelen. A
tranzisztorok alumínium sín alatt, a még jobb hűtést segítendő.
Felületszerelt alkatrészek sehol. Amikor ez erősítő készült, az
effajta úri huncutságok még nem voltak divatban. IC sincs sok,
mindössze három darab. Az egyik a táprész vezérlésébe segít be, a
másik kettő az előfoknál dolgozik. Ezen kívül hagyományos
alkatrészek, meddig a szem ellát.

Alkatrészek, ameddig a szem ellát

A Chronic volt az első erősítő, amiben csak belül találtam
biztosítékokat. Érdekes megoldás, ugyanis ezeket csak akkor lehet
cserélni, ha a garanciavesztést jelentő védőpapírokat is eltépjük.
A Chronicnál úgy okoskodtak, hogy ha a biztosíték elszáll, ott
nagyobb a gond, nézzen jól körül ott egy szakember, akinek jogában
áll a garanciát meghosszabbítani egy esetleges javítás után. Az
alkatrészek közül vitán felül mégis a kondenzátorok a
legérdekesebbek. A feliratukon ugyanis ez áll: Chronic.

	Chronic kondenzátor

Hogy mi volt előbb, az erősítőgyártás, és utána fogtak hozzá
a cégnél specializált alkatrészek készítéséhez, vagy fordítva, nem
sikerült kiderítenem, mint ahogy azt sem, hogy a kondenzátorok
valóban helyben készültek, vagy valamelyik nagy gyártó gondosan
specifikált, válogatott, átcímkézett termékei. Ami biztos, a lelkes
büszkeség ami a cégből, és vezetőiből árad.

Büszkeség made in USA

Na meg a teljesítmény. Kétszer százhúsz wattnyi
teljesítményt belerakni egy majd' hatvancentis erősítőbe - kicsit
gyanús, legalábbis erős gondolkodásra késztet. Még intenzívebb
fejtörésre ad okot a tápcsatlakozók mérete. A kábelfogadó
nyílásokba akár a kisujjamat is be tudnám dugni. A titok nyitja,
hogy ezt a Chronic-ot bizony hangnyomásversenyzésre
vásárolták-tervezték-építették, és a korabeli dB Drag szabályokhoz
igazodva kicsit alulspecifikálták. Rendben, kétszer százhúsz watt
négy ohmra, na de hídba kapcsolva fél ohmra már valami
ezerkilencszázhúsz watt pumpálódhat a jobb sorsra szánt
hangszórókba. 1920 nem kamu watt. Igazi rettenet.

	A tápcsatlakozóba a kisujjam is beférne

Három ilyen rettent került beépítésre a már korábban is
hangnyomásbajnokságot nyert sárga VW Golfba, 12 mélyhangszóró
társaságában. A pontos eredményre már a tulajdonos, Pardi Zoli sem
emlékszik, de
valahol 156 dB körül volt. Akkoriban ez remek eredménynek
számított, és mai fejjel, fifikásabb tápellátással még többet is ki
lehetett volna hozni az autóból.

1920 wattnyi rettenet

Ebből az erősítőből 4 darab érkezett akkor az országba, ebből
három rögtön beépítésre került a hangnyomásautóba, a negyedik,
a tartalék szerepére kárhoztatott Chronic, ha már itt van,
hallgassuk meg alapon. Sok reményt a tulaj sem fűzött hozzá, mert a
tapasztalatok azt mutatták, egy erősítő vagy jól szól, vagy
brutálisan nagy teljesítményt ad le, de a kettő együtt nem megy.

A Chronic azonban
játszi könnyedséggel zenélt le minden addig ismert erősítőt.
Három taktus után már érezhető volt a meggyőző fölény, és egy-két
perc után bekövetkezett a kiütéses győzelem. A Chronic annyira jól
muzsikált, hogy igazán komoly hifi rendszerekben is kipróbálásra
került, mint végerősítő.

	Vendégszereplés Budapest High End Show-n

A legnagyobb próba a
Budapest High End Show-n
várt a Chronicra. A Pardi Soundesign a fejébe vette, hogy a legjobb
otthoni készülékek között is megméretteti magát autóhifivel. A cél
az volt, hogy a látogatók
ne kezeljék ezeket a készülékeket alapvetően alsóbbrendű
produktumoknak. A szoba installációja, az állványok, a kábelek
az otthoni high endet idézték, de az erősítők, köztük a Chronic, és
a
Massive
hangszórók vérbeli autós cuccok voltak, és nem vallottak szégyent
ebben a szerpkörben.

Ez idő tájt került a Chronic erősítő egy
hangminőségversenyzére épített autóba, egy kis BMW-be.
Az első helyet sikerült megnyerni vele, az Inside hangszórók
hathatós segítségével. Persze a verseny önmagában nem minden, de a
tulaj, akinek a szakmája folytán rengeteg autóhifi berendezés kerül
kezei közé és fülei elé, ma is elhaló hangon emlékezik arra a
hangzásra, amit a BMW produkált.

- Annyira jót azóta sem hallottam - summázza a
visszaemlékezését az egykori versenyző.

- Szubra tökéletes lenne nekem is ez az erősítő. Ezt már Mészáros
Gyuri nyilatkozta a Chronicról, ami komoly dicséretnek tekinthető
egy olyan ember szájából, aki a nap 24 órájából legalább
kettőt-hármat a saját erősítőjének a
tuningjával
tölt. - Persze vannak vele bajaim, például a tonalitása.

Igaz ami igaz, a Chronic
nem abszolút színezetlen hangú erősítő. A mélytartománya egy
kicsit feldúsul, amitől kellemesebbedik a zene, hasonlóan az
Inside
hangszórókhoz. Ennek a mélytartománynak viszont valami elképesztő
ereje van. Egészen új hangokat hallhatunk a bőgőktől, doboktól,
basszusgitároktól, és ha jól fülelünk, na meg a felvételen van
ilyen, még a teremhangokra is rálelhetünk.

	Chronic art

A Chronic elképesztően lelkes erősítő.
Állandóan zenélni van kedve. És ennek az a hallható
eredménye, hogy a szimfonikus zenekar fizetésemelést kapott, és a
kivénhedt muzsikusokat ifjú titánokra cserélték. A banda
leszerződött a lemezkiadóhoz extra gázsiért, és még a fű is
valahogy zöldebb meg ütősebb. A hangmérnök extraerős kávét kapott,
és a zenei rendező végre hagyja nyugodtan dolgozni.

Kezdő hifistaként kaptam még a tanácsot, hogyha
hifit akarok eladni, akkor azt Kraftwerkkel tegyem. Azon minden jól
szól- hangzott a tanács. Nagy igazság van ebben a
kijelentésben.

A Chronic barátkozik a lemezjátszómmal

A lemezjátszómon éppen a Radioactivity forog. Geiger-Müller cső
pattog a radioaktív részecskék jelenlétére figyelmeztetve.
Hallottam már ezt a részletet több tucatszor, de elképeszt, hogy a
Chronic ebben az egyszerű effektben is mennyi részletet tud
megmutatni, mennyire
kedvesen, mégis pontosan zenél. És ez a hangulat nem vész el
az összetettebb, bonyolultabb zenei részleteken sem.

Persze a Chronic sem tökéletes. Van egyfajta
saját hangja, nem teljesen eszköztelen. Nem könnyű hozzá hangszórót
választani. Háklis, és ami nem tetszik neki, abból pillanatok alatt
bohócot vagy fasírtot csinál. És a legnagyobb, szinte
megbocsáthatatlan hibája: csak kölcsönben van nálam.