Diszkóimitátor | Totalcar

Iván Nyikiforovics nehezen ébredt. Húzta vissza az olajfoltos padló, a mellette csattogó présgép olajos melege. Na és a vodka, amit a nyersuborka mellé fogyasztott kísérőnek. Iván Nyikiforovics álmodott is. Furcsán szögletes arcú nőkről, akiknek valahogy két orra volt.

Iván Nyikiforovics nehezen ébredt. Húzta vissza az olajfoltos padló, a mellette csattogó présgép olajos melege. Na és a vodka, amit a nyersuborka mellé fogyasztott kísérőnek. Iván Nyikiforovics álmodott is. Furcsán szögletes arcú nőkről, akiknek valahogy két orra volt.

 
 
 
   



Gyorsan forgó kerekekről, amik mégis, furán szögletesnek
tűntek. Kocka alakú tányérokról, és kétfejű kanalakról.
Művezetőről, aki ijedten próbálta keltegetni, hangos szitkok és
átkok közepette. Próbálta ezt elhessegetni, de egy nagy pofon lett
az eredménye.



Iván Nyikiforovics tudta, többé nem álmodik. Valóság a
művezető ordítása, valóság a munkatársai röhögése, és valóság az az
irdatlan mennyiségű hangszórókosár is, amik oly csáléra sikeredtek,
mint álmainak valószinűtlenül morbid tárgyai.

 
 
 
 



Vagy másképp történt?



Günther K. mérnök gondterhelt volt. A család már boldogan
várta a 13. havi fizetésből megejtendő háromhetes mallorcai
vakációt, de nem tudott velük lelkesedni. Cégénél tőle várták a
nagy ötletet. Valami újat, meglepőt. Olcsón. Esetleg jó is legyen.
Na és mindezen túl autóhangszóró. Ihletet várt. A szakirodalmat már
rég átnézte, de semmi használható. Valami speciális impregnálás a
membránra?

 
 
 
   



Mióta valaki kitalálta a gyémántbevonatot, a marketingesek
már nehezen veszik meg. Valami új anyag? Szarvasbőr membránszél? Az
sem jönne ki olcsón, és a környezetvédők is rögtön a céltáblájuk
közepébe szögeznék. Mennyivel könnyebb a festőknek - villant át az
agyán. Csak festenek valami izét, elfolyó órákat meg cseppfolyós
elefántokat, nagy bajuszt növesztenek mellé, és csak jól meg kell
magyarázniuk, miért is annyira zseniálisak. Mert el tudják adni a
képeiket. Ez az! Csináljunk csálé fémkosarat, és jól
megmagyarázzuk! Nem lehet olyan nehéz! Boldogan szaporázta lépteit
tovább a munkahelye felé. Tudta, nem érdemtelenül tölt majd boldog
három hetet családjával Mallorcán.


 
 
 
 



Talán soha nem vallja be a macAudio, hogyan született a
valóságban a macDimension 16.2. Ugye adva van ez a csálé
hangszórókosár, a hozzá tartozó szintén csálé, appardon,
aszimmetrikus membránfelépítéssel. A csudaforma lényege, hogy így
állítólag csökken a torzítás. A cég szép ábrát is közöl erről a
katalógusában. Persze nem a csúcskategóriáról van szó, ott nem
mernének ekkora formabontással kísérletezni.



Ez középáras koaxiális hangszóró. Normális esetben ilyet
minden leütésre fizetett szerző csípőből visszautasít, mert meló
ugyan annyi van vele, mint egy komponens szettel, de sokkal
kevesebbet lehet róla írni.

 
 
 
   



Keresztváltó? Ugyan már. Egy darab kondi a magashangszóró
bevezetésére forrasztva. Ezt hogy lehet részletezni? Sehogy. Ebben
a kategóriában ez a normál eljárás. A membrán? Egyszerű
polipropilén. Annyi az extra, hogy kék. A mágnes szép nagy. Rajta a
gyári szám: 000024. Nini, ez igen friss darab. A magashangszóró fém
dómnak tűnik.



Igazán szemrevételezni nem tudom, igen jól védi az előtte
feszülő fém rács. El lehet forgatni, így van esély, hogy ne
akkurátusan a térdkalácsunkat szórja tele magas hangokkal, hanem a
fülünk irányába is juttasson belőlük. Kapunk a hangszóróhoz némi
kábelt, csavart-alátétet, meg hangszórórácsot. És kész.

 
 
 
 



És akkor a hangja. Nem kifejezetten minden műfajra kitalált
hangszóró. Nem Bartók fanatikusoknak ajánlott. Nem a gregorián
énekeken elérzékenyülőknek szánták. Még csak nem is a bigband
fanatikusok fogják lelkesen keblükre ölelni. Akusztikus jazz-ben
utazók sem fogják párnájuk alá gyűrni a prospektusát.



Viszont meglepően jól utánozza a nagy partik hangképét. Alul
valami kellemes pumpálásféle közvetíti a mélyhangokat. Nem olyan
sokat, mint ami egy kisszekrény méretű hangfalból tör elő, de
autóba szelídített formában elfogadható. Nem is annyira nagyon
mélyek, egy szubládával megtámogatva persze minden sokkal jobb
lesz, de a legtöbb gyári hifirendszer hangszórójához képest
valóságos mélyözönnek számít, amit a macDimension produkál.

 
 
 
   



A középhangok köszönik szépen, egész jól elvannak. Kicsit
bevonultak az öltözőbe pihenni, felhajtanak egy üveg seritalt. Itt
is vannak, meg nem is. Nélkülük nem lenne előadás, de nem ők a
főszereplők. Az a magas hangszóróé. Van itt kérem csilingelés, meg
fényes hangzás, meg jelenlétérzet egyfelől, fárasztó, kicsit fémes
hangzás másfelől. Ez ízlés kérdése.



Látványos sietséggel tudok kimenekülni szinte bármilyen
diszkó jellegű zenés szórakozóhelyről - egyszerűen a hangzása
miatt. Mások remekül érzik magukat, és valami ilyet szeretnének
otthonra, na meg az utóba is. A macDimension ilyesmit kínál.

 
 
 
 



Néha meglepően jó színpadképet tudott produkálni. Autóhifi
versenyen azért nem ajánlott vele az indulás, de ha ügyesen
forgatjuk a magashangszórókat, bőven túlléphetünk a két oldalról,
monóban szól a zene szintjén.



Ilyen jellegű hangszóró majdnem biztos, hogy csak
fejegységről hajtva fog megszólalni. A hangerővel egy 4x45 Wattot
ígérő Kenwoddal nem is volt gond. Persze erősítővel jobban szól,
finomabb dinamikára volt képes, megjöttek a sávszélek is. A mélyek
kontrolláltabbak, a magasak artikuláltabbak. Persze ehhez egy
kétszer annyiba kerülő erősítő segítette a macAudio
hangszórókészletét, mint amennyibe maga kerül (25.900 Ft), szóval
ez egy kicsit távol áll a valós felhasználási körtől.