hirdetés

Az erősítők egyre csillogóbbak és krómosabbak.
A mélynyomók egyre spécimembránosabbak és duplatekercsesebbek. A
komponens szettek egyre speciálmembránszélesebbek és
selyemdómosabbak. A fejegységek pedig ugye,
egyre nagykijelzősebbek és empéhármasabbak. Nincs mit tenni,
ez a divat, mindenkinek követnie kell a trendet, aki talpon és
piacon akar maradni.

A Pioneer-os autóhifi főilletékes
legszívesebben adott volna egy originális darabot a készletből, de
hát nem volt. Sem készlet, sem másik készülék. Merthogy szívem és
szemem választottja mint termékminta érkezett az országba. Végre,
több hétnyi várakozás után sikerült hazaszállítanom a DEH-P8400-at.
Mutogattam én mindenkinek a katalógusban, miféle gépezetet kapok,
kevesen lelkesedtek velem együtt. Profi fotó és méregdrága
grafikai stúdió ide vagy oda, élőben sokkal mutatósabb.

Atom! - mondta Z. A csajozóskocsimba pont passzolna! -
nyomatékosította még dicséretét. Z. nem a szavak embere. Napjai a
konditerem-szolárium-éjszakaiszórakozóhely Bermuda háromszögben
telnek el, ahol valóban lányhegyek képesek eltűnni egy-egy
éjszakára. Ha valaki tudja, mi kell egy csajozós autóba, ő igen.

Mega! - mondta T. MP3 meg WMA is, mindent tud! - majd jó 20
percre elveszett a menük sűrűjében. T. informatikus, napi
főállásban tölti le az internetről a zenehegyeket. Még saját
bevallása szerint sem tudja meghallgatni a többségét, de hát egy
autórádió mi másra is való, minthogy mindenbe belehallgassunk egy
cseppet.

Nagyon szép! - mondta B. Tényleg! - és rám mosolygott. B.
szőke és lány. Van két diplomája, most gyűjti be a harmadikat.
Tetszene a többi tyúknak is bent a munkahelyen. - és ezzel véget is
vetett a nézegetésnek. Hogy lehet rajta valami jó zenét hallgatni?
- és elkezdett keresgélni a CD-im között. E. csak nézte, nézte, és
sokáig nem szólt. Mennyi? -tette fel az egyik legfontosabb kérdést.
Kétszáz -hangzott a válaszom. E. csak sóhajtott egyet válaszul.
Veszek majd egy ilyet. - bökte ki végül, és gyorsan másra terelte a
szót.

Az első számú nagy ötlet a kettős előlap. Alaphelyzetben egy
szépen megmunkált fém előlapot kapunk, meglepően kevés
nyomkodnivalóval, egy jó nagy, tekerhető hangerőszabályzóval, és
egy aprócska kijelzővel. Mindez engem Boba Fett maszkjára
emlékeztetett.

Sötétben a helyzet fokozódik, a kör alakú kezelőszervek kék
megvilágítása sejtelmesen erotikus hangulatot kezd árasztani.
Ezután következhet egy apró nyomás az Open gombon, és az előlap,
mint kis pult, lecsúszik, és íme egy igazi OEL kijelző kelleti
magát, még négy gomb kíséretében. Mindez nagyon elegánsan előadva.
Tudom, a Clarion is megjelent ilyen modellekkel. Fényképen nincs is
jelentős különbség a két megoldás között, de ha valakinek volt már
lehetősége élőben szemügyre venni mindkettőt, igazat fog nekem
adni, hogy a Clarion tervezőinek van mit tanulni fémelőlap és
lenyílástanból a Pioneer embereitől.

Az OEL kijelző jó, és egyre jobb. Persze a milliónyi
háttérkép és egérmozi itt sem maradhat el, mint az a fotógalériában
látható. A mutatós kijelző volt az abszolút kedvenc, a műszaki
beállítottságúak Deprez műszernek mondták. Második helyre az
óraszerkezet került, míg harmadik lett az én kedvencem, amikor
semmi nem pörgött-forgott, és csak kicsit villogott. Persze csak
ezért nem dicsérném, de amikor komolyabb beállításra kerül sor,
akkor tényleg sokat segít.

Mert ugye lehet itt állítani mély -és
magasvágást, no meg kétféle, elég trükkös ekvalizátor is van benne.
Meg még valami, amit ugyan nyomkodtam percekig, és kék sávok
emelkedtek fel s alá, miközben
Q betűk mellett mindenféle értékek jelentek meg, de sokkal
okosabb nem lettem tőle. Mivel az én DEH-P8400MP-m még demópéldány
volt, így egy fia használati utasítás sem volt hozzá. Végső
kétségbeesésemben Miskey úrhoz fordultam segítségért:

Figyelj, ilyenkor mit lehet állítani?

Merő érdeklődés ült ki a kérdezett arcára,
vaktában egy-két gombot megnyomott, majd érkezett a válasz:

- Fogalmam sincs.

Maradjunk annyiban, mint Shakespeare a Hamletben: "Bolond
beszéd, de van benne rendszer."
Ami viszont nincs benne; egy komolyabb DSP. Nem lehet
szabadon vágási frekvenciát és meredekséget állítani, és nincs
fáziskésleltetés. Az megmaradt a nagyobb készülékek
privilégiumának.

Az MP3-lejátszó játszó képesség már nem
újdonság, de itt kiegészül a WMA-val. Windows Media Audio, ebből
már látszik, hogy utóbbi nem más, mint
Bill Gates válasza a legelterjedtebb zenetömörítési
eljárásra, az MP3-ra. A hangminősége egyesek szerint jobb,
mások szerint nagyjából egyforma a kettő. Szerintem meg egyik
kutya, másik eb, aki erre van ráindulva, most örvendezhet, a
többieknek meg egy újabb rövidítéssel lehetnek gazdagabbnak. A
Pioneer javára kell írni, hogy minden általam látott készüléknél
gyorsabban és biztosabban kezeli a bonyolult könyvtárszerkezetű
MP3-as lemezeket.

Abszolút nyerő a fejegység távirányítója. A közepesen
fejlett tyúktojás méretű szerkezet rádióhullámok útján tartja a
kapcsolatot, így oda rakjuk, ahová akarjuk. Leginkább a
kormánykerékre, egy jól állítható gumiszalag segítségével. A gombok
még ujjbeggyel is jól megkülönböztethetők, és némi gyakorlás után
igazi virtuóz módjára tudunk az állomások között kapcsolgatni és
hangerőt állítani a Pilis örömautózásra kitalált
szerpentinjein.

A hátoldalon 3 pár RCA kimenetet találunk. Ebben az
árkategóriában már elengedhetetlen a külön mélyhangszóró kimenet,
és úgyszólván kötelező a 4 voltos maximális kimeneti feszültség. Ez
arra jó, hogy jobb jel-zajt viszonyt lehessen elérni az összekötő
kábel végén, a megszokott 2 voltos kimenőjelhez képest. Nem kell
megijedni, az erősítők fel tudják dolgozni a nagyobb jelet is. Van
persze beépített erősítője is a DEH-P8400MP-nek. Mosfet-es, és 4 x
50 wattot merészeltek ráírni. El lehet indulni vele, de egy külső
erősítőnek persze a nyomába sem ér. Sajna, kikapcsolni nem lehet,
így remek ellenfélre lelhet a Pioneer-ban a kesztyűtartót hűtő
légkondi.

A nagyobb Pioneer készülékek rádiórészével nem tudok igazán
zöldágra vergődni. Vannak pontok a városban, ahol úgy
viselkednek, mint egy kínai piacon vásárolt megagagyi autórádió,
csak a kötelezően elvárható 4 nagy adó jelét veszik biztosan. Onnan
egy méterre pedig kinyílik a világ, és a belváros közepén párbajra
hívhatjuk kedvenc horvát és szlovák adóinkat. Ilyen szempontból a
DEH-P8400MP az átlagnál jobban viselkedett. Amire egyszer
ráhangolt, utána hiba nélkül, észlelhető gyengülések-erősödések
nélkül hozta.

A CD mechanikára sem lehet panasz.
Természetesen ebben
a készülékben sincs előreolvasó mechanika, ami csak
bonyolította a készülékeket, és a hangminőségre sem volt áldásos
hatással. Néha-néha halkít egyet a Pioneer, de ehhez igen durván
kell vele bánni. Nekem kétszer sikerült kihoznom a sodrából a
DEH-P8400MP-t, amiből az egyik akkora gödör volt, hogy alighanem
felnijavítás lesz a vége.

A hangja tipikus Pioneer. Nem tesz semmit a zenéhez, inkább
kicsit elvesz belőle. A zene mindig kötődik a hangszórókhoz, nem
képes leválni róluk. Mintha leheletnyi vékony fátyol borulna a
zenekarra. Semmi durva hiba, de emiatt például a bemondók hangjára
jobban kell figyelni, hogy megértsük, mit mondanak. Autóhifi
versenyzésre nem ezt választanám. Hogy akkor túlárazott készülék
lenne (199 900 Ft)? Egy picit. A hangminőség meg a szolgáltatások a
120-150 000 kategóriába sorolnák, ehhez jön a második előlap, és a
nyálcsordító szépség.