hirdetés

Talán nem is annyira. Rengeteg erőfeszítés irányul arra, hogy minél
kevesebb hibával, és minél könnyedébben olvassa ki az a fránya
lézersugár azokat a piteket a lemez felületéből.

A hivatalos tuningot technikai fejlődésnek hívják, ilyen a
CD anyagát képző polikarbonát optikai tulajdonságainak javítása, a
felgőzölögtetett alumínium aranyra cserélése, mint például a Mobile
Fidelity lemezeken.

Vannak aztán az underground tuningok, ezt hívják
varázslatnak, vagy kuruzslásnak, ki-ki vérmérséklete szerint
dönthet az elnevezések között. Akik totális elmebajnak tartják
ezeket a praktikákat, valamiféle paramétert, mérhető mennyiséget
várnak. A kábelvarázslást, ami ehhez képest egzakt dolog, szintén
ezért utasítják el sokan. Azt mondom, jó dolog a sok mért adat, de
mutassa már meg nekem valaki, egy specifikációban hol találom azt a
paramétert, ami előre megmondja, hogy az egyik erősítő a hangszórók
mögé, a másik meg elé helyezi a színpadot?

Egy internetes levelező listán, ahol amúgy biztosan normális felnőtt
emberek épp egymást gyalázták porig a Hifi égisze alatt, a CD
varázslatok egyik legfőbb magyar guruja tett egy ajánlatot: emberek,
egy próba erejéig szabad a pálya, ingyé' lehet kezeltetni 4
lemezt, csak tessék róla beszámolni a nyilvánosságnak is, hadd legyen
egyszer s mindenkorra vége a vitának. Hát nem lesz, az biztos. De egy
próbát megér a dolog, még ha sokak szemében a diliflepnivel is ér fel
majd ez a teszt.

A próbához 5 egyforma lemez kellett, ami persze nem volt
itthon. Hát gyorsan elkezdtem a prototípus összeállítását. Legyen
benne akusztikus, meg komolyzene, meg brutális mélyek, meg férfi
ének, meg női ének, meg még mit tudom én mi: Tom Jones, Iva
Bittova, Etta James, Eötvös Péter, Haydn, Massive Attack, Sam
Paglia és Mambo Kurt.

Lelkemre kötötték, hogy még a kezelések előtt hallgassam meg a
lemezeket, egyformán szólnak-e? Jelentem, az én hallószervem számára
gyakorlatilag igen. Ezek után indultam
Majerszky úrhoz, hazánk egyik legtapasztaltabb CD mágusához,
egyben közép-kelet európai viszonylatban is kiemelkedően kackiás bajusz
büszke tulajdonosához.

Ő nem csak a lemezekkel tud foglalkozni, hanem a CD játszót is fel
tudja javítani, mindenekelőtt a Trichord cég közmegbecsülésnek örvendő
kis dobozkájával, ami az órajelet sziklaszilárddá teszi, ettől minden
jobb lesz, mint annak előtte volt.
Ez mérhető dolog, csökken a jitter, szóval ez nem mágia, kéretik
nagyon komolyan venni. Ha bújjuk a nagy cégek katalógusát,
lépten-nyomon hivatkoznak is rá, hogy idén megint kisebb lett a
jitterünk, mint a tavalyi modellekben.

A lakás, ami igazából műhelyként funkcionál,
szemmel láthatóan nem a
feng-shui elvei
szerint van berendezve. Közepesen szervezett káosz, az olyan
rendetlenségek ismérveivel, ahol a tulaj pontosan tudja, melyik halom
alján mi is rejtezik.

Az öt lemezt Majerszky úr kezébe nyomtam, és a
fényképezőgépet élesre töltve várakoztam.
Az első lemez sorsa a lemosás lett. Természetesen nem csak
úgy csap alatt szivaccsal. Minderre gépezet szolgál a hűtőszekrény
tetején. Komoly objektum, látszik, hogy nem a sarki garázsban
csinálták. LED-ek mutatják, mi is történik. Elsőnek kellő hőfokra
melegíti a mosófolyadékot. Aztán előmosás, főmosás, centrifuga.
Igazán szépséges, ahogy az ablakon át látjuk gyöngyözni a
folyadékot.

A következő lemez szoláriumkúrát kapott. Na jó, nem így
hívják, hanem UV besugárzás, de a lényeg ugyanaz. Egy kis dobozban
figyel két, a bankjegyvizsgálókban lévőhöz hasonlatos UV lámpa, meg
egy motor, ami szép egyenletesen forgatja a lemezt, nehogy leégjen.
A szerkezet elején egy kapcsolóórát húzunk fel, tisztára, mint az
otthonra szánt, nem zsetonos szoláriumokon. Az én lemezen jó 30
percet UV fürdőzött.

Majerszky úr ezek után némi rendet varázsolt az
asztalán, homlokára passzította nagyítós szemüvegét,
és elővette az esztergát. Nem az a fazon, amin a
sztahanovisták szórták a 150%-okat: kis célszerszám. A dobozka
végébe egy porszívó csöve került, mint porelszívó, és már mehetett
is a művelet. A penge senkinek el nem árult fokos szögben szépen
lemetélte a CD peremét, majd a mester egy vastag filctollal fekete
csíkot húzott a friss felületre.

A következő varázslat volt a legegyszerűbb. Egy
ezüstös flakon tartalmazta a folyadékot, amit
egyszerűen rá kell permetezni a lemezre. Egy puha ronggyal
szépen el kell dolgozni, amíg nyoma sem látszik. Ennyi az egész.

40 perc alatt meg is volt minden, és
5 lemezzel, meg egy lezárt borítékkal távoztam. Ez utóbbiban
volt ugyanis a megfejtés. Én szépen megszámoztam a CD-imet, és most
az esztergált, tehát jól láthatóan megbűvölt lemez kivételével nem
tudom, melyikkel mi történt. Az egyikkel semmi. Kitalálom, melyik
az? És meghalljuk-e a varázslatok eredményeit az autókban is? Mi az
a rendszer, amin már nem?

Meghallgattam itthon, az autómban, versenyen díjazott autóban,
barátaimnál otthon, autóban profi fejegységgel, de gyári hangszóróval,
sőt még nyolchangszórós gyári rendszeren is próbát tettem.
Hívtam vendégeket, vérprofi audiofileket és teljesen kezdőket,
hím- és nőneműeket vegyesen. Most itt következhetne egy összefoglaló
táblázat, de az akkora és annyira kusza lenne, hogy én sem érteném.
Helyette jöjjenek az általam moderált és szerkesztett vélemények.

1.CD (Látszik, hogy ez az esztergált lemez.) Mindazok, akik
kézbe vették, szent révülettel tekintettek rá egy darabig, majd
fejcsóválva tették a CD játszóba. Ez a legjobban hallható beavatkozás.
Minden sokkal kellemesebb. Melegebben szól. Jobban kontrollált mélyek,
magasabb, emiatt szélesebbnek is tűnik a frekvenciaátvitel. Olyasmi a
különbség, mint két lemezmárka között. DG kontra Decca. Vagy mint
normál kiadvány kontra demólemez. Jobban érezhető a térhatás is, bár
nem a hangszórók mögé, hanem elé helyezi a zenekart. Kellemessé,
hallgathatóvá teszi a lemezeket, de csinálja ezt a hangzás. A
legnagyobb változás.

2.CD (Bitstream spray) Mik a CD hangzás ellen felhozott fő
vádak? Kemény, érdes magasak, egysíkú mélytartomány, tolakodó hangzás.
Na, ez a varázslat mintha pont a fentiek ellenpólusává változtatná a
CD-nket. Jó sokat lendít a mélyeken, kellemesen gurgulázóvá változtatja
a szubtartományt. A magasak egy kis távolságtartással szólalnak meg. A
középtartományból kiveszett minden torzítás, keménység, de sajnos ezzel
együtt jár, hogy egy nagyon finom fátyol borul az egész hangzásra.
Emiatt a dinamika is kisebbnek tűnik.

3. CD (UV besugárzás) Érthető hangkép. Könnyen emészthető
hangzás. Nincsenek hangszórószaggató mélyek, fényesre polírozott
magasak. Van viszont 3 dimenziós tér, teremakusztika, még ha nem is túl
sok. Mindezt visszafogott, de jól érezhető vidámsággal fűszerezi. Ez
kicsit furán hat a
mingyá'-öngyilkos-leszek-csak-még-elnyomom-ezt-a-dalt stílusú
lemezeknél, de ott is működik a hatás. A ritmus könnyebben
követhető.

4.CD (kezeletlen) Olyan, amilyen. Nyers, néha torz. Nem mindig
zenei, de mindig informatív. A kommentárok általában így szóltak: ehhez
képest a másik. Nehéz megtalálni az "általános" karakterét.

5. CD (mosott) Tiszta, áttetsző hangzás, mintha lemosták volna
J. Igaz, közben egy cseppet össze is ment a hangkép. Egy árnyalatnyival
mintha halkabban szólna. A fátyolnak nincs nyoma. Vidáman, kellemesen
muzsikál ez is, de állandóan szeretném kicsit feltekerni a hangerőt.
Persze ehhez a teszt folyamán szigorúan nem nyúltunk, hiszen köztudott,
hogy két rendszer közül a hangosabb szól jobban.

Hát egyelőre ennyi. Nem brutálisan nagy különbségekről van szó, de
a gyári 8 hangszórós rendszeren kívül mindenhol hallhatóak
voltak a differenciák. Valami ott is derengett, de már a bebeszélés
szintjén mozgott a dolog.

Általános vélekedés, hogy az esztergált CD üt el legjobban a
többi hangjától, ezen a legnagyobb a változás. Hogy jó irányba-e, azt
kérdéses maradt, de a legtöbben ezzel tennének próbát. Azt hiszem én is
megejtek egy köszörültetést, de most már gyári nyomású lemezen. A
mágiákat kétféleképpen tudhatjuk magunkénak. Vagy megvesszük a
gépezetet, vagy a spray-t, és otthon ügyködünk, vagy szoláriumozni
hordjuk a CD-inket.