Kezd elhatalmasodni rajtam az Olaszország-mánia. Újabban csak spagettit meg pennét akarok enni. Cézár életrajzát olvasgatom, meg az Én Claudius-t. Háttérképnek feltettem egy Lancia Delta Integrale-t. Rendrakás közben kezembe akadt egy Casucci farmer, ami könnyes emlékeket csalt a szemembe, mert egykoron mint koncertjáró farmer szolgált éveken át.

hirdetés

Mindezt még fokozta a múltkori
Celestra
erősítő. Valami olasz legyen, ez járt a fejemben, amikor egy
tesztelni való szubládára vadásztam. Így lett Ciare. Nem csak
talján származású, olcsó is. Reflexdoboz.
Életemben nem hallottam még róla. Ezzel talán nem én vagyok
egyedül így, ezért restelltem is tudatlanságomat, amikor kiderült,
hogy a cég 1951 óta szorgalmasan épít hangszórókat.

A katalógusukat böngészve kiderül, hogy
készítenek hangszórót; kicsit-közepest-nagyot, keresztváltót
majd' tucatnyit. Különböző tölcséreket, de akár hangszórórácsot
vehetünk a Ciare-tól. A dolog valahogy úgy működik, hogy kuncsaft
kinézi a neki kedves dolgokat, majd szépen beépíti otthonra, az
iskolaudvarra, vagy akár az autójába. Igazán speciális terméket
talán egyet gyárt a Ciare, az pedig egy autóba való tölcséres
hangszórórendszer.

Most egy szubládán a sor, hogy becsülettel
helytálljon: 25 centis Ciare CW257-es hangszóró egy MDF ládába
tekerve.
Az előlapon jó minőségű műanyag reflexcső kandikál ki a
hangszóró mellett. A csatlakozók nem az általam kedvelt, és már-már
kváziszabványnak tekinthető Speakon Neutrik csatlakozók, hanem egy
egyszerű csavaros változat.

Ennek az a hátránya a Neutrik-kal szemben,
hogyha kivesszük a hangszórót a kocsiból,
a szabadon kószáló kábelvégek rövidzárlatot okozhatnak, és
ez akár az erősítő halálához is vezethet. Persze kis gondossággal
és szigetelő szalaggal megelőzhetjük a bajt, de a Neutrik
csatlakozó kényelmesebb megoldás.

A szubláda már bejáratott darab volt, egyenesen a forgalmazó
áruszállító kisbuszából került hozzám. Megsúgta, hogy a hangszórót ne
nagyon akarjam kiszerelni, mert ezen a ládán, ami az abszolút
prototípus,
kicsire sikerült a luk a hangszóró számára, és úgy kellett
bepajszerolni a helyére. Ez elfogadható kérésnek tűnt, bár így vissza
kellett fognom a szétszerelőmániámat. Sebaj, majd legközelebb.

A hangszóró 500 watt maximális terhelhetőségű.
Impedanciája 4 ohm. Az impregnált két kettős papírmembránt gumi
szél fogja közre. A hangszóró kosara húzott lemez.
Korrekt, nem túl drága hangszórónak tűnik. A katalógusban
megtaláljuk az összes fontos Thiele-Small paramétert, szóval az
otthoni számolásnak-dobozépítésnek nincs akadálya.

A Ciare szubnak nem volt könnyű helyzete.
Mindig is a zárt szubládákat szerettem, mert azok
gyorsabbak, precízebbek, mélyebbre mennek, könnyebb összehangolni
őket az első szettel. A hátrányuk? Drágábbak, és nagyobb erősítő
kell hozzájuk. Ezeket a tulajdonságokat remekül személyesíti meg a
saját szubládám, egy Cadence Beast. Remekül szól, egyszerűbb
erősítők meg sem tudják hajtani, és kétszer annyiba kerül, mint a
Ciare.

Az autóval nem volt gond, a Golf ideális
színtér egy ilyen ládának.
Mindenképpen egyterű autókba való, vagy olyan csomagtartóba,
amely nem igazán elszeparált az utastértől. Mercedes E-osztály, és
hasonszőrű autókollégák csomagtartójában szegényke csak küszködni
tudna, oda nem ilyen láda való.

Az olasz szubládát bekötve kicsit vissza
kellett venni az erősítő teljesítményéből, mert a nagyobb
hatásfoknak köszönhetően hangosabb volt. Álló helyzetben kellemesen
zenélt, bár a zene ritmusához képest
jól hallható lemaradást nem lehetett kiirtani belőle. Minél
több az akusztikus hangszer, annál zavaróbb, de sajnos a
reflexládák túlnyomó többsége felépítéséből adódóan ilyen. A Ciare
igen tisztességesen viselkedett ebből a szempontból.

Menet közben a gyakrabban nyúltam a mély hangok
szintjét állító gombhoz a fejegységen, mint a zárt ládám használata
mellett. Két-három órányi rádióhallgatás után azt is ki merten
volna jelenteni, hogy nem megy igazán mélyre, de
a műsorvezető valamit ráejtett a mikrofonra, és akkorát
dörrent, hogy majd' szívbajt kaptam a belvárosi csúcsforgalomban.
Ekkor kezdtem egy kicsit komolyabban venni.

Jó háromheti nyúzás után egészen
megbarátkoztunk. Kellemes hangú, jól hajtható ládának bizonyult a
Ciare; de
kicsit lötyögős hangú, nem igazán precíz zeneeszköznek. Én
legalábbis így interpretáltam a dolgot, de a forgalmazóval való
rövid eszmecsere után kiderült, ez direkt van így. Ő azt mondta,
szándékosan nem kopogósra, hanem lágy hangzásúra van hangolva a
doboz. Nos igen, ízlések és pofonok.

Olcsóbb rendszerekben, és hát a Ciare ezen ládája bevallottan oda
való, ez a lágyabb hangzás valóban jól jöhet. Ha valaki több
precizitást akar, hát el kell játszani a reflexcső hosszával. A
dobozzal együtt 40 000 forintos ár azt hiszem igazán méltányos ezért a
dobozért.