A Porsche Cayenne egy nagy áldozat volt a német gyártó számára a 2000-es években, ám szükség volt rá. Lényegében ez mentette meg őket a földbeállástól a sikere pedig azóta is töretlen. Közben a korai generációk ára olyannyira lecsökkent, hogy egyre több műhely áll neki szétfaragni őket látván a potenciált. Néhányan kőkemény terepjárót vagy raliautót építenek belőle, de például egy Új-zélandi garázs inkább pickuppá alakította.
A 2011-es SUV karosszériáját rendesen átalakították és a végeredmény nem olyan szörnyű. Egyedül az első ajtók mögötti toldás tűnik feleslegesnek, de valószínűleg az utastéri helykínálat miatt volt rá szükség. Mögötte azonban rendesen lefalazták a teret egy termetes üveglappal, mintha a Cayenne-nek eleve lett volna ilyen kivitele. Bár azt el kell ismerni, hogy a képek alapján a plató nem lett valami nagy. Annak ellenére sem, hogy a Cayenne ezen generációja nem kicsi: a tengelytáv szűk 2,9 méter, míg az autó teljes hossza a 4,9-et súrolja.
Hogy ezt könnyebb legyen elhelyezni: egy napjainkban kapható Ford Ranger szimpla kabinnal 3,27 méteres tengelytávval dolgozik és a teljes hossza közel 5,4 méter, tehát jóval nagyobb. Valószínűleg egy minden szempontból potensebb célszerszám, azonban messze nem olyan menő, mint a Cayenne – hacsak nem Raptor. A hajtáslánchoz nem nyúltak, az autóban maradt a háromliteres, V6-os, turbódízel, ami 243 lóerő és 550 Nm nyomaték leadására képes. Emögött egy nyolcfokozatú automata váltó dolgozik, illetve egy Porsche Traction Management (PTC) rendszerrel megtámogatott összkerékhajtás adja le a tapadást. Ezek tudatában, illetve a gyári felnikre szerelt A/T gumik láttán a Cayenne pickup egy egészen potens szerszámnak tűnik terepen.
Egy ilyen jellegű átalakítás talán még a leglazább szabályozásokkal dolgozó országokban is komoly hümmögésre adnak okot és potens szakemberek hada vetné alá különböző vizsgálatoknak a szerkezetet, miszerint alkalmas-e a közúti forgalomban való biztonságos részvételre?Az Új-zélandi vezetés szerint a válasz egyértelműen igen. Bár a hirdetés azt nem részletezi, hogy pontosan milyen eljárásokon, vizsgálatokon, esetleg módosítási javaslatokon ment keresztül az autó, azonban az nem titok, hogy csak a forgalomba helyezés 80 ezer Új-zélandi dollárba, átszámítva 14,51 millió forintba került. Mindezek fényében nem is vészes érte az az 50 ezer dolláros, azaz bő kilencmillió forintos ár, amiért meghirdették.












