Kereken 100 évvel ezelőtt, 1926. április 2-án született Sir Jack Brabham, a Forma–1 valaha volt első ausztrál világbajnoka, egyben az 1960-as évek egyik meghatározó alakja.
Érdekesség, hogy nem is ezen a néven, hanem John Arthur Brabhamként született, majd nőtt fel az új-dél-walesi Hurstville-ben. 12 évesen már a fűszerárus édesapja teherautóit és a családi járgányt vezette, majd egy autószerelő műhelyben kezdett el dolgozni azután, hogy a műszaki szakiskolában folytatott tanulmányait 15 évesen félbehagyta. A második világháborúban az Ausztrál Királyi Légierőnél szolgált szerelőként, a háború lecsengésével pedig saját autószerelő műhelyt nyitott.
Viszonylag későn, 22 évesen kezdett el versenyezni, miután az egyik barátja elvitte a motorpályákon tartott Speedcar gyorsasági autóverseny egyik futamára. Az ő esetében nem volt szerelem első látásra a benzingőz és a gumiszag együttes kombinációja, mi több, őrültnek tartotta a pilótákat. Abba viszont beleegyezett, hogy versenyautót építsen a barátjának. Később mégis átvette a helyét, a harmadik futamát pedig meg is nyerte, majd behúzta az ausztrál bajnokságot is. Sötét haja és “könyörtelen” vezetési stílusa miatt a Black Jack becenév azután ragadt rá, hogy a zárt aszfaltpályás versenyek felé fordult.
Az európai pályafutása 1955-ben kezdődött, ugyanebben az évben már F1-es nagydíjon is indult. A következő évben saját autóval próbálkozott, ám sikertelenül, így 1957-ben – immár nem először – a Cooperhez szegődött. A Cooper abban a tekintetben úttörő volt, hogy a motort nem előre, hanem a versenyző mögé szerelték, ezzel javítva a kormányozhatóságot. A radikális koncepció viszont nem bizonyult azonnal kifizetődőnek, amit jól mutat, hogy Brabham csak 1958-ban szerezte meg az első pontjait.
Az áttörést végül a 2,0 literesről 2,5 literes motorra történő váltás hozta meg: Brabham megnyerte a szezonnyitó Monacói Nagydíjat, 1959 végén pedig ő lett minden idők első ausztrál F1-es világbajnoka.
Brabhamnek a címvédés sem jelentett kihívást: zsinórban öt futamot nyerve duplázott a következő szezonban. Ezek mellé a harmadik vb-trófeát már 1966-ban gyűjtötte be – ezzel többévnyi szenvedésnek véget vetve –, amikor az F1-ben átálltak a 3,0 literes motorokra. Utoljára 1970-ben nyert futamot, majd az év végén bejelentette a visszavonulását. A több mint tíz éven át tartott F1-es karrierjét a három világbajnoki cím mellett 126 futammal, 14 futamgyőzelemmel, 31 dobogóval és 13 pole-lal zárta.
A versenyzéssel azután sem hagyott fel, hogy hazaköltözött Ausztráliába, sőt, mindhárom fia az ő példáját követve autóversenyzőnek állt. Sportolói teljesítményt számos kitüntetéssel ismerték el, 1978-ban lovaggá ütötték, 1990-ben a Nemzetközi Motorsport Szövetség halhatatlanjainak csarnokába is bekerült. 2014. május 19-én a Gold Coast-i otthonában hunyt el májelégtelenség következtében – ő távozott utolsóként az 1950-es évek világbajnokai közül.
Az utolsó vb-címe óta eltelt hat évtizedben azonban csak egy ausztrál nyert F1-es világbajnokságot: Alan Jones 1980-ban ért fel a csúcsra. A 21. században ketten voltak közel hozzá, hogy megtörjék az ausztrál átkot, azonban 2010-ben Mark Webber, míg tavaly Oscar Piastri maradt alul a vb-címért folytatott csatában.
Forrás: MTI/Totalcar
Borítókép: Victor Blackman/Express/Hulton Archive/Getty Images
További cikkeink
