A Dodge Charger név hallatán a legtöbben a Bullitt, a Hazárd megye lordjai vagy a Halálos iramban filmekben megismert vagány, második generációs pony cart látják maguk előtt. Ez az ikonikus forma azonban csak három éven át készült, és bár még sokáig tartotta magát a tepsi kupé fazon, a nyolcvanas évekre az amerikaiak már kénytelenek voltak lejjebb adni a méretekből. A Charger is kisebb, takarékosabb autóvá vált, ugyanis megpróbáltak lépést tartani a japán konkurenciával.
A látványos tanulmányautó ne tévesszen meg, az 1981-től kapható kupé ennél prózaibb látványt nyújtott. Talán a Shelby-féle változat volt a leginkább méltó a névre, ha egyáltalán beszélhetünk ilyesmiről az 1,6 literes Peugeot vagy az 1,7 literes Volkswagen alapmotorral felszerelt ötödik generáció esetében. A későbbi GM EV1-re emlékeztető, de annál is sokkal futurisztikusabb Turbo Charger nevű prototípus legalább nem a műszaki alapjait adó Dodge Omni számára vásárolt idegen technikát, hanem a nagyobbik 2,2 literes, 144 lóerős turbós benzinest kapta meg.
Nem vitás, jól mutatott az Indy Car pályáin, ahol Pace Carként népszerűsítette a márkát, de már a műszerfala is kiábrándító a külsejéhez képest, hiába került bele összesen 11 műszer. Ugyan nem igazságos összehasonlítani egy prototípus belsejét a szériaautókéval, és igaz, hogy a nyolcvanas évek eleje óta radikálisan megváltozott a belső terek kialakítása, de erre a berendezésre egy korabeli szocialista autóban ülve sem lehetett őszintén irigykedni. Nem is a bukócső vagy a Recaro ülés, hanem a feszesebb futómű tette a szériaváltozatnál alkalmasabbá a pályás használatra.
A kordokumentumként mindenképpen izgalmas ritkaságot eddig a Klairmont Kollections Automotive Museumban lehetett megnézni, a múzeum azonban bezár, a közel 300 autóból álló gyűjteménynek új gazdát kell találni. Az 1982-es Turbo Chargert a Mecum bocsátja árverésre szeptember 21-én.
A szerkesztőség talán legnagyobb E28 fanatikusaként nem tudtam nem észrevenni a fekete M5-öt a Dodge mögött. A világ akkori leggyorsabb szériagyártású limuzinja az USA-ba már katalizátoros S38B35-ös motorral, 256 lóerővel érkezett. A 2241 példányban gyártott első M5 a BMW egyik legritkább típusa. Az 58 952 mérföldet futott, 1988-as autó szintén ott lesz a szeptemberi árverésen, ahol 75 és 85 ezer dollár közötti összeget várnak érte.
További cikkeink
