hirdetés

Nagy divat lett az elmúlt évtizedekben az Alfa Romeo legendás sportkocsijainak feltámasztása. Készített ilyen gépet a Zagato, a Pininfarina és az Italdesign is, nem is beszélve a gyáriakról, akik kis szériában le is gyártották a 8C modern megfelelőjét. A legtöbb ilyen sportkocsi be is talált a sportkocsirajongók ízlésvilágának közepébe, de a Carrozzeria Touring legújabb próbálkozásának sikere már nem ilyen egyértelmű.

Fotó: Carrozzeria Touring / Carrozzeria Touring

12

A Touring stúdió az 1952-es Disco Volante versenyautót próbálta felújítani, amely a maga idejében nagyszerű, előremutató konstrukciónak számított, de ma már ugyanolyan furcsaság közel függőleges szélvédőjével, a kerekeket félig eltakaró púpos sárvédőivel, aránytalanul hosszú orrával és bogárhátú karosszériájával, mint a Jaguar D, vagy a legtöbb kortárs versenyautó. Talán tréfásnak is mondanánk, de az 50-es években ez a forma valóban a helyén volt. Mai köntösben előadva viszont inkább groteszknek hat a keskeny fülke és az egyenes vonallal elvágott első sárvédőív. Persze a Touring tanulmányán is akadnak látványos részletek, a farrész kialakítása kifejezetten izgalmas, de az összkép biztosan megosztja majd az Alfa-rajongókat.

Fotó: Carrozzeria Touring / Carrozzeria Touring

12

A műszaki tartalom persze nem hatvan éves, a 8C mechanikája egy az egyben került át a különös formájú sportkocsiba. A 4,7 literes, 450 lóerős motor, a hátsó tengely elé épített váltó, a versenyzésre is alkalmas fékrendszer és a precíz, kettős keresztlengőkaros futómű már bizonyított, így az élmény, amit a modern Disco Volante nyújt, bizonyára fantasztikus, de megkockáztatnánk a kijelentést, hogy vannak autók, amelyekből nem feltétlenül érdemes remake-et készíteni.