Ha egy furcsa tárgyat sokáig nézünk, általában megszokjuk a
látványt. A Renault legújabb tanulmányautója a szabályt erősítő
kivétel: századszor megnézve is groteszk jelenség.
Nehéz eldönteni, hogy miért érezzük lehetetlennek az Ondelios
külsejét. Talán azért, mert nincs arca? Az autók többsége néz. A lámpái
szemek, a hűtőrácsa száj, akár tudatosul bennünk, akár nem. A Renault
tanulmányról viszont valami vak iszaplakó hal jut az eszünkbe: a
hatalmas hűtőrácsszájhoz benőtt, ferde csíklámpák járnak. Vagy az
arányok zavaróak? Talán. Hosszú és magas, de keskenynek tűnik, bár
igazából nem az. Az áramvonalas forma nem csúnya, csak valahogy
űrbélien idegen.
Belül folytatódik a szokatlan formák sora. Hat kagylóforma fotel,
derengő űrkompműszerfal, pszichedelikus minták a plafonon és egész kis
monitorerdő az üléstámlákon - színtiszta futurizmus mindenütt. Még az
ajtók is passzolnak a képbe: oldalt csupán kettő van belőlük, de
végighúzódnak az utastér teljes hosszán, és felfelé nyílnak, akár két
nagy szárny. A furcsaság itt nem ötletszerűen jelentkezik,
következetesen jelen van mindenütt. Egyértelmű, hogy a tervezők
meglepni, és nem gyönyörködtetni akartak a tanulmánnyal.
A furcsa forma persze nem csak öncélú művészkedés eredménye. A 4,8
méter hosszú, 2 méter széles és 1,6 méter magas szabadidő-autó
átlagfogyasztása csupán 4,5 liter gázolaj 100 kilométeren, miközben
akár 7,8 másodperc alatt is elérheti a 100 km/h-s sebességet. Ez pedig
legalább részben a karosszéria kiváló aerodinamikai tulajdonságainak
köszönhető: az alaktényező 0,29, ami ebben a kategóriában igen jó
értéknek számít. Az alacsony fogyasztás persze a hajtáslánc érdeme is:
az Ondeliost egy kétliteres, 205 lóerős és 450 Nm csúcsnyomatékú
négyhengeres dízelmotor, valamint két, Li-ion akkumulátorokról táplált,
20 kW, azaz 27 lóerő teljesítményű villanymotor mozgatja. Jórészt a
hibrid hajtásláncnak köszönhető az alacsony fogyasztás és a hozzá
tartozó 120 g/km-es szén-dioxid-kibocsátás, ami ekkora járműtől
meglepően jó eredmény.
Az Ondelios elsősorban persze azért készült, hogy a Renault
bemutassa tervezői ötleteit a Párizsi Autószalon közönségének, így sok
tekintetben jóval radikálisabb, mint bármelyik Renault szériamodell
valaha is lesz. Ugyanakkor a hajtásrendszerrel és a jármű néhány
stíluselemével valószínűleg sorozatgyártású autókban is találkozhatunk
a későbbiekben.








