A fura kis homokfutó lényegében egy másik tanulmányautó, a tavalyi
C-Airplay alapjaira épült, ami itt-ott látszik is rajta. Nagyon
hasonló az orrkiképzése – bár a fényszórók formáján változtattak – és
az autó oldalába vágott nyílások is ismerősek lehetnek. A C-Buggy mégis
egész más karakter. Nincs rajta tető, az ajtók kialakításával sem
vesződtek, és ablakokat is hiába keresünk: az övvonal felett csak két
bukókeretet találunk. Elöl még rá is játszottak a szélvédő hiányára: a
karosszéria olyan, mintha az ablakkeret megolvadt volna a napsütésben,
és ettől lekonyult volna az utastér elé.
Az autóban mégsem ezek a formai bűvészkedések a legfeltűnőbbek,
hanem a már-már ironikusan eltúlzott terepjárós stílusjegyek. Az óriási
kerekek és a karosszéria közt jó tenyérnyi helyet hagytak a tervezők,
elöl pedig masszív kartervédő lemez lóg ki a motortér alól. A
legvidámabb fricska azonban maga a karosszéria. Mostanság már csaknem
minden gyártónak van valamilyen terepjárókat majmoló kisautója, és
ezekre mindig kerül néhány vaskos, fényezetlen műanyag idom:
lökhárítók, küszöbök, sárvédőív-borítások. A C-Buggy tervezői azonban
nem kötöttek kompromisszumot: az egész autó egyetlen hatalmas
fényezetlen, matt szénfekete látványelem lett.
Úgy tudjuk, a Citroën tanulmánya négykerék-hajtású, és 1,6 literes,
110 lóerős motor hajtja, bár ennek a világon semmi jelentősége. A
C-Buggy egyedi darab marad, bár a tervezők szerint néhány formai
megoldásával találkozhatunk majd a márka kisautóinak következő
generációin. Ahogy a C-Airpalyt, a homokfutó-tanulmányt sem valamelyik
nagy autókiállításon csodálhatja meg elsőként a közönség. A bemutatót
május végén, a Madridi Autószalonon mutatják be, így sokkal nagyobb
figyelemre számíthat, mintha valamelyik nagy, nemzetközi eseményen
lepleznék le, ahol csak egy volna a több tucatnyi újdonság közül.








