Életed egyik legjobb útja itt van a szomszédban
A V8-ból kétezer méter felett sem fogy az erő, sehol egy autó a mi kis konvojunkon kívül. Ez a Transalpina.
Közzétéve:
2025. 07. 13. 17:08
Csak úgy elmenni autózni ilyen gazdasági helyzetben, amikor két közepes zacskónyi bevásárlás is minimum tizenötezer, a tele tank benzin meg negyven, igazi pazarlásnak tűnik. Az autós lelkem mégis ezért él, otthonról a szerkesztőség alig 15 perc, ha jó a forgalom, de az a negyed óra az enyém. Imádok vezetni, közlekedni, kiismerni az autót és megtanulni, csak úgy menni. Ez ilyen hobbi, élmény és szórakozás, önzőség a lelkemnek, nekem minden autóban töltött perc hozzátesz az énidőmhöz.
Ezért is kellett a lelkemnek egy olyan autós túra, ami tökéletes, ahol lehet rendesen vezetni jó úton, jó kanyarokon, jó autóval. A jó úton rész egészen érdekes kontextus, mert Romániáról mindenki tudja, hogy szarok az útjaik, ezzel szemben a valóság az, hogy az 1600 kilométeres túrából a kint töltött 800-at csak és kizárólag jobb minőségű utakon töltöttük, mint a magyarországi szakaszon. Balogh Bencével fogtuk az automata Mustang tesztautót és bejártuk vele a Transalpinát, hogy jól essen, és ezt a zűrzavart és káoszt, aminek egy részét ti is látjátok, kicsit lemozogjuk.
DN67C
Ez nem sajtóút vagy tesztút, innen nézve nem is igazán értem, miért nem vittek még ide olyat, mert ennél ideálisabb helyet nem lehet találni a környéken. A DN67C jelű út, vagy közismert nevén: a Transalpina, szinte kereken 500 kilométerre kezdődik Budapesttől Szászsebesnél. Szóval még messze sincs, és egy rövid szakaszt kivéve végig autópályán el lehet érni. Még csak határellenőrzés sincs Nagylaknál, ami lassítana, így tulajdonképpen néhány óra alatt a lényeghez érsz.
Közel 150 kilométer hosszú útról beszélünk, ami Szászsebestől Noviciig tart, és az egybefüggő leghosszabb egyenes szakasz kis jóindulattal száz méter hosszú. Szinte csak és kizárólag egymásba fonódó kanyarokból áll. Ez már a térképen is borzasztóan vonzó, a több tíz méter magasságban fejed fölé boruló fenyőerdő tövében autózva élőben teljesedik ki az útvonal.
Elsőre főként az benne a megdöbbentő, mennyire tökéletes minden. Az erdélyi autópályaszakasz minőségben körberöhögi a magyarországit, az országúti szakaszokon pedig nem a kátyúkat kerülgetem, hanem foglalkozhatok a Mustang kilométer hosszú géptetejének sávok közötti precíz terelgetésével. Az útminőség javarészt kiváló, beleköthetetlen és láthatóan nem tegnap húzták ide az aszfaltot. Van olyan rész is, de a legtöbb pont nem az. Legutoljára 2015-ben fejeződött be egy nagyobb felújítási projekt, szóval a legrégebbi szakaszok is alig tíz évesek, miközben a Hungária felüljárója egy év alatt képes teljesen tönkremenni, pedig az időjárási hatások még csak köszönőviszonyban sincsenek.
Az első szakasznak mondható nagyjából 90 kilométer Obarsia Lotruluiig tart, innen kezdődik a Transalpina “lényegi” része, amire csak időszakosan lehet felhajtani. Tulajdonképpen függőlegesen kell felkapaszkodni a Páring-hegység oldalán, nagyjából 15 hajtűkanyarral párszáz méteren belül érünk fel 2000 méteres tengerszint feletti magasság közelébe.
Kempingező daciás csapat mellett húzunk el a kis konvojunkkal, ami annyira vegyes, hogy az Alpine A110, Renault Clio RS, BMW M5, Golf R, Audi RS3 sorban nem a Mustang lóg ki legjobban, hanem a kocka Panda, ami lihegve ugyan, de itt-ott azért utolér minket. Átlagosan 6 százalékos a szintemelkedés kilométerenként, de néhol eléri a 26-ot is, szóval kell nyomni a gázpedált, és a magasság miatt szívómotoros autóknál gondolni kell a teljesítmény-vesztésre is. A Mustang 5,0 literéből és 446 lóerejéből érezhetően nem vesz el semmit, de a Clio 2,0 literesének már kell az 1-es fokozat a visszafordítókban, különben gyengélkedik.
Kábé 30 kilométer hosszú ez a szakasz, júniusban nyitják meg és nyár végén már le is zárják. Végigfut a hegygerincen, szinte teljesen kopár a nagy része, ami elsőre szédítő, aztán azonnal csodálatos is lesz. Elképesztő a látvány 2145 méter magasról. Ott állok meg, ahol csak akarok, mert rajtunk kívül szinte senki nincs itt csütörtök délután, egy lélek se a gerincen elszórva kempingező lakóautósokon kívül. Kisétálok a szalagkoláthoz és lenézek a mélybe, alattam úgy 50 méterrel fut az út tovább, néhány kanyarral átszalad a völgyön, és látom, ahogy pár kilométer múlva megint hajtűkanyarokkal kapaszkodik felfelé.
Mögöttem dohog a Mustang, itt már madár sincs, ami csicsereghetne és a tehenek bőgése is csak visszhangozva jut el a csúcsig, ott csócsálják a lehetetlenül zöld füvet alattunk úgy egy kilométerrel. Az útszakasz állítólag végig 30-as korlátozású, de még a birkákat sem zavarja, ahogy legalább háromszor annyival húzunk el mellettük. Ez rossz, de nem veszélyes, egy kezemen meg tudom számolni, hány autóval találkoztunk az eltelt pár órában.
Állítólag reggel 8 és este 6 óra között lehet csak felmenni, gyakorlatilag nincs élő ember fent, aki megkérdezné tőled, mit is keresel itt, nemhogy rendőr, plusz ugye, ott vannak a kempingezők is éjjel-nappal. Másnap hajnali 5-kor a helyiek ugyanúgy mentek fölfelé, ahogy mi, mondjuk, ők nem a napfelkelte miatt, vélhetően. Van, aki erre jár, amikor nyitva van, mert nyilván rövidebb, mint körbe menni, és nem is igazán van más opció. A szeszélyes időjárás miatt zárják le szezonon kívül, tavasszal és ősszel is lehet olyan hideg, hogy havazik a csúcson, télen pár óra alatt 10-12 méteres hó is befedheti a hegytetőt, onnan pedig csak helikopter hoz le.
Hajnalban érdemes felmenni
Nappal 25-30, este és hajnalban 10-13 fok bőven vállalható minden körülmények között. A motor persze simán túlmelegedhet a lassú kanyarokban, de hajnalban azzal sincs igazán gond. 5:45-kor - az előrejelzés szerint - óramű pontossággal kelt fel a nap. Tökéletes narancssárgával borította be az eget körülöttünk, én meg csak ültem a Mustang forró géptetején és szürcsöltem a hajnalban kómásan felkapott nullás radleremet. Se köd, se felhő, száraz útburkolat és gyönyörű táj, ha van tökéletes autós pillanat, akkor az ez volt.
Az úthasználat fizetős Romániában, az országutak is, de a 10 napos online is kifizethető díj 3,3 euró, majdnem 1300 forint, amiért tényleg piszkosul jó utakon közlekedhetsz. A Transalpina egyik szakaszának sincs külön díja, ezért, ha igazán jót akarsz autózni, inkább erre indulj, mint a sztárolt és ezért túlforgalmas Transfogarasi felé. Itt medvék sincsenek, szóval kiszállhatsz nézelődni bármilyen veszélyforrás nélkül.
Külön pozitív, hogy nagyjából 2-3 kilométerenként padokkal kialakított pihenőhelyeken lehet megállni. Legközelebb a vacsorámat és a reggelimet is fel fogom vinni magammal, mert elképesztően hangulatos. Van, aki feljön ide még aludni is az autózás közben, után, amikor jól esik, mert a levegő elképesztően tiszta, a csöndbe pedig csak én rondítok bele néha, de a leforgatott V8 azért mégiscsak egy megnyugtató hang. Nincs igazam?
Mustanggal kanyarvadászatra
Furcsa választás lehet, pláne automatával, de jelenleg bevethető saját vas helyett maradt a tesztautó, amik közül ez volt izgalmas és elérhető. Minden aggodalmamat elsöpörte már az első szakaszon a tökéletesen adagolható fékjeivel - a GT mindenképp hatdugattyús első és négydugattyús hátsó Brembókat kap - és egészen pontos kormányzásával. Hosszú távú túraautó, egy igazi GT, de már fordulni is tökéletesen tud, pedig ettől egy kicsit féltem, a szakaszra való tekintettel.
Orrtolás és bizonytalanság nélkül kanyarodunk el a legélesebb helyeken is egy csöpp bizonytalanság nélkül. Ide kell a gyors kormányzás és a Mustang még ebben is egészen jó. Itt-ott már át kell fognom a kanyar csúcsponton, de ez nem zavaró, inkább az extrém útvonal miatt van rá szükség, a legtöbb helyzetben átfogás nélkül lehozható. Kicsit a rugózása tűnik bizonytalannak, hiányzik belőle a MagneRide futómű, de így is sokkal jobb, mint gondolnád. Fékezni ritkán kell, még az automatával is jelentős a motorfékhatás, kihasználható a súlyos technika, nem töri meg a lendületet semmi.
Motorerőből van elég, a tízfokozatú váltó már érezhetően túl sok, ha nem kézzel váltok, képes két kanyar között hatodikig is felrámolni a fokozatokat. Pozitívum, hogy egy pillanatig nem veszem észre, negatívum, hogy legalább négyet kell nekem visszaváltanom kézzel, hogy időben meglegyen a helyes fokozat a kellő fordulatszámhoz. Mert alapvetően ő nyugisra venné a figurát, de kell a második a visszafordítókban a dinamikus kigyorsításhoz. Kettes és hármas között visszafelé váltva furcsán ugrik, ezt az utolsó napig nem sikerült igazán megszokni, és fölfelé menet tempósan mindig töltési hibajelet dobott, gyanítom, hogy a generátor nem bírta a fordulatszámot, mert csak a durvább szakaszokon jelzett.
Viszonylag elhasznált gumikkal kaptuk meg, ami nem segített a kanyarokban. Sokáig úgy tűnt, hogy még eléggé fogja az utat, de hirtelen volt képes bekapcsolt elektronikával is sodródni a nyomaték miatt, ami a szűk fordulókban nem mindig jön jól, plusz végleg kinyírni sem akartuk őket, pedig a játék belefért volna a hely adottságaiba. Itt-ott azért hagytam magamnak egy-egy viccesebb kanyart, a Mustang még úgy is egészen kiszámítható és kiválóan kezelhető, nem egy buta amerikai izomautó, sokkal-sokkal pontosabban és kommunikatívabban vezethető, mint számítanál rá.
Indulj!!!
A nyáron még nyitva a Transalpina, ha autóznál egy jót, de olyan tényleg istentelen jót, akkor hajrá. A transzfogarasi messzebb van és nagy a tömeg, a Transalpina közelebb és szinte üres, autózásra ez a tökéletes hely, ez nem is kérdés. Visszamegyek még valamikor, bármivel, mert a helyszín, az útvonal, a levegő, a hangulat pont az, ami itt nincs. Béke és nyugalom.
A Totalcar autóit a GreenLine tartja tisztán – kényelmes, környezetbarát megoldás az autómosásra, amellyel időt és energiát spórolsz, miközben autód prémium tisztaságban részesül. Foglalj időpontot a myGreenline applikáció segítségével!
További cikkeink
