I swear I’m gonna make it,
sooner or later
(Ígérem, megteszem
előbb vagy utóbb)
Ezt hallhatjuk az aláfestő kis dalban, nem véletlenül. A kisfilm – minden valószínűség szerint – a kor követelményeinek megfelelő, helyi igényekhez tökéletesen igazodó autókölcsönző cég reklámja lehet. Lényegében maga a testnedvekkel festett rögvalóság, egy újkori mese.
Az aranytojást tojó tyúk a bútorház ügyeletes, hosszúlábú menő csaja, a szegénylegény szerepében pedig (mondjuk) Ivan Ivanov, az üzletház figyelemre sem méltatott mindenese, aki serény kisvakondként ott szerel, fúr és farag, imbuszkulcs-forgatásban már 24-es szintű nagymester, mégis…
Natasa, álmai nője, megdönthetetlen csúcsként magasodik fölötte, mint az elérhetetlen Csomolungma. És a keleti oldal nehézsége semmi nem volt Natasához képest. De Ivan Ivanov tudott járni a világban, a terve kész volt.
Kellett egy menő öltöny, egy bérelt hotelszoba és nem utolsósorban egy pár buznyákért bérelt penge_verda. Fekete Toyoták, Lexusok és Porschék, de Ivan Ivanov tudja az örök Gábor Gábor-féle igazságot: a jó megjelenés a sikeres vállalkozás alapja. M-csomagos X5 a tuti.
De amikor a kis rib kisasszony rádöbben, hogy egy segédmunkás tépte le amúgy is kérdéses ártatlanságának újabb bimbóját: priceless!
Tanulság? Nincsenek megszerezhetetlen nők, csak ötlettelen férfiak. Hiszen még Beavisnek és Buttheadnek is összejött.
További cikkeink
