hirdetés

Az egy négyzetméterre jutó kattantak aránya egy motorversenyen a legmagasabb.Természetesen minél nehezebb a viadal, annál több furcsasággal találkozhatunk.

Amint arról a Totalbike-on tudósítottunk itt, itt és itt, a hétvégén zajlott a világ legnehezebb terepversenye Ausztriában az eisenerzi Erzberg Rodeo. A környék már a középkortól a vasércbányászat központja. A fenyvesek és hófoltos csúcsok között, mint egy rossz vicc terpeszkedik a történelem talán legöregebb külszíni fejtése, az Erzberg. Ami egy átlag turistának vizuális pofon, az a motorosnak maga a paradicsom: a sziklás, poros és göröngyös talaj az óriási emelkedőivel még a legprofibbnak is durva kihívás.

Ennek ellenére a krosszvilág minden idiótája ott toporog az 1000 méter szintkülönbségű bányában, hogy részese legyen a mulatságnak. Erre kiváló alkalom a kvalifikációs verseny, ahol az első 500 rajtszámért harcolnak a motorosok. 1500 induló volt összesen, ebből ezret szórtak ki: az utolsó napon a bánya aljába csak a legjobbak mehettek, az már egy más dimenzió. Ehhez képest a kvalifikáció baráti vigasság – egyenes, kanyar, egyenes, kanyar, egyenes, kanyar – a hegyre szerpentinszerű út vezet. A vasárnapi Hare Scramble maga volt a mészárszék: itt is a hegycsúcs a cél, nemes egyszerűsséggel amerre az orrod mutat, toronyiránt.

Mivel a kvalifikációban résztvevők nagy százaléka egyáltalán nem akar az utolsó napi öngyilkossági kísérletben asszisztálni, ezért ők mókából, a saját örömükre gurulnak fel. Ennek eredménye a sok furcsa jármű. Robogók, veteránok, mopedek és sportmotorok ugyanúgy ott vannak, mint a világbajnok. A különbség csak egy: nem a győzelemért jöttek, hanem vigadni.

Autós szempontból a parkoló rejti az érdekességeket. Teljesen heterogén a kép: a versenyistállók kamionjaitól az utánfutós roncsig mindent megtalál a nézelődő. Persze a kötelező eszközük mind kint sorakoznak: kempingszékek, kempingsütők, kempingbiciklik.

Személyes kedvencem az osztrák gyártmányú Husar katonai kocsi volt, amely három versenyző motorját vontatta, bent pedig egy kisebb családot szállított. A másik egy világjáró TATRA 815, még a régi V12-es. (lambó? Hehe…) Gyomrában triál és terepmotorok, múltjában több kontinens is megtalálható.

  Az igazi perverz a geek-járművek csúcsa, a terep Segway. A rapancsos gumikba vörös vasércpor tapadt: a helyi szervezők sikeresen abszolválták a kisebb-nagyobb kupacokat a sajtósátor és a rajt között – előbb vagy utóbb biztosan lesz saját terepkupájuk.

A helyi tinédzserek lelkesen látogatták minden este a fesztiválsátrat. A negyed órás gyaloglás nem távolság a településtől: a partira kiéhezett osztrák vidékiek lelkesen caplattak fel a hegyre, hogy röviditalba és sörbe fojtsák elzártságuk minden szomorúságát. Higgyétek el, minden volt: a velvetes kollégák villantásvadászata alsó tagozatos szoknyaemelgetés csupán:

Akik ki sem dugták az orrukat a versenyre, azok sem unatkozhattak: az Erzberg Rodeo nyüzsgése egész napra elringat. A szálló vaspor és kohósalak mintha drog lenne, mindenki vigyorog, a versenyzők egy részén kívül senki sem siet. Rohangászó kiskölkök, egykori bányadömperben utazó nyugdíjas turisták és energiaitalt szopogató versenyzők: nincs még egy ilyen monumentális krosszakciója a világnak. Aki szereti motorral túrni a földet, ne hagyja ki. Motorozzon oda, nevezzen a versenyre, aztán leülünk egy sörre. Vagy többre. Pont ahogy a helyiek.