hirdetés

Emlékszem a pillanatra, amikor néhány évvel ezelőtt (most döbbentem rá, hogy egészen pontosan 7 az a néhány, amennyi 2017 óta eltelt) dobogó szívvel nyitottam meg egy cikket: ezt. Fűthető sisakplexi? A világ legkirályabb holmijának tűnt. Sipos úr beruházott egyre, én pedig sorról sorra, mint egy spirálban csúsztam le a csalódás útján a teljes kiábrándulás legalsó pontjáig, ahogy a tapasztalatait olvastam. A találmány, a technológia, az ötlet azóta sem terjedt el széles körben. Azt hiszem, nem véletlenül.

Pedig súlyos averzióim vannak a pinlockkal. Nem szeretem, ahogy töri a fényt, nehezebben tisztítható tőle a vízor, a becsavarósat folyton után kell állítani, mert ha nem, hamar tönkremegy, ha meg rendszeresen feszítem... hát akkor is hamar tönkremegy. A ragasztós fajta meg a legváratlanabb időpontban tudja megadni magát. Ősztől tavaszig viszont kell valami, amivel messzire űzöm a párát, mert a bukósisak alatt kifújt meleg levegő és a hideg felület eredménye vakon- vagy nyitott plexivel motorozás. Egyik sem jó.

A fűthető plexi micsoda ötletnek tűnt pedig! Csakhogy a fűtőszálakat meg valamivel működtetni kell, ahhoz meg vagy madzagok kellenek, amiket macerás fűzögetni, és nem is tartom feltétlenül egészségesnek, ha vezetés közben mindenféle fityeg a sisakomról. Ha pedig nem az, akkor akkumulátor. Az akksival viszont az a baj, hogy extra tömeget jelent, mert hát könnyű akksi nincs. Viszont a sisak tömegét bármennyivel is fölöslegesen növelni egészségtelen. Zárójeles borízű vízpermet: az állrészt nyitó mechanika és a napszemüveg viszont nem zavar.

A másik, kiábrándító tapasztalati probléma, hogy a szemüvegesek életét a fűtött plexi sem teszi könnyebbé, ugyanis a hideg levegő a fűtött plexi és az arc között ugyanúgy megül, az eredmény pedig párásodás és nyitott plexivel motorozás december közepén, ami az M0-son Kőbánya felé repesztve a reggeli cúgban semennyire nem kellemes.

Na, a kiváltott hőbörgés után lassan csak elérünk a mostani írás apropójához: a Can-Am felmelegíti az ötletet. Egyelőre egy szabadalmi szinten létező bukósisakról beszélünk, aminek legfigyelemreméltóbb része a fűthető plexi. A gyártónál emellett beépített sisakkommunikációt és a tarkó magasságában világító lámpákat álmodnak a bukósisakjukra.

Tudom, hogy a sisakkommunikáció sokatok számára fontos – szerintem nincs helye motoron –, akkor viszont azt is tapasztalhattátok már, hogy a különböző gyártók kommunikációs eszközei leginkább egymással szeretnek összehangolódni. Egy Senát egy Cardóval viszont már sokszor nyűgösebb összefütyülni. Szóval külön jó hír, hogy a Can-Am szabadalma nem említi semelyik ismert gyártó közreműködését, bár ez még értelemszerűen változhat. A sisak hátulján a LED-csík nagyon látványos, és minden láthatóságra való törekvés örömmel látott, csakhogy a motorosokat általában nem a hátulról elbaszás veszélye fenyegeti.

Biztosan velem van a baj, de ha drága sisakot akarok venni, akkor inkább veszek egy jó sisakot, ami könnyű. Rosszabb esetben ráhegesztek egy krumplit kommunikáció gyanánt, a láthatóságot pedig feltűnő színnel növelem. Óh, és veszek bele pinlockot.