hirdetés

A Tomahawk mopeds gépeiről már mutattunk pár képet: ők azon fanatikusok közé tartoznak, akik nem sokmilliós motorokat, hanem filléres mopedeket alakítanak át szép és komolyan veendő járművekké.

Nem tudom, hogy a Tomahawknak pontosan mi a célpiaca: a fiatalok, a megöregedett, nosztalgiázó fiatalok, vagy azok, akiknek elég 50 köbcentin pöförészni. Még kevésbé érthető, mi vesz rá valakit, hogy sportmotort faragjon egy mopedből, hiszen így alaposan korlátozódik a használhatóság – bár megfelelő helyszínen, mondjuk egy kisebb pályán biztosan jó móka, az ár/teljesítmény arány pedig nem rosszabb egy rendes motorénál. Balesetbiztosnak is mondható, mert túl nagyot esni ezzel nem tudsz, bár ha a blokkot is megmókolják, könnyen viheti a 100-at is egy ilyen kis szúnyog, amihez nem feltétlenül partner a futómű, meg  röpsúlyos kuplung-automata váltó kombináció.

Egy ennyire egyedi, de a laikusoknak értéktelen bringa nyilván lopásbiztos is, hiszen ki a rák venne meg egy lopott sportmotorrá épített egyedi mopedet?

De mint a japán motoros esete bizonyítja, Budapest belvárosában semmi sem biztos, ami nincs lebetonozva. A fenti Tomahawk átépítésekhez még nyomokban sem kapcsolódóan van egy friss sztorim, amely a robogólopások új dimenziójába vezet.

A motiváció, na az elég egyértelmű: ellopják, mert könnyen el lehet adni. Nyilván keresett típust jobban lopnak, Tomahawkot kevésbé.

De olyat még nem halottam, ami a múlt héten történt, ez ugyanis nem típus-specifikus lopás volt.

Egy haverom a robogóját egy belvárosi udvarban tartotta, természetesen leláncolva, zárt lépcsőházban. Mégis eltűnt. Elment feljelentést tenni, bár nem sok reményt látott a dologra.

Aztán közben kiderült pár apróság: az udvaron található üzlethelyiség bérlője lelépett úgy, hogy tartozása maradt. Meg is beszélte, hogy számítsák bele a tartozásba az udvaron tárolt robogót, amit a tulajdonos el is szállított, hiszen a bérlő elfelejtette közölni, hogy nem az övé, sőt még azt is közölte: nyugodtan vágják le a lakatot.

Amikor a robogó tulajdonosa megtudta ezt, felhívta az iroda tulaját, aki nemhogy elnézést kérve visszaszállította volna, hanem még ő volt felháborodva. De nem azon, hogy átverte a bérlője, hanem hogy a haverom hogyan képzeli ezt. Különben is, ha visszakéri a robogót, ő tárolási díjat fog felszámolni egy évre.

Csak egy rövidebb felvilágosítással sikerült lehiggasztani: a robogót a társasház közös tulajdonában levő udvaron tárolták. Az udvar ugyanis a társasházé, nem az övé. És talán nem kéne nagyon okoskodni, mert az ügyben épp rendőrségi nyomozás folyik.

A robogó így visszakerült jogos tulajdonosához, ami ritka nagy szerencse. Ha nem lett volna tanú, ez is csak egy hagyományos robogólopás lenne – még akkor is, ha a körülmény nem megszokott. Az exbérlő csak írt volna egy kamu adásvételit, így az új tulaj teljesen jóhiszeműen vette volna meg a tartozás fejében, és a robogó soha nem került volna elő, ha nincs szemtanú.

Jövőre reméljük, megszűnik ez a nevetséges állapot, hogy nincs forgalmihoz hasonló, tulajdont igazoló hivatalos okirat és nyilvántartás. Különösen, hogy a benzinár miatt tömegek fognak robogóra ülni, ha reggel is ott találják, ahol hagyták.