Aki gyűlöli a Harleyt, annak felesleges bármit is mondanom, aki viszont szereti, azt hiszem annak is. Egy biztos, hazudik, aki azt mondja, semmit sem vált ki belőle egy Electra Glide látványa. Elsősorban a negatív sztereotípiák, miatt ódzkodnak sokan ettől az óriástól, pedig ha egyszer valaki kipróbálja, okozhat meglepetéseket. A semleges újszülöttek kedvéért azért nézzük, hogyan alakul egy négyéves, kissé átépített modell tesztje.
Egy kis H-D-történelmi ismerettel nem túl nehéz átlátni a motorok
névadási logikáját. Ilyen az Electra Glide esete is. Az 1965-ben
debütált modell volt a Harley első önindítós gépe,
a névadás kézenfekvő. Aki látott már amerikai filmet, az látott
már Electra Glide-ot is, mert ha feltűnik egy motoros rendőr a képen,
az csak ilyennel érkezhet. Persze felvetődhet a kérdés, hogy miért
járnak ilyen debellával. Az Electra Glide 332 kilós tömegéhez képest
rendkívül kezes, indokolt tehát a választás. De ne ragadjunk le a
rendőrmotornál, azt majd legközelebb kitárgyaljuk.
|
Az Electra Glide vázkiképzése olyan, hogy a tank vége és a villanyak
közé szinte befér a tenyerem. A kormány nagy szögben fordul, ezért
a gép rendkívül fordulékony. Olyan szűk utcán megfordultam,
amilyet álmodni sem mertem. A súlypont is alacsony, ezért minden
manőver biztonságban elvégezhető.
Egyenes derékkal behuppanunk az alacsony - 690 mm magas - puha
fotelbe, a lábat felrakjuk a lapátnyi trepnire, és teljes
kényelemben nekilódulunk. Előttünk fél négyzetméternyi, szinte sík
felület van, a tesztmotorunk gazdag műszerezerségének bőven jutott hely
rajta. A műszerek gyönyörűek, a betűk, a mutatók, a megvilágítás,
minden. Van egy kis zavar ugyan, mert a sebességmérő kilométerben mér,
a hőfok pedig Fahrenheitben. Mentségére szolgáljon, hogy a hőmérsékleté
és az olajnyomásé extra műszer. Akad itt hely a hifiberendezésnek és
két hangszórónak is. A kormánykapcsolókon van a hangerőállító és a
sávváltó gombja. Ezt autós körökben rádió-előkészítésnek csúfolják.
Hogy mennyire van létjogosultsága a hifinek az kérdéses, ugyanis a
motorhang miatt szerintem csak álló helyzetben élvezhető. De kinek van
kedve magnózni, amikor hallgathatja az 1500-ös motor gyönyörű
puffogását? Az extra kipufogó gyakorlatilag nem vesződik semmilyen
hangtompítással. Ez az a hang, amit nem lehet utánozni. Tőlem aztán
lehet akármilyen jó műszakilag egy japán klón, a hangja nem lesz ilyen
soha.
Hup-Hup Hup-Hup-Hup Hup-Hup Hup. Csodálatos!
Indításkor nincs semmilyen köszörülés, nevéhez híven azonnal életre
kel egy gombnyomásra, és a világba üvölti: "Megyek, Harley vagyok!"
A menés 120-ig szinte tökéletes. Utána jönnek a problémák.
A gigantikus idom a kormánnyal együtt mozogva felveszi a harcot az
ellenszéllel. Ha még egy enyhe szellő is fújdogál, a küzdelem
fokozódik. Elvileg nem lenne szabad ilyet tennie, de nagy sebességnél
gyakran szitált az eleje. A végsebességet nem is volt kedvem
kipróbálni. Utólagos nyomozásunk azt is megállapította, hogy
tesztmotorunkon volt már gond az első kormánycsapággyal, és a
lengéscsillapítókban kevés volt a levegő. Két személlyel gyakran fel is
ütött a kiváló pesti utakon.
A gép stabilitása érdekében a teleszkópok levegőnyomására nagyon oda
kell figyelni. Egy hagyományos szelepen keresztül kell felfújni a
telót, mégsem javasolt a benzinkutas kompresszor, mert a kis
térfogatban hirtelen nő meg a nyomás, amivel tönkretehetjük. Vagy
szervizben,vagy egy erre készült injekcióspumpa-szerű berendezéssel
kell a beállítást elvégezni.
Alacsonyabb sebességnél hibátlan egyenesfutással találkoztam.
100-nál betekerve a sebességtartó kis csavarkát, akár meg is
reggelizhetünk a tankon. A motor rendkívül nyomatékos, a nagy
testet meghazudtoló gyorsulásokra képes. 6000-es fordulatnál, amikor
mások még éppen készülődnek a megindulásra, a Harley diszkréten
leszabályoz. A lóerőadatokat kategorikusan nem közlik, csak annyit,
hogy a nyomaték 109 Nm 3400-as percenkénti fordulaton.
A fékek elégségesnek bizonyultak, bár vészhelyzetben szerencsére nem
kellett használni őket. Nem mondom, hogy álmaim fékhatása, de
a fékkar kényelmével kevesen tudnak versenyezni. Furcsa, hogy a
féktárcsa valamilyen misztikus, talán aranymetszési szabályok szerint
lyuggatott. A tárcsa kiegyensúlyozása lehet a valódi indok.
Tesztmotorunk szolidan átépített példány volt. Az elképzelés nem
volt rossz, de a kivitelezéssel akadtak gondok. Minden bajom az
átépítésre vezethető vissza. A szép formájú Arlen-Ness-utánzatú sárvédő
az eredetire volt fölszerelve, és minden elektronika csak belülről
érhető el. A nem túl felhasználóbarát megoldásnak csütörtökön,
sötétedés után vettem kárát.
Az egyik első ködlámpa már az átvételnél nem működött, hátul a jobb
oldali, jelzésértékű irányjelzőn kívül minden berendezés üzemképtelen
volt. A baj nem hiszem hogy nagy volt, gondolom, kiégtek az izzók.
Megpróbáltam orvosolni a dolgot, de visszariadtam, mert az átépítés
miatt egy egyszerű izzócseréhez is le kellett volna bontani az egész
hátulját, dobozostul, sárvédőstül.
Az Arlen-Ness stílusnak megfelelően az oldaldobozokat is
meghosszabbították. Lefelé eltakarják a dobokat, és hátulról az
extra sárvédővel még brutálisabb hatást kelt. Csupán a hátsó
irányjelzők nem illettek a képbe. Elöl minden eredeti volt, csak a
motor hátulját érintette az átépítés. Kár, hogy a mester a minőségre
nem fektetett nagyobb hangsúlyt.
Nem lenne Harley, ha ne kellett volna szerelnünk egy kicsit. A
baloldali dob úgy gondolta, hogy meg szeretne válni a gazdatesttől, és
elkezdett lecsúszni. Szerencsére észrevettük a szánalmas menekülési
próbálkozást, és előkerült a szerszám és a kalapács. Egy rendes
harleysnak heti rendszerességgel kötelessége átnézni az oldható
kötéseket, mert
a rázkódástól gyakran előfordulhatnak hasonló esetek. De pont ez
benne a szép.
Alapjában véve nem merném azt állítani, hogy a Harlely-Davidson
Electra Glide minden szempontból tökéletes, hazugság is lenne. Viszont
olyan valamit rejtettek el benne,
amit eddig még nem sikerült ellopnia senkinek. Van, aki
életérzésnek vagy léleknek vagy mittudoménminek nevezi. A lényeg, az
hogy minden nyűgével együtt nagyon szerethető. És aki ezt nem hiszi,
járjon utána, és már az indítógomb megnyomása után érezni fogja.
Persze felvetődik a kérdés:
Hogyan alakul az életérzés és a pénztárca viszonya? Rosszul,
kérem. Az Electra Glide Standard új ára 5 533 000 Ft. Hogy talán mégse
keljen lemondani róla, részletfizetést vállalva akár már 600 000 Ft-ért
elhozhatjuk. Csak legyen hozzá megbízható anyagi háttér, hogy
felhőtlenül élvezhessük a boldog suhanást.
|
 |
További cikkeink
