Tavaly a Kawasaki ZX-12 R megjelenésével
megkezdődött, majd pár hónapon belül véget is ért a széria motorok
kék szalagjáért folytatott verseny. Ennek két oka is van. Az egyik,
hogy a nagy vetélytárs Suzuki Hayabusa elvitte a kék madzagot,
többször is bizonyítva leggyorsabb mivoltát, másrészt a japán
gyártók hallgatólagos, közlekedés politikai nyomásra
kikényszerített max. 186 mph azaz 300 km/h-ás önkéntes sebesség
korlátozást vezettek be a motorkerékpárjaikra. Így már a 2000-es
Hayabusa sem tudta elérni a korábban teljesített 200 mph körüli
értéket, a Kawa meg egyenesen csak 183 mph tudott az utolsó
méréseknél produkálni. Szerencsére az amerikai Oregon államban
működő Rob Muzzy és Team Green csapata (amely közel 20 éve
versenyezteti a Kawasakit az amerikai superbike bajnokságban) a
Kawasaki lóerők szinonimája arrafelé.
Doug Meyer, aki a Muzzy egyik technikai főnöke,
egy gondosan bejáratot, széria ZX-12 R-rel 192 mph-val tudott
száguldozni egy reptéren, majd egy Muzzy kipufogó rendszer
illesztése után már 199 mph-val elért a bűvös 200-as határ
közelébe. Ekkor még a kipufogótól eltekintve teljesen széria volt a
gép, 161.6 lóerőt mértek rajta kuplungon, hasonlót mint a többi
széria ZX-12 R-en.
Ezután felkerültek a Muzzy saját fejlesztésű, nagyobb
lökettérfogatot és sűrítést biztosító alkatrészei. Ez áll 4 darab
kovácsolt, 13.5:1 sűrítési aránnyal dolgozó, 2.4 milliméterrel nagyob
furatú dugattyúból, hozzávaló gyűrűkből, zégergyűrűkből, gyorszárakból,
tőmítésekből, egy alumínium hűtőventillátorból és egyéb apróságokból,
amivel a blokk hengerűrtartalma a gyári 1198 köbcentiről 1270
köbcentire növekszik.
Mindez tükrözi a Muzzy filozófiáját, plusz
köbcentik egyenlő nagyobb sebesség. A beszerelés mindenképpen csak
jól képzett szerelők által ajánlott, és még nekik is 2 teljes napi
munkaidejükbe kerül. A kipufogó és a motor alkatrészek után a ZX-12
R kapott még egy Muzzy által speciális jellemzőkkel felprogramozott
Dynojet Power Commander modult, amely teljesen egyedileg adja a
gyújtás és üzemanyag befecskendezési utasításokat a motornak.
A kellően hosszú bejáratás után megmérték a
gépet, és az 182.1 lóerőt produkált 11.200-as percenkénti főtengely
fordulatnál, amely már elég ahhoz hogy egy izmos kigyorsításnál a
retinának gondot okozzon a helyben maradásával. A nyomaték maximum
101.9 newtonméter 7600-as fordulaton, de legalább 80 newtonméter
4600 ford/perc felett végig.
Ezek az adatok elég szépek, főleg hogy ha a Hayabusa alapokra épült
Yoshimura X1-hez viszonyítjuk, amely szintén 182 lóerőt nyomott a
fékpadon, és az kb. kétszer ennyi pénzbe került. A Kawasaki nemcsak
nagy sebességű rohanásokra alkalmas, továbbra is jól motorozható maradt
az utcán. A csúcssebesség mérés során egyelőre csak 195 mph sikerült,
de a 200 mph határ áttörése sem lenne probléma egy kicsivel hosszabb
fogaskerék áttételek alkalmazásával. A negyed mérföldes gyorsulási
adatok: 9.69 mp és 149.8 mph. Nem is rossz egy mindennapos használatra
szánt motorkerékpártól.
Akinek mindez kevés lenne, a Muzzy készít a Kawa legerősebb gépéhez
egy 1316 köbcentis átalakító készletet is, amivel a világból
kikergethetjük a radarpisztolyokat és azok kezelőit.












