Villanyrakétaként született újjá
Minden tisztességes benzines motort éppen torkon ragad és halálba fojt a kibocsátási normák szigorodása. Az egyik menekülőút a gyors és penge autók számára a villanyhajtás, a Mininek pedig talán ez az egyetlen érdemi választás.
Közzétéve:
2026. 02. 15. 06:34
Valahol Valencia környékén tekertük felfelé éppen az új 180 lóerőre húzott Fabiát a navigátoros Gorzás Gergővel, amikor fura gondolatom támadt. Hiányzott a hirtelen gázreakció, a váltót átdolgozták, de így is lomhább volt a kelleténél, az egész menet olyan erőltetett volt, senkinek nem esett jól igazán. Az autónak sem, pedig a számok jók voltak. Kellene ide egy jó villanyautó! Hogy mit tetszik mondani, kedves Tamás? Már majdnem leteremtettem saját magamat, amikor sikerült elrendeznem a helyzetet, és megegyeztem a vezetni imádó énemmel, hogy ennek a benzinmotornak itt bizony reszeltek. Egy elektromos bármivel csúnyán kifújnám az orrát és még talán jobban élvezném is.
Miután ismerem a friss trendeket, nálam ez már kezd átalakulni. Nyilván sokkal jobban szeretem a régebbi benzinmotorokat, ha szórakozásról van szó, de a mai új motorok, hát, borzalmasan nehéz helyzetben vannak, és ez nem lesz jobb. A Mini Cooper esetében is az az érzésem, hogy a tíz évvel ezelőtti szörcsögő, visszadurrogó méregzsák S óta csak egyre jobban fárad a technika. Nekem a legutóbbi JCW tesztautó, ami egy kabrió volt, egyáltalán nem esett jól, több szempontból sem, és ebből csak az egyik a motor. Halk, nem annyira közvetlen már, mint régen és mellé még a futómű és a kormányzás is végtelenül durván kemény.
Szétesett a koncepció, ami az elején meghatározóan tökéletessé tette a Coopereket, Magyarországon gyakorlatilag használhatatlanul feszes autó, miközben már a motor sem tud szórakoztatni vidám leforgatásokkal, tüsszögésekkel és visszadurrogásokkal. Csinos, cuki, vagány, és ennyi. Már az előző generációból is az elektromos SE-nél éreztem valami szikrát, ami újra megmozgatta bennem a Minizést. Valójában ehhez elég volt annyi, hogy nem egy lefojtottságtól fáradt benzinmotortól vártam, hogy felpörögjön. Az elektromos motor hozta vissza azt a frissességet a mozgásába, amitől ez egyszer már jó volt.
John Cooper Works
Most kétféle Minit különböztetünk meg: a benzinest és az elektromosat, a kettő technikai alapja nem egyezik. Bár ugyanúgy néznek ki, a benzinesek csak az előző generáció nagyon erős ráncfelvarrásai, míg az elektromos teljesen új platform. Feltűnő különbség a kilincs, az elektromos már nem króm elemeket kap és a tetőablak, ami a benzineseken nyitható, a villanyoson fix, erre nem igazán találtam magyarázatot, kihagyott ziccernek tűnik. Akárcsak az elektromos kabrió hiánya, de egyszer talán az is megtörténik,
Ezek tetejére érkezett a John Cooper Works modell, ahogy eddig mindig, csakhogy most már az elektromosból is készül, és ez a legerősebb kivitel. 258 lóerőt ad le első keréken 231 helyett, cserébe nagyjából 300 kilóval nehezebb. Ez egy ilyen műfaj, az akkumulátor súlyát nem lehet megúszni, még úgy sem, hogy bruttó 54,2 kilowattórányi kapacitással dolgozik csak. Szóval az elektromos JCW, ez a filigrán kis örömgombóc a fotókon több mint 1,7 tonnával nyomja azt a pár négyzetméteres aszfalt foltot, amin álldogál. Csak viszonyításképpen az eredeti Mini Morris kb. 600 kilót nyomott, a 2000-ben debütált első új Mini meg egy kicsivel többet egy tonnánál, most pedig itt tartunk.
A számok nyilván jók, 5,9 másodperc alatt fut nulláról százra és 200 km/h a végsebessége, ami nem jellemző a kategóriában, de végső soron ez egy sportmodell, az Autobahnon is lehessen vele kicsit büntetni, ha úgy adja ki. Nem féltem a BMW-t, keresztmotoros autókhoz is tudnak futóművet fejleszteni és az elektromos modelljeik is zseniálisan jók, csak ezek a Minik már nem azok a Minik. Ez főként a benzinesek számára nehéz helyzet, mert az elektromos egy kicsit olyan, mintha tiszta lappal nyitna.
Visszahozza a frissességet
Úgy robban rá az útra, mintha minden pillanatban a célegyenes ráfordító kanyarból lőne ki. Brutálisan közvetlen a gázreakció és a kormányzás is, utóbbin végre nem érzek szándékosan sárnehéz rásegítést, most jó a JCW kormányzása. Veszettül pontos és kiválóan kommunikál, ehhez mondjuk hozzátesz, hogy tökéletesen ülök mögötte mélyen, kormány közel hozzám, lábaim kellően nyújtva. Egyedül a féktávokat kell nagyon megtisztelni, mert a hideg, a téli gumi és az 1,7 tonna úgy igazán nem akar nagyot lassulni, nyári kerekeken biztosan jobb. Megy a gokart program - van egyébként sok-sok különböző - így a legélesebb. Tartozik hozzá hanggenerátor is, ami kikapcsolható, meg lehet nyugodni.
Mégsem akarom kikapcsolni, mert nem benzinmotort utánoz, saját hangja van. Semmihez nem hasonlítható, ez inkább zeneszerű, de változik a sebességtől, a gázpedál állástól, és még attól is, milyen hirtelen adom vagy veszem el a tüzet, Nagy gyorsítás után hirtelen elvett gázra bubog, tisztára, mint valami visszadurrogás régről. Az egész szintetikus, nem utánzott hang, nem azt akarja elérni, hogy benzinesben érezd magad, ez más, egyedi és ezért szórakoztatónak tartom, működik az összképpel együtt.
Tipikusan olyan, amit ki kell próbálni, ha nem jön be, kikapcsolod, de ha tippelnem kéne, ez inkább meg fog nevettetni. Azzal játszanak a fejlesztők, amivel tudnak, és a valódi hang ebben az esetben kiesik a lehetőségek közül. Marad a gumisurrogás, ha nem kérsz a zajgenerátorból, de ahhoz meg nagyon bután kell vezetni a JCW-t. Ez lerobbanthatatlan az útról, akárhogy cibálom. PIcit riszálja a fenekét kanyarokban, de sokra azért nem érdemes számítani. Elvették a kikapcsolható menetstabilizátor opcióját is, így nincs csúszkálás, csak könyörtelen gyorsulás.
Magyarországon továbbra is használhatatlannak tartom a JCW futóművét, bár sokkal szofisztikáltabb a réginél. A lényeg persze maradt: gyakorlatilag nincs rugózása. A téli gumik 17-es felnire kerültek és tippre húsosabbak, mint a nyáriak, így kap pár centi rugóutat a futómű pluszban, a könyörtelen keménység viszont nem változik. A hullámos M0 büntetés vele, keresztbordákon csak lépésben, kátyú meg szóba se jöhet – szerencsére az igazán rossz szezon előtt járt nálam a tesztautó.
Közlekedési eszköznek tehát csak akkor ajánlható, ha ez nem zavar. Hozzáteszem, tényleg jobb a helyzet az előzőhöz képest, de a JCW így sem lesz hétköznapi autó. Akinek a stílus kell, annak jó hír, hogy a komplett optikai csomag megrendelhető a gyengébb, hagyományos futóművű változatokhoz is – persze, az alap Minik sem pihe-puha luxusautók, de hétköznapra inkább olyat.
Minimális komolyság, maximális stílus
Sikerült tovább gondolni a Minik dizájnját már sokadjára. Bár szerintem a külső egyre inkább fárad, a szokásos stílusjegyektől nem lehet megválni, mint a kerek lámpák, a csodálkozó maszk és az ívelt tükrök, és az is tény, hogy ez az eddigi legbátrabb Mini. A hátulja különösen merész, dobták a lámpák formáit és inkább újra rajzolták. Ebben az újban pedig változtatható a nappali menetfény mintázata, megjeleníthető a brit Union Jack zászló és nyitáskor még animációval is szórakoztat.
Igazán a belső térben látom a fantáziát, egyetlen pontján sem hoz megszokott elemeket, minden megoldás új, mégis eredeti az ötlet. Sikerült cifrázni a központi kijelzőt és teljesen kerek, hiszen ez tradíció a Mininél. Ilyet másnál nem látsz és a helyzet az, hogy szerintem működik. Végtelenül szokatlan az elrendezés, egyik napról a másikra nehézkes a kezelése, de van benne annyi bugi, hogy szívesen megtanulnék élni vele. Gyors és szép a képe, egy-két logikai bukfenctől eltekintve – a tolatókamera képe blokkolja az ülésfűtés kapcsolóit – egészen jól használható. Új, és az új mindig rossz, mert szokatlan, nem kényelmes, de a Mininek ez a dolga: egy formabontó vidám kiegészítő, miért is ne lehetne minden funkciója is olyan?
Kormányának harmadik küllője egy pattanásig feszített szövetszalag, ugyanez az anyag borítja a műszerfalat és az ajtókárpitokat is, a középső tároló nyitó leffentyűje is ebből készült, ötletes és otthonos. Ledes díszvilágítás helyett fénnyel festi meg a műszerfalát a kijelző mögötti projektor és ez is olyan játék, ami élőben megint csak kiválóan működik. Az új Mini Cooper tele van kiváló ötletekkel, így a koncepciótól egyáltalán nem vagyok csalódott.
Funkcionális autóként nyilván csak hasonlóan működik jól, mint az előzők. Az első ülések kiválóak tökéletes tartással és geometriával, a hátsó ülés jelzésértékű, a csomagtér pedig a 210 literjével szintén minimális, az egyetlen közvetlen konkurense, az Alpine A290 is plusz 116 literrel gazdálkodik. A hátsó üléssel együtt azért két fő is bőven ki tudja használni egy Mininek a lehetőségeit, nem családi autóként kell ezekre gondolni, pláne a JCW vagy az Alpine sportmodellek, minden praktikus jellemzőjük totálisan másodlagos.
Számokban
Minden villanyautónál a képességei a legfontosabbak, a Cooper JCW-nél pedig a pici méretekből nem érdemes egetverően sokat várni. Az akkumulátor kapacitása nettóban, vagyis a kihasználható mértéket tekintve 50 kilowattóra alatti, ebből a nagy hidegben jóindulattal 250 kilométer jött ki egy töltéssel, de sportos használattal 200 a reális, legalábbis ennyivel érdemes számolni, minden plusz csak ajándék. Nyáron lehetséges, hogy elmegy 300-at is majd, de a 370-es gyári érték elég merész vállalásnak tűnik. Sportmodell, egy divatos kiegészítő, sokadik autó, nem ettől kell elvárni, hogy minden élethelyzetbe tökéletesen passzoljon.
AC töltése 11 kilowatt maximum, DC töltése 95 kilowatt legfeljebb, ami nem kiemelkedő, de ide pont elég az akkumulátor méretéhez, 30 perc alatt tölt 20-80%-ra, ami nagyjából sztenderd. 11,8 milliós alapárához képest a JCW már 17 közeléről startol, amire még kb. egymilliót lehet rászórni vezetéstámogató rendszer kibővítéssel, panorámatetővel, navigációval, elektromos ülésekkel és belső kamerával, amiket csomagban adnak. Első ránézésre ez sok, de az egyetlen érdemi konkurense, az Alpine A290 GTS verziója gyengébb hajtóművel és alacsonyabb presztízzsel szinte pontosan ugyanennyibe kerül.
Nem hinném, hogy a két modell közönsége fedné egymást, aki Minit akar, az Minit is fog választani, mert olyan csak egy van és általában azért mennek. Aki erős kis villanyautót keres, annak biztosan birizgálja a fantáziáját az Alpine, ahogy nekem is, de a teljesítmény még mindig a Mini Cooper JCW mellett szól. Azon pedig semmi nem változtat, hogy ezzel a hajtással megint könnyed és szórakoztató a JCW, és ugyanakkor brutálisan kemény is.
| Adatok | Alpine A290 GTS | Mini Cooper JCW (Electric) | Cupra Born eBoost (58) | Abarth 500e |
|---|---|---|---|---|
| Hosszúság | 3997 mm | 3858 mm | 4322 mm | 3632 mm |
| Szélesség | 1823 mm | 1756 mm | 1809 mm | 1683 mm |
| Magasság | 1512 mm | 1460 mm | 1540 mm | 1527 mm |
| Tengelytáv | 2534 mm | 2526 mm | 2766 mm | 2322 mm |
| Hajtás | Elsőkerék (FWD) | Elsőkerék (FWD) | Hátsókerék (RWD) | Elsőkerék (FWD) |
| Csúcsteljesítmény | 220 LE (160 kW) | 258 LE (190 kW) | 231 LE (170 kW) | 155 LE (114 kW) |
| Nyomaték | 300 Nm | 340 Nm | 310 Nm | 235 Nm |
| Gyorsulás (0-100 km/h) | 6,4 mp | 5,9 mp | 6,6 mp | 7,0 mp |
| Akku kapacitás (Bruttó) | 55,0 kWh | 54,2 kWh | 62,0 kWh | 42,0 kWh |
| Akku kapacitás (Nettó) | 52,0 kWh | 49,2 kWh | 58,0 kWh | 37,8 kWh |
| Tömeg (kb.) | 1479 kg | 1670 kg | 1824 kg | 1335 kg |
A Totalcar autóit a GreenLine tartja tisztán – kényelmes, környezetbarát megoldás az autómosásra, amellyel időt és energiát spórolsz, miközben autód prémium tisztaságban részesül. Foglalj időpontot a myGreenline applikáció segítségével!
