Sztár leszel vele a saját filmedben
Látszólag úgy szokták eldobálni a Mustangokat, mint más a cigicsikket, ezért mindig komoly óvatossággal állok neki kergetni. Ez viszont tapad mint a festék, egy szteroidozott MX-5, a Dark Horse csomag teljesen más autót farag belőle.
Közzétéve:
2025. 10. 17. 06:03
Azt a fémes köszörülést, amivel felébred a Coyote V8-as, egyszerűen nem lehet megunni. Mindig várok kicsit, hogy a fordultszám visszaessen, mivel fenntartja, amíg a nyomás rendesen felépül és mindenhová eljut az olaj a motorban. Minden motor ezt csinálja, de a Mustangnál ez különösen jó hangulatú napindító. Ahogy megnyugszik 1000 alatt a mutató, szinte csak a halk fortyogás marad. Kuplungemelésre ad egy kis tolóerőt és úgy fordítom ki a Dark Horse orrát a parkolóból, mintha egy P-51-et tennék irányba a futópálya a elején.
Ez egy koreográfia tökéletesen megkomponált mozdulatokkal és a hozzá illő mechanikai hangokkal. Mintha egy szélesvásznú filmet néznék a mély Recarókból, aminek én vagyok a főszereplője. Ha valóban egy moziban lennék, a tenyeremet nem égetné a titán váltógomb, mert már feszülne rajta a bőr kesztyű, de a firkásznál ilyen pont nincs, így ez csak a saját, épp készülő kis művészmozis matiném trélere lehet. De a Mustang sztárt csinál belőlem erre a pár napra. Fotóznak a forgalomban, mutogatnak rám a páréves, készülő autórajongók, apukák kérdezgetnek a parkolóban. Közönségkedvenc, egyértelmű.
Bullitt, Tolvajtempó, Halálos Iramban, Need for Speed: mindben ott feszít valamelyik generáció. John Wick is Mustanggal járt, és Will Smith piros, 2005-ös GT-je is maradandó látvány a posztapokaliptikus New York közepén a Legenda vagyokban, de nekem még Jim Belushi lepukkant kabriójában is ott a sztárság. A vágtázó ló az elején, a fészkekben ülő fényszórói, a trapéz hűtőmaszkja és a vízszintes, mérföld hosszú gépteteje mind-mind tradicionális vonás a fastback hátsóval együtt. Lehetetlen összetéveszteni bármivel.
Mindent elsütöttek rajta megint, amit kellett: a Dark Horse csomag is épp csak annyit ad hozzá, mint régen a Boss vagy a Mach 1. Fekete matricák, kicsit más lökhárító, más felnik, kéken virító féknyergek, és egy kis légterelő hátra. Újak az emblémák, amiken egy bosszús lópofa néz veled farkasszemet: ez a Mustang Hellcatje, csak nem annyira durva. Belül az eloxált titánium váltógomb kékes fénnyel díszeleg a két Recaro sportülés között, amire kék varrások rímelnek, a luggatott, borítású sportkormány is remekül illik az összképbe. Szoftverfrissítés is jár hozzá, amiben két új digitális műszeregység szerepel, ha valaki az 1965-ös modell kerek mérőit szeretné nézni. Szpojler: tájidegen a téglalap digitális kijelzőn, de mókának jó lehet.
Ami nem viccel, az az 5038 köbcentis felülverézelt Coyote V8, aminek blokkja és hengerfeje is alumínium, így minden kramanccal együtt csupán 205 kilót nyom. Ebben a kivitelben 453 lóerőt és 540 Nm nyomatékot tud, felhasználták hozzá az 5,2-es változat főtengélyét és hajtókarjait, és külön hűti a motorolajat is. Amerikában ugyanez a kivitel 500 lóerős, Európának kicsit be kellett nyugtatózni: így az eltérő kipufogórendszerrel már tudja hozni az itteni kibocsátási normákat. Bár nem jelentősen erősebb az alapváltozatnál, cserébe a karaktere más.
A váltó Getrag helyett Tremec, a kuplungszerkezet kéttárcsás, a differenciálmű aktív, a futóműve alapáron MagneRide, a fékeket pedig a Brembo szállítja. Vagyis ez egy elég meggyőző csomag. Apróságoknak tűnnek ezek, mégis teljesen más autót adnak ki a végén, mint a sima GT. Az egy dolog, hogy más a hangja és pengébb a gázreakció, az igazi különbség azonban a stabilitása keresendő. Utóbbi szempontból a két változat összehasonlíthatatlan. A MagneRide lengéscsillapítók tanulnak egymástól: ha az elsők úthibát éreznek, azonnal szólnak a hátsóknak, és ehhez igazítják a keménységet. Kanyarban, dőléskor kiegyensúlyozzák az autót: bent, a kormány mögött ebből csak azt érzem, hogy a Dark Horse bombabiztos, míg a GT-ben több bizonytalanságot éreztem.
A sima GT is a legjobb Mustang valaha, de a Dark Horse csomaggal az igazi. Pakolom a böszme váltó fokozatait, rúgom a súlyos kuplungot és tekerem a nehéz kormányt. Ez nagyon vastag cucc, nem egy hétköznapi habkönnyű olvasmány. Mégis képes olyan pontos autózásra, mint egy MX-5, semmivel nem érzem nagyobb feladatnak a rendes menést mint a kis japán roadsterrel. Kiválóan tapad és pont jó helyen ülök ahhoz, hogy tökéletesen érezzem a Mustang mozgását.
Döbbenetesen hosszú az első fokozat, hagy időt felfogni és befogadni a V8-as hangját, amihez természetesen már korábban Track módba állítottam a kipufogó pillangószelepeit. Mondanám, hogy ki kell kapcsolni a biztonsági rendszereket ahhoz, hogy szórakozz vele egy kicsit, de mintha a kipörgésgátló ebben csak mutatóba lenne. Mire regál, már rég próbálja megelőzni a feneke az elejét. Mire elvenné teljesen a tűzerőt, valójában már összeszedted. Vagy kiélvezted? Általában a mustangosokat váratlanul éri, amikor szétszaladnak a lovak, de nekem tetszik, hogy akkor is van benne játék, amikor nem készülök rá előre.
Mert a Dark Horse nem ijesztő, csak olyan játékosnak tűnik, mint egy GR 86. Nyomatékból megoldja a keresztben kifordulást, nem kell trükközni sem a kuplunggal és tökéletesen kommunikálja le a mozgását ahhoz, hogy le tudjam reagálni. Nem kellenek hozzá versenyzői reflexek, de nyilván nem árt tudni, mivel játszol. A motor reakciója közvetlen, a diffi is villámgyorsan reagál, a hosszú fokozatok miatt pedig van időd szórakozni, nem kell sokat bíbelődni a váltóval. Erő mindig mindenhol van, nem kell varázsolni a fordulatszámmal vagy a lendülettel, ez a jó a V8-ban.
Jobb helyen ülök benne, mint a sima GT-ben, kellenek ezek az ülések az oldaltartás és az alacsonyabb pozíció miatt. Szellőzés mondjuk ezekben nem lehet, ami a motor és váltó hője miatt ide hatványozottan elférne. Minőség? Már az előzővel sem volt igazán gond. Azon nem fogunk összeveszni, hogy a Mustangnál nem sokat számít, de tény, hogy rengeteget javult, a hárommal ezelőttihez nem is hasonlítható.
Kezelőszervek közül igazán pont a kézifék karja lóg csak ki. Valójában egy elektromos kapcsoló, amit lehet cibálni, mert úgy könnyebben megindítható a drift. Nem mintha nem lenne elég még jobban rálépni a gázra vagy rásimítani a kuplungra ahhoz, hogy a Mustang keresztbe vágja magát. Valójában minden más módszer sokkal jobban kézre, mármint lábra áll, mint húzkodni ezt a kis kart, de autóipari érdekességnek egyszer elmegy.
Hangos, kemény a futóműve és nehézkes a kormányzása, parkolni sem egy álom ezzel a testtel, de szórakozásra kiváló a Mustang. Most állt össze igazán, most lehet végre kihasználni benne ezt a motort, mert van hozzá rendes differenciálmű és futómű, minden kellőképpen közvetlen és biztos. Mindegy, hogy csak a boltig megyek vele vagy a Transalpinára, tökjó élményautó az elejétől a végéig. Már nincs de, meg mi lenne ha: a Mustangból sportautót faragtak és pont. 5,2 másodperc alatt gyorsul 100-ra és 263 a vége, amik nem a világ legjobb adatai és nem is ezek az igazán fontosak. A vezethetőségből mindent kihoztak, és tényleg érezhetően megtettek mindent azért is, hogy az új modell ne végezze a fák között egy találkozó afterpartijaként.
25,7 millió forintot kérnek az alap GT-ért, és még egy ötöst rá kell dobni a Dark Horse változathoz. Ennyi pénzért még nem ad senki 400 feletti lóerőt. Eközben az is igaz, hogy csak 3,4 millióval kell megtoldani a büdzsét egy kézi váltós, 480 lóerős BMW M4-hez, ami egy kicsit más kávéház, de ez áll hozzá a legközelebb a jelenlegi piacon. Más presztízsérték és egészen más megítélés követi az utcán és tuti, hogy a szervizszámlájukban már nagyobb lesz a különbség a végösszeg rubrikában. A 30,4 millió soknak tűnhet, de a Mustangból ez a plafon, és jobb, mint eddig bármikor.
A Totalcar autóit a GreenLine tartja tisztán – kényelmes, környezetbarát megoldás az autómosásra, amellyel időt és energiát spórolsz, miközben autód prémium tisztaságban részesül. Foglalj időpontot a myGreenline applikáció segítségével!
További cikkeink
