Nem először próbálkoznak saját márkával a törökök, az 1961-es Devrim után 1966-ban már az első nagy szériában gyártott, Ford technikát használó Anadolra lehettek büszkék, majd a hatvanas évek végétől már a Fiat licenc alapján készülő Tofas és a Renault típusai lepték el az útjaikat. Azóta egészen fontos autóipari központtá nőtték ki magukat, Erdogan elnök el is döntötte, hogy szükségük van egy nemzeti márkára is, így jött létre 2018-ban öt ipari vállalat részvételével az államilag támogatott Togg projekt.
Türkiye'nin Otomobili Girişim Grubu
A betűszó jelentése török autóipari vállalkozások csoportja, és kísértetiesen emlékeztet arra a korszakra, amikor a keleti blokkban tervutasítás szerint fogtak hozzá az autógyártáshoz. A logó dizájnja és a korszellem persze mást mutat, egy feltörekvő startupra asszociáltam róla, és persze ismerve a modern ipari környezetet, nem kételkedek benne, hogy manapság nem a hogyan, hanem a mit és a mikor a kérdés, amikor valaki egy új, önálló márkát indít útjára. A finanszírozás hátterét már érintettem, tehát már csak az a kérdés, hogy miért pont a kínai offenzíva idején tartották ezt jó ötletnek.
Elhiszem, hogy éppen a nemzeti identitás lehet a siker kulcsa, és el tudom képzelni, hogy a demográfiailag érintett Németországban most nem a presztízs, hanem a célközönség miatt tűnik jó üzletnek megkezdeni az exportot, a Tata Nano bukásából kiindulva a lelkem mélyén egy kicsit mégis kételkedem benne, hogy az ott jobb életkörülményeket találó törökök éppen arra vágynak, hogy egy török autóban feszíthessenek. Meglátjuk, mindenesetre a Togg arra készül, hogy fokozatosan terjeszkedik, előbb-utóbb Magyarországon is megjelenhet, ezért a Müncheni Autószalonon kipróbáltunk egyet.
Két modellel indul a török hódítás
Nem rossz beidegződés a többesszám, a vezesses Rácz Tomival jártuk végig a regisztráció mosolygós hostessekkel szegélyezett, mégis macerás útját. Szívünk szerint a kétezres évek közepén fogalommá vált török szedánok trónkövetelőjét, a T10F-et vittük volna el egy körre, ha már az IAA Mobilityn nem a szabadidő-autók voltak szó szerint túlsúlyban, de sajnos az utcai kiállítótér közelében felsorakoztatott tesztautókat már a török újságíróknak ígérték. Így kénytelenek voltunk beérni a három éve kapható T10X-szel, ami igazi biztonsági játékként a legnépszerűbb, kompakt szabadidő-autók között indul.
Bevallom, először tartottunk tőle, hogy a nyakunkba varrnak egy kellemetlen figurát, aki nem engedi, hogy szabadon kóricáljunk az autóval, és végig kellemetlen kérdéseket tesz majd fel a termékről, amiről mi is éppen most szeretnénk benyomásokat szerezni. Végül egy kedves, német lány jött velünk, akit felüdülés volt hallgatni. Annyi infóval árasztott el a Toggról, hogy azt hittük, ő már a helyi képviselet alkalmazottja, pedig csak egy hostess volt, aki két nappal korábban odafigyelt az eligazításon. Egy egészen értelmes útvonalat találtak ki nekünk, szóval egy szavunk sem lehetett a szervezésre.
Nem mindegy, mennyibe kerül
Lehet, hogy a Pininfarina és Murat Günak is sokat dolgozott a formaterven, mégis ott tart ma az SUV dömping, hogy a T10X semmit sem mozgat meg bennem. Tényleg bármilyen márka autója lehetne, ami egyben azt is jelenti, hogy semmi zavaró nincs sem a külső, sem a belső dizájnban. Találtam rajta egy-két kevésbé kifinomult megoldást, de el kell ismernem, hogy az alapvető minőségi elvárásoknak megfelel, prémiumnak persze nem nevezném. Egy ideje már téma a belső anyagminőség romlása, a nagyobbik Togg 41 ezer eurós, vagyis 16 millió forintos alapárával ma összeegyeztethető ez a színvonal.
Már csak azért is, mert egy elöl-hátul tágas, 218 lóerős, alapesetben 52,4 kWh kapacitású, lítium-ion akkumulátorral felszerelt villanyautót adnak érte a WLTP szerint 314 kilométeres hatótávval és 7,4 másodperces gyorsulással. Mivel hasonlóból dömping van a piacon, egy látványos megoldással készültek, a műszerfalat teljes szélességében kijelzők borítják, ilyet legutóbb a Honda E-ben láttunk. Érdekes, hogy szépen integrálva ez a túlzás is viszonylag harmonikus. Még egy plusz konfiguráló képernyőt is kapunk, ami a megszokott funkciókon túl a tartalmukat kezeli, a kezünket a váltókonzol támasztja meg.
Egy nagyágyúval is készülnek
A rendszer és a kezelés megismerésére nem volt elég az időnk, én most is inkább a fizikai környezetre figyeltem, és nem is tettem rosszul, mert a rövid próba alapján egyértelműen a kifinomult működés a Togg legnagyobb erőssége. Könnyen és jól irányítható, komfortosan ülök, egészen jól kilátok, a futómű a müncheni utcákon a legjobb oldalát mutatta, ereje sem okozott kellemetlen perceket a vizes aszfalton, sőt, kifejezetten urasan hömpölygött velünk a forgalomban, ahol a kiállítás kapcsán csupa hasonló kínai SUV keringett körülötte. Szegény, nem lesz könnyű dolga, én azt mondom, győzzön a jobb!
Az igazi dobásnak a törökök is a nagyobb, 88,5 kWh-s akkuval felszerelt változatot szánják, amivel már 523 kilométert lehet megtenni egy töltéssel, sőt, két elektromotoros csúcsmodell is lesz 435 lóerővel és 700 Nm nyomatékkal, 4,8 másodperces 0-100-as sprinttel, igaz, csak 468 kilométeres hatótávval. Valószínűnek tartom, hogy ha nem is a belépőmodell, hanem a közepes konfiguráció lesz az ideális hátsókerék-hajtással és 19,1 kWh/100 km-es WLTP átlagfogyasztással. A 180 kW-os DC töltés mindegyik kivitelhez jár, akárcsak az ötcsillagos EuroNCAP törésteszt. Kíváncsian várom a fejleményeket.
A Totalcar autóit a GreenLine tartja tisztán – kényelmes, környezetbarát megoldás az autómosásra, amellyel időt és energiát spórolsz, miközben autód prémium tisztaságban részesül. Foglalj időpontot a myGreenline applikáció segítségével!
További cikkeink
