Jól mennek a Kia dolgai, a dél-koreaiak az autóipar eminens tanulói, néha mégsem jön össze a csillagos ötös. Nem rossz, de valamiért azt vártam, hogy az olvasóknak megsúgjam: íme! Új titkos tipp a kompakt egyterűek széles horizontján. Alapjaiban jól tudja, amit kell, azért akad pár hibája is.
A teszt-Carens, amit kaptunk, ötüléses, de aki elhiszi egy akkora kocsiról, hogy ebben heten úgy elférnek, mint a pinty, az téved – ez a Kiára is igaz, tudjuk a nemzetközi bemutatóról. Öt emberre beszékezve eleve más a dolgok optikája: öt tágas ülőhely plusz fél köbméter csomagtartó. Hét üléssel már tili-tolizni kellene, hogy bárki elférjen hátul, a csomagtartó ilyenkor kisebb, mint egy 911-es Porschéé. De ez nem a Carens baja, hanem műfaji sajátosság.
A Carens nem ismert név, pedig ez már nálunk is a második kiadása. Ön emlékszik az elsőre? Aki igen, kivételesen jó megfigyelő, mert az a pár Carens, amit nálunk eladtak, észrevétlenül fut a forgalomban, és tulajdonképpen nem is rossz. Egy Cee'd-szerűen kirobbanó valamit vártam volna az újtól, már a formája miatt is. Ehhez képest csalódásnak tűnhet, mert nem sok különlegeset tud. Van benne hátul három külön ülés, ezek szabadon előretologathatók, és lehajtható a támlájuk. Kivenni már nem lehet őket a helyükről, sőt, a csomagtartó bővítésekor előrehajogatni sem, mint a legtöbb európai egyterűben.
Baj ez? Tudja fene, lehet, hogy igaza van a Kiának. Aki ilyesmire vágyik, vesz Grand Scénicet vagy Tourant, ők beérik a maradékkal. Nincs a Carensben sem tologatható könyöklő, sem ötletes tárolórendszer: a Kia mindent egyszerűen tud. Ott a nagy ajtózseb, amibe még egy másfeles ásványvizet is be lehet állítani, meg a könyöklő, hatalmas üreggel. Meg a hűtött, elég nagy kesztyűtartó. Meg a csomagtérpadló alatt az arasz mélységű rekesz, ahol a hétülésesben a pótülések bújnának meg. De amolyan franciás-egyterűs kedvességből, uram bocsá' ötletekből nincs sok: a felnyitható kistálcák kötelezők, meg a gyermekmegfigyelő, domború tükör. Az egyetlen igazán egyedi cucc a fűthető hátsó ülőlap – önmagában emiatt biztos nem sokan veszik a Kiát, ez amúgy is feláras extra.
Tudják, miért veszik meg? Az ára miatt. Egy normálisan felszerelt alap benzines kijön ötmillióból, a tesztelt Carens EX 1.7 CRDI HP a Carfinder szerint 5 949 000 forint, ha nincsenek túl extra igényei az embernek. És ehhez hét év garancia is jár, igaz, ugyanennyi ideig kell márkaszervizbe járni vele. A sziporkadömping helyett a Kia most is arra épít, hogy bízzanak a vevők az autóban, ami lelkiismeretes, jó minőségű iparosmunka. A bódéjának egyetlen igazi hátrányát találtam, a dupla A oszlop mögött olyan hatalmas holt tér, hogy ott egészen közel lévő gyalogosok is meg tudnak bújni. Nem mondom, a hatalmas, felpuffasztott Carensnek nem jön rosszul a tolatóradar sem, sőt, tán elöl is elkelne.
Az 1,7-es dízelmotor határozottan jól áll neki. A sajtóautó természetesen az erősebb változat, a 136 lóerős (+150 ezer Ft), bár szerintem nem kell tartani a 115 lovastól sem: a Hyundai i40-ben nagyon barátságosnak tűnt. Viszont az erősebb motoron is reszelhettek valamit, mert már nem tűnt annyira konokul turbólyukasnak a viselkedése. Igaz, 1500-tól húz igazán, de már 1300-nál kezd éledezni, nem úgy jön meg a nyomaték, mintha egy utánégetőt gyújtottunk volna be. A váltója hatfokozatú, ahogy ez ma szokás, és egész kis fordulaton (2700-nál) tartja hatosban az autópálya-tempót. Külön tetszett, hogy a dízelmotor legcsúnyább hangjaiból, a kerregésből semmi nem jut az utastérbe, vagyis amikor jobban kihúzattam gyorsításkor, ha nem is volt igazán halk, de nem volt rettenetes a hangja. A motorral elégedett voltam, magas fokozatban is rugalmas, és tényleg szinte úgy megy, mint egy hasonló teljesítményű kétliteres.
Azon már egy kicsit tépelődtem, hogy vajon a 7,4 literes átlag, ami kétharmad pálya, egyharmad országút menettel jött össze, józan stílusban, hőségriadós klímázással, vajon tényleg olyan eszement kedvező fogyasztás-e. És arra jutottam, hogy rendben van, a Carens ugyanis elég magas, másfél tonna és kifejezetten széles: én kis átlagember vagyok, az ajtókönyöklőt szinte alig értem el. Mellesleg a hatalmas üvegfelületeken keresztül a nap iszonyatosan fűtötte az utasteret. A fedélzeti számítógép elég pontosan mér, két tankolás tapasztalatai alapján felfelé téved két decit, ami nem sok.
Azonban valamit elrontottak a dél-koreiak. Hogy mit? Lapozzon.
A Kia új modelljeiben kötelező kellék a szabályozható szervokormány: van egy gombja, amivel a rásegítés erejét lehet szabályozni, három fokozatban. Jópofa, igazából annyira könnyű még sport módban is, hogy én nem éreztem szükségesnek a másik két lehetőséget. Persze ez ízlés dolga.
Sokkal nagyobb baj, hogy oldalszélben, autópályán hihetetlen módon elbizonytalanodik az egyenesmenet. Nem a széllökésekről beszélek, vagy amikor kiérünk a szélárnyékból, hanem amikor simán, egyenletesen fúj a szél. Nem is kell viharosnak lennie. A kormánynak a középállás körül túl nagy a határozatlansági tartománya, ezért a Carens ide-oda tántorog a sávban. A vicces, hogy gyakorlatilag nem lehet ellene tenni, úgy éreztem magam, mint a részeg, aki ugyan konstatálja, hogy nem egyenesen megy, de minden hiába, csak kacsázni tud. Valami nem stimmel itt; vagy a futóműgeometria, vagy a kormánygép áttétele, vagy a villanyszervo szoftvere rossz. Megszokni lehet, de zsibbasztó lenyomni 200 kilométert egy szinuszhullám mentén. A vicc az, hogy amint van egy akármilyen enyhe ív az útban, úgy megy a Carens, mintha zsinóron húznák.
Tudom, nehéz ilyen autóhoz jó rugózást csinálni, mert még felborul vele valami német újságíró, aztán vége az évek verejtékes munkájával felépített imidzsnek. Igazság szerint nem kényelmetlen, de azt érezni, hogy kirugózáskor kicsit alulcsillapított. Kanyarban dől, de nem vészesen, pláne ahhoz képest, hogy magas autó, magas súlyponttal.
Vajon jó vétel? Ha az embernek volt már francia egyterűje, valószínűleg unalmasnak és ötlettelennek tartja majd, de ha csak úgy önmagában nézzük, sok baj nincs vele, mert a legfontosabb ismérvet tudja: jó nagy. Az pedig, hogy nem középen van a műszeregysége, hanem ott, ahol a rendes autókban; hogy egyetlen érintőképernyője sincs, biztos tetszik egy konzervatívabb körnek. Mondjuk azoknak, akiknél egy Toyota Verso, vagy egy Chevrolet Orlando ott van a bevásárlólistáján, nyugodtan elmélázhat a Kián is.
A tesztautó a már említett erősebb motor felárán kívül még pár dologgal rátett az extrákra: az EX kivitel eleve félmillióval drágább az alap LX-nél, erre jön még a metálfény (130 ezer), az utazó csomag, ami a négy fűtött ülésen kívül a kormányt is melengeti és elektromos a kézifék (250 ezer); továbbá a P5 stílus csomag, ami a LED-es irányjelzőket és kiszállófényt, valamint hátsó LED-es lámpákat jelent. Vagyis valamennyire van mód a fényűzésre, ám a Carens alapautóként sem rossz, ha nem is nyújt kimagaslót.
További cikkeink
