Jó napot! Ismerjék meg a Peugeot jelenlegi csúcsmodelljét, tessék.
Hátööö...ne nézzenek csodálkozva egymásra, igen, ez egy 508 SW, azaz kombi, kicsit másképp. Két marék csillámpor a csillogásnak, ledsorok tömött sora a vakoknak, némi krómdísz a dalos lelkű muzsikusoknak, sárvédőív-szélesítések a férfiasság jegyében és 18,4 centiméterre növelt hasmagasság nem tudni, miért.
Na jó, vannak nagyon jól eltalált alufelnik is és ezen a ponton már illik megjegyezni, hogy a Peugeot-Citroen páros képes mindig valami újat hozni, más nem mer ennyire merész formákkal előrukkolni, ráadásul jól néznek ki (a súlyuk már más kérdés).
Egyelőre csak ez az RXH kapható ilyen kivitelben, valamiképpen így akarják elkülöníteni a mezei 508-astól. Ami önmagában véve egy kellemes, nagy, családi batár-forma. Ebből nem könnyű többet kihozni, de Bocsi Attila formatervező (igen, a Peugeot Párizsi formatervezői központjában dolgozik) megpróbálta. Mondjuk már az is nagy dolog, hogy egyáltalán elvállalta, de az összhatás egy kicsit eklektikus lett.
Az 508 SW nem túl hivalkodó, inkább elegáns és visszafogott külsejét bárhogyan ordasítani legalább olyan nehéz, mint újra feltalálni a Lego-kockát. A cápakopoltyút mintázó ledek bazári csillogása vetekszik a visszapillantótükrök műanyag házának krómozásával, a szürke szélesítés valahogy nem áll össze olyan homogén formává az emelt hasmagassággal, mint egy XC70-es Volvónál vagy Subaru Outbacknél. A tetővonal lejt, a szürke betét a hátsó kerék mögött felfelé ível, ezért úgy tűnik, mintha az akkumulátor-csomag és a villanymotor összenyomná a hátsó rugókat és ülne az autó feneke. Érdekes, de a nemzetközi bemutatón prezentált fehér színben jobban nézett ki.
Ez, és a hosszú, gyalogosvédő orr miatt így egy leginkább egy menten hanyatteső elefántemberre emlékeztet. Sokan megnézik, de a reakciók eltérőek, döntsék el önök, én nem rajongtam érte úgy, mint a normál kombiért. Az már a saját szívfájdalmam csak, hogy a visszapillantó-tükörbe integrált indexekben állt a víz az alig 5000 kilométert futott tesztautóban. Ez meglep, hiszen az utóbbi évek minőségi javulása kézzel fogható a PSA-konszernnél.
Ráadásul HYbrid4 az Istenadta, tudják, ez a Peugeot hibrid hajtáslánca, mely önmagában olyan egyszerű (és valószínűleg költséghatékony) megoldás, hogy ennél kevesebb lépésből nem hiszem, hogy lehet hibridautót gyártani. Nem ereszteném túl bő lére, hiszen kiveséztük már a Peugeot 3008-ban, Winkler pedig a Citroën DS5-ben headbangelt a bohócváltó ritmusára.
A lényeget hallották: egy villanymotor a hátsó felfüggesztés lengőkarjai között, lehajtva a hátsó kerekekre és egy akkumulátor-csomag fölötte. Rövid távon tisztán elektromos üzemben is képes működni, de ne várjunk csodákat, a kedvező fogyasztást javarészt a remek kétliteres HDi-motornak köszönhetjük, az elektromotor rövid ideig dolgozik csak egyedül, dugóban araszolva, parkolóból vagy benzinkúttól kihajtva azonban elég ahhoz, hogy rácsodálkozzanak a bámészkodók: jé, villanyautó.
Létjogosultság persze van a megoldásnak, még ha inkább a hátrányait érezzük, mintsem az előnyeit, ám a hazaihoz képest kevésbé halott piacokon komoly CO-megszorítások vonatkoznak egy-egy zsíros flotta-rendelésre, a Peugeot leginkább erre játszik.
MIért kell és miért nem?
Sajnos azonban magánszemélyként nézve értelmezhetetlen a megoldás, hiszen az 518 literes csomagtér 400 literesre zsugorodik – ez pedig egy húsz centi híján ötméteres kombitól édeskevés - az önsúly ellenben 1770 kilóra nő ráadásul az egész nehéz miskulancia hazavágja a kombi rossz úton amúgy is túl feszes hátsó futóművét, ezért kellemetlenül üt és dobol. Pár nap alatt eljutunk odáig, hogy rákívánjunk egy mezei, kétliteres dízel kombira, ez a villanymotor úgy hiányzik nekünk, mint üveges tótnak a hanyattesés.
Pláne, hogy a Peugeot mániákusan ragaszkodik a robotizált váltóhoz ezekben a modellekben, erről pedig már annyi negatívumot írtunk, hogy szóra sem érdemes: még mindig kelletlen, lassú, rossz, fölöslegesen kuplungot csúsztató, csattogó-zörgő vacak. De legalább a váltókarja szép, sőt, gyönyörű.
Minden hibája ellenére azonban mégis hamar megkedveljük, mert vannak dolgok, amiket nagyon jól csinál az 508RXH. Először is van hangulata. Másodsorban nagyon jól zajszigetelt. A nagy, francia családi kombi nyugodalmas aurája lengi körül, amire bőven rájátszik a gazdag alapfelszereltség (alig pár ikszelni való marad az RXH árlistáján) és a kényelem. Ebben a tekintetben erős déja vu-érzésem volt: a 406 kombi tudta talán utoljára ezt.
A beltér bőrkárpitja szép és nem spórolták el ott sem, ahol nem látszik (a ledöntött hátsó támlák melletti C-oszlop alján), az elektromosan állítható ülések tömése kellemesen kemény és nem árulok el nagy titkot azzal, hogy motorindítás után az első dolgom volt bekapcsolni a vezetőülés masszázsfunkcióját, annyira jól csinálja.
A helykínálattal nincs gond, hátul dúskálunk a lábtérben és szerencsére az 508 mentes az Insignia-kórtól, nem akarták minden áron a vezető és utasa köré csomagolni az autót, mint egy búvárruhát, így széltében is elférünk, a tér pedig nem csak érzet, hanem kézzel nem fogható tény.
Az óracsoport, a műszerfal messze áll a külső csicsától, józan, könnyen olvasható és csodák vannak: a Peugeot-ban olajhőfök-mérő is akad, ráadásul az és a vízhőfokmérő is hűen követi a két folyadék hőmérséklet változását, nem áll be két másodperc után egy fix értékre. Ez nálam legalább öt jó pont a tízből.
A mutlikormány fogása jó, kezelőszervei jól elérhetőek. Az, hogy erős bekormányzáskor, lassú tempónál ide-oda csúszik le az autó orra és becsuklik a kormány már inkább a tengelycsonk-állvány sajátos geometriájából adódik, szokatlan, de nem vészes.
Kicsit furcsálltam, hogy a nyomvályúk- és hosszanti bordák hatása erősen érződik, keményen megvezetik a nagy kerekeket, érdemes észnél lenni, mert a kormányon is hangsúlyosan jelentkezik, jó, ha gyorsan ellen tudunk tartani.
A gazdag alapfelszereltségről más esett szó, de külön kiemelném a négyzónás klíma csendes és huzatmentes működését, az ügyesen lemásolt iDrive-klón kezelhetőségét és az egész fedélzeti menürendszer gyorsaságát. Hamar megtanulunk együtt élni az autóval és ez jó jel, még akkor is, ha eleinte riasztó mennyiségűnek tűnik a sok kezelőszerv- és gomb.
Az üveglapra vetített HUD már a navigáció direktíváit is kivetíti, jól működik és hasznos, a gigantikus üvegtető pedig nagymértékben hozzájárul az otthonosság-érzethez. A gyermekek imádják és szó szerint fényt hoz a sötétségbe, hiszen odabent minden, de minden fekete. A zongoralakk-szerű fényes műanyagbetétet én nem választanám, mivel könnyen karcolódik és azonnal meglátszik rajta minden zsíros ujjlenyomat, de ez ízlés kérdése, van, akinek tetszik.
Teljesen elégedettek leszünk az audió-rendszerrel is, miután kikapcsoltuk az idióta loudness-funkciót, olyan szép, telt és zsíros hangot tudunk keverni a JBL-hifin, hogy még én is végig üvöltettem Stevie Ray Vaughan Texas Flood-ját, pedig nem sajátom a hangos zene.
A végére marad a legjobb, ami miatt tulajdonképpen saját koporsójába veri a szöget az RXH: a kétliteres, 163 lóerős HDi-motor.
Villanymotorral együtt a rendszer összteljesítménye 200 lóerő és 450 newtométer, de a menetidő túlnyomó többségében a villanymotort- és akkumulátorokat csak holtsúlyként cipeljük magunkkal, a prímet a néha méltatlanul mellőzött turbódízel játssza. Gyorsításkor ugyan érződik a plusz nyomaték, de kezet a szívre: kinek zömül be a heréje attól, hogy a dízel családi kombija nem 8,8, hanem 9,2 alatt gyorsul százra?
Halk, négyhengeres létére minden konkurensétől kulturáltabb járású és csendes. 163 lóerejével ugyan nem a legerősebb kétliteres dízel, ennek ellenére az egyik legjobb. Éppen elég erős, éppen elég pörgős, ha ez a kehes robotváltó nem lenne, még jobb lenne, így csak szimplán elég mindenhez és még ebben a közegben is képes 7 liter alatt fogyasztani városban-közúton egyaránt (6,7-6,9), ami – a tények tükrében – nekem mindenképpen remek teljesítménynek tűnik.
Ezen a ponton gondolunk bele, mennyivel kevesebbet is tudhatna egy bőrkárpit, komfortülés és robotváltó-mentes mezei 508 SW-ben, melynek van csomagtartója, kellemesebb külseje, egy fokkal komfortosabb futóműve van. És mintegy négymillió forinttal olcsóbb. Ez pedig négymillió és három érv az 508 RXH-val szemben. Az pedig sok, bármennyire is egyéni a megjelenése és a dízelhibridsége.
Kommentelné? Itt lehet!
További cikkeink
