Winkler mind a mai napig erre a kérdésre az első generációs magyar Swiftet javasolja, de szerintem ideje váltanunk. Az ős-magyar Swift már túl öreg és műszakilag inkább két generációval öregebb a következő, gombócnak becézett Swiftnél. Mivel a modellt már 2005-től gyártották, a legöregebbek már hétévesek, így egészen baráti szintre szelídült az áruk. És azért is, mert a magyar autókereskedelem aranykorában olcsónak tűnő hitelekkel szórták az emberek közé. Aztán kiderült, hogy azok a hitelek nem is voltak annyira olcsók, úgyhogy még több eladásra váró Swift került a piacra – más kérdés, hogy tudjuk, a banki autók milyenek, hisz a rossz adós sokszor rossz gazda is.
Elmentem a Weltautó óbudai telepére, a Duna Autóhoz, hogy megnézzem, milyen egy egymilliós Swift. Bár ennek a generációnak az árai kábé onnan indulnak, ahol az előző generáció legfullosabb, legújszerűbb példányai véget érnek – más kérdés, hogy ezeket megveszi-e bárki. Viszont a nyolcszázezres gombóc-Swift még nagyon alap, nagyon klímátlan és még ki tudja milyen, az igazán ajánlható példányok kevéssel egymillió alatt startolnak. Amit én kinéztem, kevéssel egymillió fölött volt, ezt gyorsan meg is vették. Helyette volt az udvaron még egy, igaz, már 1,29 millióért egy másik, picit fiatalabb kiadásban, GLC CD AC Mistic kivitelben, szép narancs metál színben – a Suzuki kódolását könnyű megfejteni, az AC a klímára, a CD a CD-lejátszóra utal, a GLX pedig arra a felszereltségre, amire ez a Mistic limitált széria ráépült.
A Swift formája már beleégett a szemünkbe, ez is olyan, mint a többi, külsőre talán a hátsó szárny emeli ki a Swiftek tengeréből, amúgy acélfelnis, normál kivitel. Belül a névben foglaltakon kívül nincs sok extra, hátul kurblis az ablak. Ez még a kulcs nélkül induló csúcs-GS-ekben is így van, ami kicsit gáz, viszont van blokkolásgátló, két légzsák, állítható magasságú ülés és kormány, fűthető a tükör. Ennyi, nagyjából ez a piaci középszint.
Egyébként motorból is. Elvétve bukkan fel egy-egy dízel, amely a Fiat-féle 1,25 literes kis motorral készült (DDIS). Ismerve a kvalitásait, nem érdemes vele túlzottan vergődni, jelzi ezt a tény, hogy szinte nem létezik a használtpiacon. Kicsivel több 1,5-ös benzines akad (102 ló), aki többet autópályázik, annak jobb lehet ez a verzió. Ezt árulták bólogatós automatizált váltóval (hagyományos automata is készült, de itthon fellelhetetlen), mint az összes hasonló váltó, ez sem szereti az emelkedőket, ilyen körülmények között jó étvággyal fogyasztja a kuplungtárcsát. Ja, és ott van még a Swift Sport, amely a legjobb Swift, nem kérdés. Ám a hasonló zsebrakétáknál kevésbé vérmes a motorja, és hétköznapibb a futóműve – mondjuk ki, picit unalmasabb. Érdekességként még megemlítem, hogy ebből a Swiftből is létezett összkerekes változat, de nem Esztergomban gyártották, hanem Japánban. Itthon nem is árulták, csak Svájcban, Németországban. Mindegy, a használtak között szinte csak egy változatnak van jelentősége, az 1,3-as, 92 lóerős egyenmotornak. Idővel a Swiftet is megfészliftelték, méghozzá 2007 őszén, de nem nagyon. Az első lökhárító rácsai változtak, de egyszerűbb a hátsó lámpákról megismerni az új változatot. Műszakilag lényegében nem változott, csak pár apróbb, felszereltségbéli változás történt.
A kiszemelt Swiftünknek sok baja nincs, az ötödik ajtaját fújták újra egy koccanás miatt, meg az egyik ajtón van egy kis horpadás. A belsején látszik a közel 90 ezer kilométer, már nem tűnik újnak, de nincs leharcolva sem. Picit fényes a kormány, de nem zörög, noha a típus Népítéleteiben elég gyakori panasz. Az mondjuk tetszik, hogy piros az üléshuzat egy része, mert rettentően komor lenne az egész feketében.
Bár a Swiftet kisautóként árulták, egy dolgot azért hamar leszűr az ember. A komolyabb kiskocsik, mint Fabia, Polo, Corsa picit tágasabbbak, de ezzel még el lehet lenni, hátul egy átlagember elfér. Az igazi hiba a csomagtartó hiánya (203 l), illetve az, hogy az üreg rövid és mély, kis nyílással, tehát aki első autónak venné, az erős kompromisszumot köt. Igaz, nem is került annyiba, mint az említettek. A forma miatt furcsa lehet, főleg a magasabbaknak, hogy az út fölé lógatott közlekedési lámpákan nehezen látják hosszan előrenyúló tető miatt, de ez a formából eredő sajátosság.
A Swiftnek sok baja nem lehet, ami a fődarabokat illeti. A motor láncos, és manapság már azt is érdemes megemlíteni, hogy ez a lánc nem hajlamos a megnyúlásra. Japán szokás szerint 15 ezrenként, vagy évente esedékes a szerviz, 105 ezrenként a gyertyacsere, persze ez nem az olcsóbbikból. A váltóban szeret még elkopni a megvezető kulissza, nem egy nagy tétel, ezt a nehezen kapcsolható egye-kettes fokozat árulja el, ritkán még a nyelestengely csapágyazása szorul cserére, aminek javítása egy 60 ezres tétel, a hiba hangról megismerhető. A magyar utak megviselhetik a toronycsapágyakat, de ez sem több 10-12 ezer forintnál, plusz munkadíj. Az első fékek viszont meglehetősen gyorsan kopnak, átlag negyvenezrenként cserélni kell a tárcsát is, nem csak a betétet, de ennek alkatrészköltsége sem több 25 ezer forintnál. Enyhítő körülmény, hogy a fékek jól fognak. Vásárláskor arra oda kell figyelni, hogy a rozsdásodás miatti visszahívásba beleesett-e az autó, és elvégezték-e a javítást.
Bár a zörgő autóra panaszkodók szerint ez a Swift már nem az a Swift, ez igaz az életminőségre is. A motor csendes, az ajtók nem kongva csukódnak, a kormány finom és könnyű, az ülés pedig nem a földön van – semmilyen szempontból sem annyira primkó, mint amaz volt. A változó vezérléses motor 4000-ig szerényen megy, ez a sebesség tartására kitalált régió, viszont fölötte tisztességesen húz. Attól függően, hogy ki melyik karakterét szereti, sokat kajál vagy keveset – mindkettő lehetőség adott. Ennek a példánynak a váltója rendben volt, egyedül a rükit vette kicsit makrancosabban néha. A futóműve meglepően jól rugózik rossz úton, csak a keresztbordákat kedveli kevésbé.
Ahogy a Swift népítéleteit megnézzük – bőven hétszáz fölötti van belőle – arányaiban elég kevés az egy-két tucat nagyon elégedetlen tulaj. A típus pontátlaga bőven (10-ből) 8,3 fölött van, ami arra utal, hogy statisztikailag megbízható, de ezzel együtt is érdemes odafigyelni a menetpróbán. Persze aki csodát vár, az csalódni fog, jópofa formája ellenére a Swift egy tök átlagos jármű, amit nem megterhelő sem tankolni, sem gumizni, sem javíttatni. Vagyis olyan, amilyen kocsira mostanában sok embernek szüksége van.
További cikkeink
