Hoppácska, mire mentem rá? | Totalcar

Hoppácska, mire mentem rá?

Ha egy laposabb kocsi tötymörög előtted, arra gondolsz: átmenjek fölötte? És komolyan gondolod.

toyota v8 land cruiser

Közzétéve: 2012. 05. 28. 09:09

Közzétéve: 2012. 05. 28. 09:09

Csodálatos dolog, ha az ember követheti azt a tökéletesítési folyamatot, amit a Toyota végez egyes modelljein. Még csodálatosabb ezt akkor látni, amikor a Land Cruiser V8 kerül sorra a Kaizen-részlegen. És melyek a kaizenesítendő tulajdonságok? Hát, például túl magas, alig látni, mi van alatta.

Az alacsony háziasszonyok és mélynövésű sivatagitúra-drájverek igényeit a Kaizen-mérnökök felmérték, és beépítettek egy olyan kamerarendszert, amellyel szinte az is látszik, mi történik a Land Cruiser alatt. Az ember persze kapásból mondaná, hogy gyakorlatilag a teljes környező forgalom az iszonyatos méretű, 2,7 tonnás dög alatt mozog, leszámítva talán a buszokat és a mixerautókat. Csak hát jó lenne tudni, mi zajlik körülöttünk.

Hogy miért? Azért, mert a könnyű anyuciterepjárónak titulált BMW X1-es például az ember hóna alatt oson el, de a szumóbirkózó méretű Toyota vezetőüléséből még a nagyobb pickupok fülketeteje fölött is simán át lehet látni. Borzalmas, hogy mekkora. Nem vagyok a küszöbhöz épített fellépő deszkák nagy híve, de belátom, a Land Cruiser V8 esetében erre tényleg szüksége van az embernek a beszálláshoz, ha alacsonyabb két méter húsz centinél.

A Land Cruiser kamerarendszere négy kamerából áll, egy az embléma alól kandikál a világba, méghozzá egy prizmás megoldással két oldalra. Azaz, ha egy kapubejáróból kitoljuk az aprócska orrának a hegyét, látjuk a keresztirányú forgalmat. Aztán van két kamera a lapát méretű oldalsó tükrök aljában, és persze egy hátul, tolatáshoz. Szerencsére már radart is adnak hozzá.

A kamerák akár automatikusan is dolgozhatnak, azaz 10-15 km/óra alatt megjelenik a képük a középső nagy képernyőn, ha az ember úgy szeretné. Ilyenkor az első és a jobb oldali képet nézegethetjük, de a kamerák közt lehet lépegetni, bár ezt a gombot túlzottan eldugták a kormány mögé. Egyébként a kamerarendszer luxusnak tűnik, de ekkora autónál tényleg hasznos, mert még a memóriazavarokkal küzdők sem felejtik el, hogy a lámpánál egy kispolszki is állt előttük, a böhöm orr takarásában. Manőverezhetőség szempontjából kellemes csalódás volt, hogy 12 méteres körön meg tud fordulni a legnagyobb Land Cruiser.

Azt nem árt tisztázni, hogy a Land Cruiser V8 ugyanannak a családnak a drágábbik ága, a köznépnek szóló sima LC – V8 jelzés nélkül – valamivel kisebb, és a motorja négy hengerből hoz ki három litert és 190 lóerőt. A V8 viszont 22,3-25 milliós áron kapható a 4,5 literes, kétturbós dízelmotorral. Természetesen a luxuskivitel a legdrágább, de ez nem csak a full bőrről és a tényleg szép fabetétről szól: ez kapja meg a szintszabályzós futóművet .

Ha nem lenne világos: 4W AHC & AVS

Az LC V9 luxusváltozatának hívják így a futóműállítási rendszerét. Ezek valószínűleg random betűk, noha a Toyota állítása szerint ez a 4-wheel Active Height Control and Adaptive Variable Suspension („aktív magasságállítás és alkalmazkodó változtatható futómű a négy keréken”) kifejezés rövidítése. Mindegy, a lényeg az, hogy a szintszabályzás nem légrugós, mivel az úgymond kevésbé bírja a rendszeres kemény terepezést. Ehelyett rendes acél tekercsrugókat használnak, és a lengéscsillapítókba pumpált hidraulikafolyadék mennyiségével szabályozzák az autó magasságát. Az első tengelyen 11, a hátsón 10 centit lehet emelni, süllyeszteni. Gyors menethez az automatika 2-3 centivel lejjebb engedi a karosszériát, ha viszont a kerékelmozdulásokból terepezésre következtet, 3-4 centit emel. Ha pedig arra a következtetésre jut, hogy a jármű elakadt, még emel két centit rajta. Az emeléssel, süllyesztéssel a tekercsrugók működő meneteinek a száma is változik, azaz módosul a rugómerevség is, a lengéscsillapítás szintén az elektronika szabályozza a körülmények függvényében. (A videó első fele az alap stabilizátorszabályzó rendszert mutatja be, a második rész szól az drágább változat szintszabályzós futóművéről)

A V8-as dízelt Európának találták ki, igaz, a 4,5 literes méretéhez képest nem tűnik sokkolónak a 286 lóerős teljesítménye. A Land Cruiserben sokkal fontosabb a 650 Nm nyomaték, amit 1600-2600 között végig lenyom az irdatlan V8-as. Ha bemelegedett, eltűnik a dízeles hangja, és békésen duruzsol elöl, mintha egy Zilt betonoztak volna be valahol a mélyben.

Tessék találgatni, mi van, ha gázt ad az ember.

Ne tévesszen meg senkit a 2,7 tonna. A békés hömpölygésből egy szemvillanás alatt lesz cunami, álló helyzetből 8,2 alatt van százon az alvázas, hátul merev hidas óriás, a négyszáz métert pedig 16 másodperc alatt futja meg. Khm. Ez nem rossz, pláne úgy, hogy az alkalmazkodó futóművel nem lobog a hatalmas test a négy kerék fölött.

Az egyetlen vicces jelenség az, hogy az okos elektronika a magyar aszfaltutakat terepként ismeri fel, ezért aztán az átlagos városi közlekedésben is azt vesszük néha észre, hogy ha megálltunk, az autó visszaereszkedik a normál szintre.

A rettenetes gyorsulás ellenére az LC V8 terepen a legjobb, országúti furikázásra jobb akár egy GL-Merci, akár egy X5-ös. Az edzett acéltartókból felépített létraalváz viszont megmutatja, hogy miért is jobb az önhordó bódés terepjáróknál, ha valaki tényleg használni akarja. A legborzasztóbb az egészben, hogy a Land Cruiser V8 igazából ugyanúgy megy földúton, mint aszfalton. Csak utána porosabb.

Persze ez kis túlzás, mert ha toljuk neki, nagyobbakat leng az irgalmatlan teste, de a csillapítás végig ura a helyzetnek, és nincs olyan, hogy odaverné az orrát a túlzott belengéstől. 23-24 centis rugóutakkal ez persze természetes. Az ABS ura a helyzetnek, poros földúton is úgy fog a fék, hogy az hihetetlen. Az összkerékhajtás állandó, középen önzáró Torsen-diffi van, a felezőt pedig a műszerfalról lehet kapcsolni. Kizárólag üres fokozatban, nehogy befeszüljön az erőátvitel. Ha az ember ezt nem tudja, csak pittyeg, jó japán szokás szerint, ahelyett, hogy a két képernyő közül az egyikre kiírná, hogy mi a bánata. Az viszont terepen előnyös, hogy a kijelzőn megjeleníthető, milyen szögben állnak a kerekek.

Van leereszkedő program is, amit általában kocaterepes kelléknek szoktunk tekinteni, viszont tényleg működik, és nagyon szépen ereszti le meredeken a kocsit, még az is állítható, hogy milyen jellegű a talaj, de az ereszkedés sebessége is (ez 2-7 km/óra lehet). Nem kell mást csinálni, mint kormányozni közben, bár elsőre furcsa a manővert kísérő hanghatás, kábé olyan, mint ha egy óriás azzal szórakozna, hogy a fém fékcsöveket pengeti. Laza talajon van egy kormányzássegítő okosság is, amely szintén a fékezéssel operál: ha például jobbra akarunk menni, a jobb oldali kerekeket fékezi, azaz úgy kanyarodunk, mint egy tank. Csak picivel kényelmesebb közben a hétüléses, tizennégy légzsákos, nem is tudom, hány zónában klímázott, Dolby Surround-os térben.

Azzal együtt, hogy nem az én világom, egy ilyen Land Cruiser egyre inkább annyira egzotikus állatfajjá válik az autók között, mint egy huszonöt milliós sportkocsi. A mai drága SUV-okat teljesen személyautós érzés vezetni, ezt meg olyan, mint egy fullextrás kamiont, de legalább nem kell hozzá a jogsikategóriákat végigkottázni. Az persze csak részben igaz, hogy hétszemélyes, mert ugyan leghátul van kér rendes ülés, ám ez eléggé a földön van, hiába fér el az ember, nem kényelmes sok száz kilométeren.

Lélektanilag talán rosszul hangzik, hogy 13-14 litert kajált , ami egy ekkora tömeghez és ekkora menéshez csöppet sem rossz érték. Hogy mást ne mondjak, ilyenkor még ég a lelket erősítő ECO lámpa a műszerfalon, azt jelezve, hogy gazdaságosan vezetünk. Ennél már csak a fedélzeti számítógép fogyasztási diagramja szórakoztatóbb, amelyen egészen kicsike oszlopok rajzolódnak ki, mintha csak egy Priusban ülnénk. Ja kérem, ha a függőleges tengelyt 60 l/100 km-ig skálázzuk, mindjárt jobb a dolgok optikája.