Én sem tudok belekötni | Totalcar

Én sem tudok belekötni

Amikor irányíthatatlanul, hússzal csúsztunk oldalvást a jégen a betonoszlop felé, kiírta, hogy a menetbiztonsági elektronika nem működik, vigyem szervizbe. Na az nem volt vicces.

opel insignia megvolt ujauto

Közzétéve: 2010. 12. 28. 06:45

Közzétéve: 2010. 12. 28. 06:45

Pedig csak annyi történt, hogy Árpáddal szerettük volna a szerkesztőségi parkolóház tetején lefotózni, ahol nem volt síkosságmentesítés, se információ ennek teljes hiányáról. Hála a jóistennek, a tervező odaálmodott a felső szint felhajtójához egy kis párkányt, ami alatt nem volt jég, így a száraz beton megfogta a kocsit, mielőtt magánterületen totálkára törjük. Nem mi voltunk az elsők, ez később kiderült felérve a szerkesztőségbe.

Hogy az Insignia milyen autó? Érdekes. Abba a háromtagú családba tartozik, ami a szerkesztőségből kizárólag elvtelen ömlengést tud kiváltani, a másik kettő az Mx-5 meg a Hyundai i30/Kia Ceed. Eddig tucatnyi írásunk jelent meg róla, kivétel nélkül szerettük minden verzióját, legyen az négy- vagy ötajtós, kombi, kis vagy nagy benzines, esetleg valamelyik dízel, kézi vagy automata váltós, első- vagy összkerékhajtású. Mindegy, az Insignia mindenhogy jó.

A személyes viszonyom eléggé speciális, hiszen egy összkerekes, turbós, kétliteres, automatás kombiba sikerült beletolni majd' két olajcsere közötti távolságot Domsjőig meg vissza, szerettem. Piros volt, tüsszögött benne a BOV, elfértünk, nem hagyott ott sehol a sarkkör közelében, millió elosztóval és inverterrel folyamatos médiaközpontot tartottunk életben, és pont tíz litert evett túlterhelve, sztrádázva a jéghideg télben. Nem párásodott, jó meleg volt benne, tényleg szerettem, nem tudom, mi lett volna velünk, ha Csikós mondjuk tizenöt évvel ezelőtt kap konzumrohamot, és egy Omegával kell ugyanezt lenyomni.

Szóval a piros kombi a szívemhez nőtt, és ez nem csak az egymásrautaltság érzése miatt alakult így, hanem mert az Insignia voltaképp egy roppant kellemes autó. Szépek a vonalai kívül és belül is, kifejezetten szeretem a műszerfali vonalak folytatását az ajtókon. Jó fogni a kormányát, ugyan ebben az OPC-Line csomag részeként belekerült bőrkormány egyes műanyag darabjai nyiszorogtak. Jó ülni az ülésében, ami combtámaszállítós, fűthető fajta.

Rendesen szól a hifije, ami a jól hangolt benzinmotor-BOV-kipufogó viszonylaton mindegy, de ez dízel volt, és kerregős, ebben néha bekapcsoltam. Jó a kihangosítója, hamar be lehet állítani, mindent intéz magától, ki se kell venni a zsebből a telefont. A hifi nélküli navigálásra én se jöttem rá, akkor se meg most se, tehát az általam ismert eljárás: hifi be, hangerő le, navi indít, okéz, navi hangerő fel, amit akkor lehet állítani, mikor valamit épp mondana. Ismeri az utcánkat, tehát jó.

Minden indítás után benyomtam a Tour módot, ami tohonyább gázreakciót és lötyögősebb rugózást eredményez, így még a 18-as kerekekkel is elfogadható. A Sport módos piros műszerfalháttér nálam is azon a szinten van, mint a Kia Soul világító hangfalai. De a rugózás normál módban is elfogadható, nem szekér. Nagyon sok múlik a kerekeken, én szívem szerint 17-esnél nagyobbat nem vennék rá, de ha lehet, akkor 16-ost inkább. A katalógusban csak röpködnek a 19-20 colos felnik /45-ös meg /40-es gumikkal. Van egy elméletem, miszerint mindenki akkora felnit vesz a kocsijára, amekkorát szeretne. Hímtagból.

A motor nekem furcsa. Vagyis minden új dízelmotor furcsa, kivéve a hathengeres BMW-dízeleket, azok inkább rémisztők. Szóval nem tudom megszokni ezt a relatíve magas fordulatig terjedő erőtlenséget, ami itt 1500. Na jó, ne szépítsük: 1800. Ott meg akkora erők szabadulnak fel, hogy szinte felesleges is az a 350 Nm. Erre igazán kitalálhatnának valamit, mondjuk egy jó fokozatmentes automata segíthetne.

Hamár a váltónál vagyunk, ez a hatfokozatú egész rendben van, mínusz sokban, hidegen se akadozik, szépen becuppan a következő fokozatba, a hatos istenkísértés, sztrádatempónál is jobb az ötödik. Elképzelésem sincs, hová tervezték a hatodikat, de olyan hosszú, mint ide Nagykáta. Mondjuk az is vicces, ahogyan egyfolytában a felgangolásra buzdít, hegynek fel simán beváltatna velem a turbólyukba.

A fogyasztás nálam vegyesben pont 8 literre jött ki, ami elég szerény, főleg, ha odavesszük, hogy 160 lóerő, bármit is jelentsen ez, meg két tonna, meg összkerékhajtás. A nyolc liter az nyolc liter, pár éve egy egynégyes alapmotor evett ennyit, egy feleekkora kocsiban. Csak haladunk valamerre.

Épp gyerekülés-beszerző körúton voltunk, megvettük az újat, ekkor tűnt fel, hogy nem lehet rendesen bekötni a hátsó fejtámla miatt, csak középre. Leengedett fejtámlával eltartja a gyerekülés hátulját a támlától, nem fekszik fel rendesen, felhúzni meg nem lehet annyira, hogy alá bebújhasson a biztonsági ülés. Középen ez nem gond, ott szépen kiadja, és a gyerek is jobban kilát előre, mint a bunkerből oldalra.

A csomagtartó elégséges méretű, elvileg 500 liter, egy nyaralás cuccai szemre simán becuppannak, de babakocsi, utazóágy sem akadály ezen a szinten. Akinek nem elég 500 liter, az vegyen teherautót. Komolyan. A családi huszonhat éves BMW-vel is simán letolható egy nyaralás, gyerekkel, strandcuccokkal, műanyagmotorral, nagyival. Ekkora csomagtartó elég és kész.

A műszerfali gomberdő kétségtelenül megszokást igényel, ugyan próbálkoztak valamiféle logikai rendet kialakítani, de szerencsésebb, ha nem menet közben ismerkedik a gombokkal, van vagy harminc, de lehet több is, egyszer bizisten megszámolom.

A kollégák panaszkodtak a helyszűkére, nekem ilyen gondom nem volt, nem spárgában vezetem az autót, bőven elfértem a középkonzoltól, meg magam mögött is volt még hely dögivel, mikor beültem.

A vaskos A oszlop már sokkal zavaróbb, főleg, ha a szmötyis időben az ablaktörlő és az oszlop között ott van a pár centi szürke sárréteg is. Egy pótos IFA simán elbújik a holtterében. Ráadásul eléggé hátrafelé hajlik a jó forma miatt, ez csak tovább súlyosbítja az amúgy sem könnyű helyzetet.

A futóműve mondeói magasságokban van, ami nagy szó, mert a Mondeo futóműve alapnak számít a fronthajtású nagyautók között. De nem csak a futómű, hanem az egész autó azt sugallja, hogy egy autó, amit jó vezetni. Könnyebben és kisebbnek érződik magánál, pedig majd öt méter.

Nekem kellene, de benzines turbóval, abból is a kétliteressel, kisebb kerékkel, összkerékhajtással, kombiban, automatával. Pont, mint amivel Domsjőbe mentünk. Ja, és nem tízmillióért, hanem a negyedéért 4 évesen. Várok.