Először a garázsban néztem meg. Szép. Kicsit olyan, mint egy tanulmányautó, amiről mindenki tudja, hogy nem fogják gyártani, csak utat mutat a márka, vagy az adott márka egy-egy típusa számára, mint például a Citroen C-Cactus. Zseniálisak a srácok ott a BMW-nél, ahogy a formával játszanak, hiszen tudjuk, mennyire nehéz megcsinálni egy kicsi valamit nagyban. Nem úgy van az, hogy egyszerűen tovább húzzuk a vonalakat, vagy a klaviatúrán nyomkodjuk a +-gombot, míg el nem érjük a kívánt méretet. Ott volt például a szexi Barbie baba: felnagyították rendes guminő-méretre, de úgy már senki nem akarta meghágni, mert a részlethű nagyítás eredménye úgy nézett ki, mint egy földönkívüli.
Így aztán a BMW-nél már az első új Mini formaterve is nagy fegyvertény volt, a Countrymant pedig tanítani fogják a formatervező iskolák stílusbravúr-óráján. Első látásra persze semmi különös; olyan, mint egy Mini, csak nagyobb, de épp ez benne a csodálatos, ha felidézzük a Barbie-növesztők szánalmas kudarcát. A Countrymanben viszont szinte semmi furcsaság nincs, és ez hatalmas dolog. Érdemes megfigyelni az apró részleteket, melyekkel a nagyobb lemezfelületekről terelik el a figyelmet. Ilyen a hatalmas hátsó embléma, amivel a csomagtér is nyílik, a sötétített sárvédőívek, amik egyszerre mutatják magasabbnak és karcsúbbnak, vagy a sokkal részletgazdagabb orr. A BMW egyébként ügyel a brit hagyományokra, hiszen a régi Miniből is volt nemcsak Clubman, de Countryman verzió is. Az eredeti Clubmant 1969-1980-ig gyártották, kevésbé gömbölyded orral és magasabb felszereltséggel. A régi Mini Countrymanje pedig tényleg a vidéki embereknek készült, legalábbis úgy nézett ki: fa dekorációs kombi fart és hátsó ólajtót kapott.
Vannak, akik szerint a Countryman ki fogja nyírni a Mini kombi, vagy inkább shooting break-verzióját, a Clubmant. Szerintem nem. A Clubman teljesen más egyéniség. Az egy férfias autó, legalábbis sokkal kevésbé nőies, mint az alap, rövid Mini. Praktikumban alig tud többet, abban is egy bányászmentő kapszula a hátsó ülés, 70 percnyi életben maradásra elegendő levegővel, a csomagtartója is alig nagyobb, de valahogy más, amolyan burberrysen brit a stílusa. A Countryman inkább női autó. Nem véletlen, hogy a nevében benne van a “man”: már a Mercedes kutatásaiban, amit az új SLK tervezésekor végeztek, kiderült, hogy a nők igazából nem szeretnek női autót venni. A Countryman pedig úgy nőies, mint egy férfinak öltözött képregényfigura: nadrág van rajta és rövid a haja, de csak a vak nem látja, hogy ki van sminkelve, és őrületesek a dudái.
Látszik, hogy a BMW sikerrel kísérti a lehetetlent, márkát és modellpalettát csinál egyetlen típusból. A Countryman még mindig nem igazán nagy, de már elérte a kompakt autók méretét: nagyjából akkora, mint egy Golf (kicsit rövidebb, de magasabb). És végre van benne hely, ha nem is több, mint egy átlagos kompaktban. Aki először ül Miniben, még akkor is megdöbben, milyen szűk hátul, ha már olvasott róla. Igazából akkor is, ha már írt róla több tesztet, mint például én. Legutóbb Münchenben az Innovation Day alkalmával csodálkoztam el, mennyire szűkös hátul a Mini, pedig az egy Clubman volt. A Contrymanbe már a száz kiló fölötti gyerekek is beülhetnek hátra, a csomagtartó pedig kicsi (350 liter), de már egyáltalán nem jelképes. Szóval női autó, mondom.
Ennyit tehát a külsejéről, mert három napi még nem kötöttem közelebbi ismeretséget a belsejével. Jó motoros idő volt a múlt héten, úgyhogy inkább megkértem a Karottát, vigye már el egy-két napra. Az első érdeklődésemre aztán zárkózott arckifejezést öltött, és azt mondta, nem akar befolyásolni. Később is kérdezgettem, na, milyen a Countryman, és a vallatást idővel siker koronázta. Próbált egy ideig ellenállni, de aztán az igazság áttörte a gátakat, és a tesztelő nem bírta bírta magába fojtani a véleményét: SZAR!
Hát ha szar, akkor szar, most mit vitatkozzak vele, én még úgyse vezettem. De aztán pénteken már nem volt apelláta, beborult, szemerkélt, én meg leraktam a motort és beültem a Countrymanbe. El is felejtettem mondani, hogy a Karotta a végén még a szemében bujkáló sátáni csillogással hozzátette, hogy a hifit visszaállította a gyári alapértékekre, és meglátom, élvezni fogom. Hát magát a figyelmes tréfát élveztem is. A gyári beállítás tényeg úgy szól, mintha a fejünkre terítenének egy hatalmas dunyhát, és belefingana egy orrszarvú. Szerencsére az iDrive Mini-kiadása a Countrymanben is könnyen kezelhető, úgyhogy hamar be tudtam állítani: a basszust csak le kell venni mínusz tízre, és máris egy kellemesen loudness-es hangzást kapunk. Ha valaki szereti a zenét a maga natúr valójában hallgatni, annak nagyjából mínusz 15 köré kéne levennie a basszust, de a skála sajnos csak 10-ig tart. Én speciel nem szeretem autóban a natúrat, nekem ez a mesterségesen telített mínusz 10-nyi basszus pont jó volt (Harman-Kardon hangszórók: 248 100 Ft).
A belső dizájn rengeteget mentett át a Miniből – ami jól sikerült, az működhet egy egész modellpalettán át is. Ugyanolyan a kormány, ugyanúgy fordulatszámmérő van mögötte, ugyanúgy a műszerfal közepén van a palacsintasütő, amiről ugyanúgy nem lehet leolvasni a sebességet, ezért ugyanúgy, a fordulatszámmérő közepébe raktak egy kis digitális kilométerórát. Egyébként meg a gumimatrac-iskola jegyében végezték a dizájnt: minden hasonlít, de mintha apu a strandon a lábpumpával fújt volna még bele vagy kétszázat. Bumszli beömlők, kerekded formák.
Szépek és jók az ülések (Lounge bőrkárpit, 510 800 Ft) kényelmes az első kartámasz (46 700 Ft), ami főleg akkor jó, ha kérjük az automata, Steptronic-os váltót (449 500 Ft), amivel szép kényelmesen, vagy akár dinamikusan is eljáthatunk a hétköznapokban. Ha meg nagyon alkotnánk a szerpentinen, a kormányon elhelyezett fülekkel válthatunk, illetve tarthatjuk egy-egy fokozatban, mert ha megvan a töltőnyomás, ez a zseniális kisturbó elég nagy tartományban használható. A navigáció (525 000 Ft) grafikája szép, és bár kézenfekvő lenne, hogy a hatalmas, ergonomikusan függőleges felületet érintőképernyős alapon vezéreljük, ezt sajnos nem tudja a szoftver. Ezért marad a Mini-iDrive kis pöcke, ami szintén nem rossz, de lehetne jobb. A nyitható üvegtető (286 ezer Ft) sokak kedvence. Én nem nagyon szeretem napfénytetőt, legalábbis ha nem tudom belülről tökéletesen elsötétíteni. Mert jól kilátni igazán sötét autóból lehet, márpedig ehhez nagyon likacsos árnyékolót adnak, amin át nyáron a nap is kellemetlenül sütheti a fejünket.
Megmaradt a jól kinéző, de rosszul használható króm Mini-kapcsolósor a középkonzolon, amivel az ablakokat is húzkodhatjuk. Szép, de odanézés nélkül ember meg nem találja. Ráadásul nincs automata ablakmodul: végig nyomva kell tartani a gombot, amihez kissé előre is kell dőlnünk. Meg hát a piktogramot is értelmeznie kell, ha valaki nincs Minihez szokva, hogy na, vajon melyik is az első és hátsó ablak.
A Countryman-ben van egy kis SUV-jelleg, hiszen magasított és összkerekes, de valójában nem sok hobbiterepjárós karaktere van. Egy Minihez képest persze magas, és magasabb, mint egy Focus, de még egy Vectra kombi fölött se látunk el belőle. Lehet, hogy csinálnak majd belőle egy még nagyobb modellt, ami már igazi SUV, mondjuk Mini Ostromtorony-man, de az még odébb van. És valószínűleg majd abból is ilyen rosszul lehet majd kilátni hátra, meg a hátsó sarkok felé, ezért sem érdemes lespórolni a monitoron számítógépes képet is mutató tolatóradart (102 200 Ft).
Na ja. Hát úthibákon tényleg elég szar. De még milyen szar! Először is a hang: úgy döbörög minden kis egyenetlenségtől, mintha a pokolból, már úgy értem, alulról fagyott varangytestek záporoznának a padlólemezre. És el is pattog. De nem csak úgy, mint amikor közelről tanulmányozzuk a szeizmográf kijelzőjét, hogy hopp, Kamcsatkán mintha dolgozna a tektonika; nem. Ez inkább maga a katasztrófafilm, a Földrengés a Kapy úton, melyben Jason Statham, a családapa a gyerekéért megy, amikor az operatőr hirtelen elkezdi rángatni a kamerát, a hős rémült arcot vág, és akkor meglátjuk a Countryman kerekét kívülről, hogy legalább 10-20 centiket ugrál, oldalirányba. A földrengés azért is tűnik valószínűnek, mert nem csak kanyarban pattog mindenfelé, hanem egyenesben is, amolyan merev tengelyes Tehén-stílusban. Mondtam is a Karottának, hogy a cikk címe már megvan: “Usain Bolt + gumicsizma=?”. Amihez kis gondolkozás után azt tette hozzá, hogy nem is gumicsizma, inkább holland stílusú fapapucs, amiben bőven van anyag.
Hatalmasak, és nyilván nehezek a Countyman kerekei. 18 collosak, de 23-asnak érződnek. Feláruk egyébként 350 ezer forint, de valószínűleg ezekkel néz ki az autó igazán jól. Azt egyébként tudja az autó, amit a Mini, hogy amikor egy kereszteződésbe befordultunk, és az istennek se vagyunk hajlandóak elvenni a gázt, csak határozottan bekormányozzuk, akkor szinte derékszögben befordul. És ugyan tesztelni nem tudtam, mert a jól vezető kontrollcsaj-célközönség sajnos pont nem ért rá, de elméletem szerint a nőket az ilyemi nem zavarja úgy, mint a magunkfajta buzikat, akik órákig tudnak rinyálni, milyen érzéketlen az a csatolt lengőkar ott hátul. A férfinép csak feleslegesen stresszelné magát, hogy na, vajon lengőkar tört-e el éppen, vagy megúsztuk egy elgörbült lengéscsillapítóval. A kormányt pedig érdemes két kézzel fogni, mert egy egyenetlenségen tud olyan furcsán-hirtelen billenni az autó, hogy a lendület kicsit tovább vigye a kezünket, és akkor a kasztni még nagyobbat billen. Női autótehát, illetve azoké a férfiaké, akik női parfümöt használnak, mert tudják, hogy a nőknek igazából az tetszik. Nem véletlenül fújják éppen saját magukra.
Nem lehet ez rossz futómű, ha a BMW ezzel akar a WRC-ben versenyezni, csak nyilván olyan könnyű kerekek kellenek rá, amelyek darabja többe kerül, mint az egész autó. A Prodrive már 2009 óta dolgozik a Countryman WRC-n, ami a Citroen ellen fog versenyezni ugyanazzal a motorral. A Citroen, és főleg Sebastian Loeb meg persze agyba-főbe verik, de gondolom ezt bele is kalkulálták, és valami jó csak lesz nekik a vesszőfutásban.
Az összkerékhajtás egy félmillió forintos opció, ami egy nyolcmilliós autónál nem nagy tétel. Viszont ennek ellenére se nagyon érzem a létjogosultságát. Biztosan meg tudjuk magunkat szivatni úgy, hogy elakadjunk valahol, de egyébként nem tudok elképzelni olyan szituációt, amit a Countryman ne tudna megoldani egy garnitúra téli gumival. Lehet persze, hogy ezt csak azért mondom, mert az összkerekest próbáltam, ami álló helyből is kilő, mint az állat, ezért valahogy természetesnek veszem, hogy nem kaparnak el az első kerekek, és a sprint nem egy nagy, az egész autót megcibáló rángatással indul. Szóval oké, ha Cooper a Countryman, azt mondom, szánjuk rá azt a plusz félmilliót a 4x4-re tessék, így győztem meg magam egyetlen bekezdés alatt.
A 184 lovas, 1,6-os benzines turbó természetesen istencsászár. Hihetetlen, milyen dinamikát tud még így összkerékhajtással is – ez a motor alighanem sokáig uralkodik még a 2010-es években. Jól megy, jó a hangja, a komputer szerint a fogyasztása városban csak 11 liter, ami semmiség, gyanús is volt, hogy itt csalás lesz. Papp Tibi egyenesen 17 literes valós fogyasztást tippelt, mert azért oda-odaléptünk neki, ha tükörsima útra volt kilátás. Aztán tankoláskor ellenőriztünk a komputert, és kiderült, hogy a Mini Countryman is BMW – akármennyi BMW átlagfogyasztási adatát ellenőriztem, sose volt 1-2 decinél nagyobb tévedés. Nehéz elhinni, de tényleg 11 litert fogyasztott a 184 lovas, automata váltós benzines a városban.
Ez az autó alapáron 8,5 millió forint. A költségesebb extrákat nagyjából felsoroltam, az aprólékkal együtt tesztautónk 12 millió forintba kerül. Jó, mi? Hát igen, én kihoznám magamnak egy spártai 11-ből is, de milyen nagyszerű autók vannak már ennyiért? Ne is menjünk tovább, nézzük csak a BMW-ket: hát ige, 320i vagy d ennyiért még kedvencünkben, a kombi kivitelben is van. A 320-assal csodálatosan lehet autózni is, meg cuccolni is, egyvalamit sajnos nem tud: nem bámulják a népek, mintha kísértetet láttak volna.
További cikkeink
