Anyám a tavaszi telekjáráshoz kis fogyasztású autót igényelt – ilyenkor nem mehetünk az enyémmel, mert az pazarlás, az övén viszont nincs téli gumi. Két lehetőség volt, a Mazda CX-7 dízel vagy ez, el is képzeltem, hogy elálmélkodik majd anyám, amikor megmutatom neki, milyen keveset fogyaszt a 75 lovas dízel. Végül egyáltalán nem mutattam meg, hiszen ennyi erővel az ő 1,3-as Swiftjével is mehettünk volna, az is nagyjából ennyit eszik.
A formaterv Kovács Miklósé – filozófiájában hasonlít is a Cee'dre.
A Cee'dnél persze markánsabb, legalábbis szemből, ahonnan a Vengának kellemes, aranyosan morcos, de alapvetően hűséges mackóarca van. Oldalról már elég amorf rakás a Venga; sarkakba tolt kerekekkel, nagy belső térrel, de négy méternél alig hosszabb karosszériával mást nem nagyon lehet összehozni. Parkoláskor csak arra kell ügyelni, hogy reggel majd szemből pillantsuk meg az autót: mindenféle pozitúrát próbáltam, de csak innen lehet neki őszintén megörülni. Ez a tejeskávémetál se rossz szín. Ugyanaz a szisztéma, mint a Cee'dnél: semmi emlékezetes, ez csak egy autó, de annak elég jó.
A beltér ugyanolyan műanyag, mint a Soulé: plasztik mindenütt. Ha beülünk, nem bántja a szemünket, mert jórészt kellemes textúrájú felületeket alakítottak ki ugyanabból a kemény műanyagból, de ennek is szerepe lehet abban, hogy a Vengában nagyon kellemetlen az akusztika. Mert mitől is lenne kellemes? A félbőr ülésektől? Vagy a dupla üvegtetőtől? Hát igen, bármennyire lehet bírni seggel a Vengát, ha valaki hosszabb utakra használná, gyűlölni fogja: napi több óra a Venga országúti és sztrádaszélzajában megeszi a lelket. 90-nél csak a Berlingo, az Alfa Mito és csodák csodája, a Mini Cooper S kabrió volt hangosabb. Meg a dízel SCUD rakéta, kilövéskor.
A sportos csőműszer nagy divat manapság, mással nem igazán magyarázható, mit keres ilyen holmi egy kis egyterűben, főleg olyanban, ami ily' kínosan vánszorog. Nem figyelmeztet az égve hagyott világításra, és nem is veszi le, simán hagy kiszállni. Tiszta szerencse, hogy mindig visszanéztem rokonszenves mackóarcára egy biztató pillantás erejéig. Aux-, iPod- és USB-bemenet, meg fordulatszámmérő, amivel persze a gyengébbik dízelben a világon semmire nem megyünk.
Viszont élhetőségre nagyon jó. Az ember beül, és azonnal lesz mindennek valami jó helye, telefon, diktafon, napszemüveg, CD, sapka, és még hajigálhatnék szerteszét sok mindent. Az üléspozíció kicsit furcsa, de valószínűleg csak elszoktam a lovas kocsitól és a kis egyterűektől: ahonnan én elkezdeném lázasan lefelé ereszteni, az a legalja.
Finom holmi az érintőképernyős monitor. Ha meg kéne mondani, miért érdemes Vengát venni a jó minőségen és élhető téren kívül, hát ezért. Felette ráadásul van még egy kijelző, amin a navi, a hifi, a tolatókamera vagy a klíma buzerálása közben is láthatjuk, mennyi az idő, milyen dal szól éppen, hány fok van és mennyit fogyaszt az autó.
Az 1,4-es dízeltől sokkal többet vártam, persze akkor még nem néztem meg, hogy a Vengához kétféle 1,4 D jár, és ez a gyengébbik, a 75 lovas. Alul gyenge, középen kelletlen, felül halott, de tényleg, már 4000-nél küldhetik hozzá a papot. Nem az a dízel, amire már unottan, de azért még mindig álmélkodunk, hogy igaz, csak szűk tartományban, de így megindul, meg úgy megindul. Ez nem indul meg. 220 newtonméter a nyomatéka, autózni persze lehet vele, de sokat kell váltogatni, az meg elég kiábrándító, amikor az enyhe emelkedőn visszagangolunk, nyomunk egy padlót, és akkor se történik semmi.
Mondjuk 80-nál 5-ösbe rakjuk, mert miért is ne raknánk 5-ösbe, amikor 4-esben borzalmasan hangos, szóval kapja az 5-öst, és hopp, egyszerre csak jártányi ereje nem maradt. Na jó, a maga erőtlenke módján felköhögi magát akármeddig, de jól titkolja a turbóját. Országúton ha feltűnik egy dimb vagy domb, azonnal váltogatni kell. Váltogatni meg nem feltétlenül jó: az autó bőven túl van a 2000. kilométerén, de a kar időnként akadozva mozog. Eleinte azt hittem, csak hidegen, aztán kiderült, hogy nincs hőmérsékleti összefüggés – van, hogy hidegen sem, van, hogy melegen is.
Ilyen menetdinamika mellett rögtön arra kell gondolnom, hogy hú, akkor ez biztos nagyon takarékos, de az sem: városban 7,5 körül fogyaszt, országúton 5,5, ilyen számokat 5 évvel ezelőtt produkált a régi Citroen Picasso az 1,6 HDI-vel. Sőt, még jobbakat is. Bezzeg fűteni elég takarékosan fűt a Venga, pont a rettentő nehezen érkező meleg alapján számítottam különlegesen jó termikus hatásfokra és kedvező fogyasztásra. Van egyébként váltásra figyelmeztető nyilacska is a kilométeróra LCD-részlegében, ami azt üzeni: ha ön elég elszánt, van egy kis lejtő és forgalomnak semmi nyoma, esetleg feljebb kapcsolhat.
Akusztikailag persze van értelme a gyengébbik dízelnek: városban nem feltűnő, hogy a Venga nem valami csendes, és itt az erő hiánya is kevésbé zavaró. Csikós imádta az 1,4-es benzinest, hát látatlanban azt ajánlom én is. Vagy az erősebbik dízelt, amihez már hatsebességes váltót adnak, mert ez nem csak önmagában hangos, de a fokozatokat is kicsit pörgősre vették – hiába, olyan gyenge a motor, hogy másképp végképp halott lenne az autó.
/55 R16, egy /65-tel és 15 collal kényelmesebb lenne, de így se vészes, én mindenesetre áldoznék ebből a feszességből egy kis pluszkényelemért. A helykínálatra nekem nem volt panaszom; Árpád kifogásolta, hogy a középkonzol nyomja a jobb térdét, pedig emiatt általában én szoktam hisztizni. Persze ez tényleg testalkat függvénye, és egy szalonautóban bármikor el lehet üldögélni katalógust lapozva egy negyedórát, annyi idő alatt meg kiderül, a konkrét térdet nyomja-e az a középkonzol.
A hátsó ülések közepesen kényelmesek: az ülőlap elég magas, de én egy kicsit hátrébb döntöttem volna. Hátul is el lehet tehát férni, meg persze választhatjuk azt is, hogy a 440 literes csomagtartót az ülés 20 centis csúsztatásával 570 literre bővítjük.
A pont, ahol nem érzem a Venga létjogosultságát, a méret. Egy Ceed 23 centivel hosszabb. Az már valóban kitesz egy kategóriányi különbséget, de parkolási szempontból nem komoly tétel. Városi autónak a Venga még mindig kicsit nagy – a városi autó nálam nagyjából a Fiat Panda, ami 3 és fél méter körül jár. Na azzal már lehet parkolni, hozzá képest a Venga lehetetlenül dagadt. Persze a Vengát sokkal inkább családi mindenesnek találták ki, ha nem tévedek, csak ez a fájdalmasan gyenge dízel az oka, hogy városi autóként értékelem.
Árban viszont elég húzós: a tesztautó egy nem létező felszereltség és összeállítás képviselője, de ha már jojózik a szemünk a táblázattól, azt mondhatjuk, van itt ez a HP nélküli 1,4 CRDi, a gyengébbik. Vegyük ennek az EX felszereltségét, ami 4,4 millió forint, és adjuk hozzá nagyjából az imént linkelt PDP-árlista jobb oszlopát, melyből csak a dupla üvegtető és a tolatókamerás navis bluetooth 650 ezer forint.
Ötmillió és pár százezer. He?! 5,3 millióért olyan 1,6-os dízel Ceedet adnak, amiben elég habzsi-dőzsi a felszereltség. A Venga alapvetően nagyon jó kis autó, de majd megnézzük az erősebbik dízellel és persze titkos favoritommal, az 1,4-es benzinessel, mert azokkal ennek az autónak még értelme is lesz.
További cikkeink
