Na ja, eltelt a három év, kellett már a modellfrissítés. Mondjuk csak majdnem három, és válság van. Ebből az én, talán túlságosan is a rögvalóhoz kötődő agyam azt szűri le, hogy a Kia tömve van steksszel, dől befele a della, nincs hiány zsozsóból. Azaz elég a pénz, mert válság idején a kötelező hároméves facelift-ciklust úgy tartani, hogy hangyányit rövidítünk is rajta, nos, ez már az erőfitogtatás kategóriájába tartozik.
Mondjuk a Cee'd elég szépen fogy, a hosszú garancia, a számtalan helyen leírt műszaki korrektség, valamint a széles néprétegek számára megnyugtató formai semmilyenség mind ösztönzőleg hatott eddig az eladásokra. Tisztességes autó, tisztességes marketing, nem fog irigykedni rá a köszörült kulcsot és gumiszúró schnitzert markolászó garázda, ergo szinte adva van a tisztességes forgalom.
Még mielőtt azt hinné valaki, hogy tökéletes kocsi, sietek leszögezni, hogy korántsem az. Voltak gondok a rugózással, az anyagokkal, és az ennyire jellegtelen forma már az egyforma, hullámzóan elterülő, szürke pixelekből álló tömegeknek is fáj, emlékezzenek csak a Brian élete című filmre – „Mi mindannyian egyéniségek vagyunk!”. Ha óvatosan is, de elő kellett hát venni a tűreszelőt.
Az új orr karakteresebb. Állítólag. Én egyelőre nem tudom eldönteni, ezeket a dolgokat fél-egy évvel a bevezetésük után látom csak, most annyi jön le, hogy cifrább. Az eddigi kicsit kopár volt, de az a néhány elem jobban látszott rajta. A mostani, krómkeretes maszkos (vicsorgó tigrisszájra hasonlít, állítja a Kia, ám ez európai közegben borzalmasan rossz, felejtsék is el gyorsan) talán elegánsabb, de mivel nem szoktam még meg, inkább csak összevisszábbnak tűnik. Régi-új: Fiat-design kontra Ford-design, így első blikkre. Majd döntsék el önök, milyen.
Belül jobb lett. Nem az a rokokó, persze, az új Astrához képest egész más síkon mozog, de lesznek, akiknek ez az egyszerűség bejön. Csőműszerek. És ahol kell, és hozzáér a kéz, puha minden, de azért deréktól lefelé spóroltak, ott kemény, karcolódós. Elsőre sallangmentes, minőségi, de használat közben a különféle tervezetlen zajok emlékeztetnek arra, hogy olcsó kocsiban ülünk: az ajtóbecsapás zörren, az elengedett öv csatja koppan, majd kong. Hát ne tessenek dúvadkodni kérem, akkor megmarad az illúzió.
Hang ide, koppanás oda, a Cee'd emberbarát közeg. Mivel csak frissítés történt, nem modellváltás, ezért a hely ugyanolyan – tehát igen tágas – mint eddig, akár az elölt, akár a hátult nézzük. A raktér alapban 535 liter, ledöntve 1665, a csomagok élvezhetik a tihanyi visszhangot. Nem kell első ülést tologatni a hátsók variálásához, és az alsó-közepes kocsik többségével ellentétben az ülőlap alulról fém, nem szivacs, ezért furgonná alakítva sem tesz kárt bennük semmi. És van egy csomó kicsi rekesz, kampó, mindennek a funkciója egyértelmű, azonnal használható, tartósnak tűnik.
Nekem egyébként a tervezők gondosságáról általában sokat elmond, ha van ülésfűtés. A legtöbb kocsiban ez a funkció huzamosabb használatban tojássütésre való, becsüljük hát meg, ahol tartósan bekapcsolva is kellemesnek bizonyul. A Cee'dnél ez a funkció háromfokozatú. Maximumon gyorsan begyújt, minimumon pedig ép csak langyosan leheli a zacsit, petefészket, isiászos hátat, kinek mije kívánja a meleget. Szuper. A legjobb helyen simogatnak a designerek.
Néhány extra, kicsit vezetjük, aztán vége is mindjárt a cikknek. Lapozzon, kérem.
Sokan, sok helyen áradoztak már előttem az egyhatos dízelről, és eszem ágában sincs szembe menni velük. Szinte feleslegesen nyomatékos, könnyed, rettentően készséges motor – nevetséges fogyasztással. Én jó párszor sokat kértem tőle, meg aztán csücsültem dugóban órákat, és arányaiban jóval kevesebb időt töltöttem gázolaj-kímélő kilencvenes suhanással. Aztán mégis alig bírtam hat és félre feltornászni a fogyasztást. Szerintem óvatosabb vezetőnek az öt egész valahányas érték teljesen reális.
De azért vannak de-k. Mert a nyomatékleadás kissé csúcsos. 1500-as fordulat alatt van például egy ilyen szívleállásos pillanat, főleg akkor érzi az ember, amikor kettesben araszol a dugóban, meglódul a sor, és visszaváltás nélkül követni akarja a többieket. Nos, ilyenkor a motor tipikusan 1200 körül kavirnyákol, és amíg azt a döglött 300-nyi fordulatot le nem gyűri, egy ügyes autóstárs simán be tud csusszanni elénk. Utána aztán már nyargal a kicsi dízel, a hangja nem szép, kesernyés, de legalább nem erős, ezért nagy zaj nincs.
A jó tartományban használva azonban lehet néha hűházni, ez a motor ugyanis nagyon erős. És vele a Cee'd szuperül alkalmas kontinens-átszelésre is, a hatfokozatú váltó hatodikja ugyanis rettentő hosszú – 3000-es fordulaton már 156-tal autózunk, tiszta Alfa Romeo, muhaha. Maga a váltó pontos szerkezet, finoman működik, bár elég hosszan kell kaszálgatni vele. És az a súlytalanság, ahogy mozog, ugyanúgy a papírváltók körébe sorolja, mint például a múltkori Skoda Yetiét.
Meg aztán ebben az autóban már volt az újfajta, hegymeneti elindulást segítő fékasszisztens, meg a megcsúszáskor a kormányzást is a megfelelő (segítő) irányban felkeményítő menetstabilizáló (tényleg érezni), illetve az EX-felszereltségtől felfelé létező, ostorcsapáseffekt-csökkentő fejtámla is. Ne lovakat csapkodó csikósokra gondoljanak itt (hühh, sikerült elsőre leírnom a nevemet kisbetűvel, pedig közel negyven éve rögződnek a reflexek...), hanem arra, amikor az autónknak nekimennek, a testünk emiatt előrelendül, majd nagy erővel a háttámlának visszacsapódva a fejünk iszonyatosan nekivágódik a fejtámlának – nos, ez az új fejtámla előrelendül, és elébe megy a headbangelésnek. És négyküllős lett a kormány, ebben a drágább kivitelben, az alsó küllőjében például telefonműködtető gombokat hord.
Ami viszont a leginkább mutatja a koreai kocsik szinte hónapról-hónapra észrevehető fejlődését, az az úttartás. A lengéscsillapító nélküli, gumialkatrészekből készült futóművű Daewoo Racer és Kia Sephia alapján elképzelhetetlennek tűnt, hogy Dél-Koreából érkező autó valaha képes lesz nagy sebességnél, meg pláne rosszabb útfelületű szerpentin esetében rajta maradni az úton. Erre itt ez a Cee'd, amely koreaisága, kombisága, ára ellenére kiváló úttartású autó.
A facelift előtti verziónál még csak úgy tudta hozni a jó kanyarképességet, hogy kellemetlenül rugózott. Most puhítottak rajta valamelyest, mégis jó maradt, igazából mostanra lett kerek. Persze nem klasszis a futómű, sűrű úthibákon, nagy bordákon kellemetlen, dobogó hangok érkeznek a felfüggesztések felől, hátul ilyenkor kárpitzörgés is hallatszik, nem vészesen, de a fül azért regisztrálja.
Szétesésről azonban szó sincs, ha végigböngészik a Népítéletet, láthatják – a cég nem vaktában adta az egyedülálló, hétéves garanciát, hiszen a Cee'd tényleg erősen problémamentes autó. Látják, nem csak marketingfogás volt, pedig sokan mondták.
Közvetlenebb lett a kormány is, bár ez csak a pontosságát jellemzi, ám az elektromos szervo miatt még mindig elég szintetikus – értsd: a tekergetése nem nagy élmény, viszont precízen vezethető vele azt autó. Az egész Cee'd SW jól működik, semmiféle rosszat nem közvetít a vezető és az utasok felé, pontonként nagyon ügyes – de nem szórakoztató. Nagyjából ez össze is foglalja a frissített Cee'det – jóság a népnek, izgalmak nélkül.
Ja, és persze olcsón: az 1.6 CRDi kombi 4,1-től indul, ez a tesztautó is megállt ötmillió alatt, ráadásul most, a bevezetés időszakában egy százassal olcsóbban adják. Kell ennél jobb ajánlólevél?
További cikkeink
