hirdetés

"Dinamikus forma", mondja a gyári honlap

Új autó, teljesen új modell. Egyszerre váltja le a már régebben
kipusztult
Avensis Versót és
az amúgy is Avensis-platformra épült
Corolla Versót.
Yaris Verso se lesz mán többet. Ennyit érdemes elöljáróban tudni az új,
szintén Avensis-platformra épülő Toyota Versóról, melynek még az
alapfelszereltségi szintjét is olyan viccesen hívják, hogy Verso.

A motorral kezdeném, és amíg az 1,6-os benzinessel húzom az időt,
tán eszembe jut valami a kétségbeejtően unalmas formatervről is.
A
Toyota honlapja agilis gázreakciókat ígér, de a motorral épp az
a baj, hogy álmatagon pörög fel. A Valvematic a BMW
VANOS rendszeréhez
hasonlóan azt jelenti, hogy a szívócsőben nincs pillangószelep, és
a benzin-levegő keverék útját kizárólag a szívószelepek
nyitásának időzítése és a szelepemelés mértékének szabályozása
befolyásolja.

Oldalról ügyesen álcázták a tehéntestet

Az 1,6-os benzines nagyon simán is jár, és van egy tartomány,
valahol 4000 körül, ahol egész jól megy, de ezt inkább csak városban
érezzük így. Országúton már félelmetesen kevés tud lenni az erő és
a nyomaték, nagyon sokáig érlelünk egy-egy előzést, de egy
autópályára besoroláskor is akkora gyorsítósáv kéne alánk, mint
a ferihegyi kifutópálya.

A 6,7 l/100 kilométeres gyári vegyes fogyasztás nagyon durván
irreális: még országúti nyugdíjas poroszkálással, a 90-es tempót
csak néha érve el se ment 7 liter alá. Még a 7-es számot
megközelíteni is nehéz, ráadásul a fedcomp nálam csalt: bő 400
kilométerre 7,8-as fogyasztást írt, ami a valóságban 8,3-ra jött
ki.

A Lexus-lámpa örök, jaj

Kérdés, hogy miért erőltetik ezt a papíron 132 lovas
szívómotort, és miért nem raknak a benzinesre is egy turbót. Az
1,8 Valvematicot nem próbáltam, de látatlanban csak azt ajánlom.
Gondolkoztunk, kinek jó ez az 1,6-os, és Papp Tibi szerint azoknak
tökéletes, akik mindenhol 70-nel mennek, országúton is, falvakban is.
Félreértés ne essék, ez nyilván nagyon jó motor, de Overdose is maga
alá csinálna, ha egy eke elé kötnék a jó kisalföldi humuszban.

Jó kis motor lenne ez - egy Yarisban

Hatfokozatú váltó jár az 1,6-ost benzineshez, nekem nem volt vele
bajom (mások panaszkodtak), bár a hatfokozatú kulisszák mindig
zavarosabbak egy kicsit, mint az ötösek, hiába, kell a hely.

A külső dizájn olyan tiszta-rendes Toyota próbál lenni, ami nem
riasztja el a vásárlókat. A nagy belső teret sikerült
kívülről minimális külső ormótlansággal megoldani, de a Verso nem
az az autó, amire ránézünk, és halálosan megkívánjuk. A 0,295-ös
Cd érték a kategória legjobbja, és a fogyasztásban nem
feltétlenül látszik, de a szélzajon igen: 130-nál 69,5 decibelt
mértem, ami nagyjából a
Mondeo
szintje.

A titokzatos alsó vezérsík

A Toyota tervezői a hátsó lámpákat sunnyogták el csúnyán: ez az
átlátszó burás megoldás már tanyasi illegális gyorsulási versenyeken se
menő. Persze ez nem is biztos, hogy toyotás lustaság, hiszen
a Mazda is ragaszkodik hozzá a
6-os legújabb frissítésénél . Van benne egy érdekes, virágszirmokra emlékeztető
megoldás, de ez sajnos 2009-ben inkább elszomorító, mint vidám.

„Az autó alatt egy forradalmi függőleges légáramlást szabályozó
szárny gondoskodik a kiváló kezelhetőségről és menetkényelemről”,
mondja a sajtóanyag. He? Aztán megtaláltam a szárnyacskákat,
vagy miket, a csomagtartó alatt. Forradalomnak majdnem olyan
szomorú, mint a nagy októberi, legfeljebb ezt túléli a cári
család. Papp Tibi szerint a két kis függőleges vezérsík próbálja
stabilizálni az amúgy szélérzékenynek tűnő kocsiszekrényt.

Vadonatúj, de dögunalmas cockpit

A belseje is az a fajta Toyota-belső, amit észre se veszünk,
csak rutinból már feltételezzük, hogy létezik, hiszen olyan mégse
lehet, hogy egy új autónak nincs belseje. Sajátos megoldás, hogy
a műszerfal úgy néz ki, mintha felhasították volna egy tengeri
emlős testét, és a műtéti bemetszésből kandikálna elő két
csőműszer. Érdekes, hogy alfásan a vezető felé fordították, az
utas nem is lát rajta semmit, pedig ebben az 1,6-osban kizárt, hogy
a kilométerórán bármi félelmetes legyen. A 240-es jelet pedig
ez a test még sugárhajtóművel se támadhatná meg.

Éjjel a legszebb a piros kiegészítő fény

Egyetlen figyelemre méltó részletet bírtam felfedezni:
a műszerek közepének pirosas megvilágítása nagyon szépen megy át
narancssárgába. Na ha ilyen ötletből lenne odabent még tíz, nem
kómálnék be néhány óra leforgása alatt. De tényleg: ha nem találták
volna még fel a fényképezőgépet és a diktafont, emlékezetből
senki a büdös életbe’ nem bírna megírni egy Verso-tesztet. Oké,
egy Verso amúgy se futtatja csúcsra a tesztoszterontermelést,
eszünkbe se jutna benne, hogy a csajunkat fogdossuk vezetés
közben, de a középkonzol kiöblösödésébe illesztett váltó tök
feleslegesen nyomja a jobb térdemet. Minek ez?! Ne legyen má’
annyi hely?

Erre a képre kattintva a sajtófotók galériájába jut

Egyterűként a Verso nem rossz, de mindennapi használatban nem
sok előrelépést érzek a leváltott elődökhöz, a Corolla
Versóhoz és az Avensis Versóhoz képest. A Corolla Versóval például
jó volt közlekedni, és vidám volt a belseje. Ebben hiába próbáltak
óvatosan extrémkedni, rettenetesen unalmas. Ráadásul mintha attól
tartottak volna, hogy a Versót majd fertőző vagy undort keltő
betegek hozzátartozói használják, ezért a vezetőt és az első utast
elképesztő alapossággal barikádozták el egymástól.

Tárolórekeszek vannak bőven, de a felüket csak akkor fedeztem
fel, amikor a sajtóanyagot tanulmányoztam. És a rekeszek
szinte kizárólag olyanok, amik nem sok mindenre jók. Én például az
életben még egyszer sem voltam olyan helyzetben, hogy szükségem lett
volna egy ülés alatti fiókra. Annál szívesebben raktam volna valami
zörgésmentes, biztos helyre a telefonomat, a kulcsaimat meg
a brifkót, de ilyen nincs.

A váltósziget olyan büntetés, amit nem érdemeltünk meg

Van egy nagy, nehezen hozzáférhető, ormótlan láda a könyöklő
alatt, egy (kicsi) szemüvegtartó a plafonon, padlórekeszek
a hátsó üléshez és pohártartó a leghátsóhoz, de nekem elég
lett volna, ha a telefonom és a kulcscsomóm valami normális
helyre rakhatom, és az ajtó-pohártartóba tett palack eléréséhez nem
kell erősen előrehajolnom. Dupla a kesztyűtartó, hűteni is lehet,
de itt már kiütközik a kemény műanyagok hátránya: a felső
rész fedele elég csúnyán tud zörögni.

Az ülések – nekem – kényelmesek, bár hosszabb úton hallottam panaszt
a jobb egyre. A kilátás körben elég jó, a tolatóradar
közepesen idegesítő; bár csak hátrafelé állnak szenzorok, még akkor is
visít, amikor rég nincs mögöttünk semmi. Mindez akkor szívja le az
életerőt, ha leghátul, a harmadik sorba ülünk, mert ott olyan
hangerővel szól a kellemetlen jelzés, hogy elkezdjük pozitív
színben látni a hidrogénbombát, ami minden tereptárgyat
eltüntet.

Külön is tologatható a három hátsó ülés

A Verso ütőkártyája ugyanis a harmadik üléssor két székkel. Ez
szokás szerint a „csodák nincsenek” kategória: könnyű felhajtani
a padlóba süllyesztett üléseket, a második üléssor is
tologatható, de hely természetesen nincs. Nem is rovom fel neki, hogy
rövid az ülőlap: rövid, de akár feleekkora is lehetne, hiszen
a lábamat annyira fel kell húznom, hogy elférjek, hogy
a seggem nagyjából féltenyérnyi felületen találkozik az
ülőfelülettel.

Látták már önök David Copperfielet, Uri Gellert vagy akár Danny
Blue-t egy hétüléses kompakt egyterű csomagtartójában? Na ugye, eddig
fel se tűnt! Hát én se láttam őket ilyen helyen, mert a kompakt,
hétüléses egyterűek csomagtartójában nincsenek csodák. Igazából
csomagtartó se nagyon van, ha mind a hét ülést használjuk,
nagyjából tehát ugyanaz a helyzet, mint a hasonló Opel
Zafirában.

Csomagtartó hét üléssel: 155 liter

Szokás szerint ez is egy korrekt Toyota, de ilyen válságos időkben,
amikor ráadásul a koreaiak már beérték a japán minőséget, és
lassan a kínaiak is összeeszkábálják az első olyan autójukat, ami
a törésteszten nem omlik össze kártyavárként, hát ennél sokkal, de
sokkal nagyobb tűzijáték kéne. A hétüléses, 1,6-os, 110 lovas
Renault Scénic például közepes felszereltséggel 4,8 millió. Ha értik,
mire gondolok.