A Toyota mintha a Citroën, vagy inkább a PSA konszern
nyomdokain járna. Korábban az volt, hogy léteztek a kategóriák:
mini, kis, alsó közép, közép, nagy, és mindenki nevezett ezekbe egy-egy
versenyzőt. (Jó, nem mindenki mindegyikbe.) Egyesek pedig rájöttek,
hogy az emberek nem kategóriákat vesznek, hanem autókat, és ha
a kis kategóriába több versenyzőt nevezünk, több autót adunk el.
Egyszerű. Amikor a Citroënnek egyszerre három kisautója lett, nem
értettük, mi ez, hiszen mi már elsajtóanyagoztuk az agyunkat, de
a dolog attól még működik.
A Toyota egyébként is érdekesen alakítgatja modellpalettáját, és
a mechanikus rendszerről átáll a gondolkodásra.
Yaris,
a kisautó és Yaris Verso, a kis egyterű.
Corolla az alsó
közép autó,
Corolla Verso, az
alsó közép egyterű. És
Avensis,
meg a
Versója. Mostanra
a
Yaris Versót elvitte az ízlésrendőrség, a
Corolla Verso
viszont az Avensis platformjára készül, így hát a Toyota Versók
száma egyre csökkent, azt pedig egyszerűen úgy hívják, Verso. Annál
nagyobb a pezsgés a Yaris padlólemezén, meg általában
a Toyota-hobbitok földjén,
Aygo,
iQ, Yaris, most
meg még az Urban Cruiser is bejött.
Igen, bejött, mégpedig Amerikából, ahol ugyanezt az autót két éve
árulják
Scion xD néven, és már el is
adtak belőle vagy negyvenezret. A branding persze külön tudomány,
hogy miért kell egy autót egyik országban ilyen néven, a másikban
más néven forgalmazni, más márkaként és típusként. Az egészből annyit
biztosan értek, hogy a Cruiser mint név egy Yaris méretű autóval
kapcsolatban Amerikában a stand up comedy azonnali felvirágzásához
vezetne.
A Scion külön brand, hogy Amerikában azok is vegyenek Toyotát,
akik egyébként nem vennének meg egy unalmas Toyotát. És ha a Scion
Európában is külön márkaként jelenne meg, nem lehetne belőle egy
márkaimidzs-ébresztőóra. Amire nagy szüksége van egy olyan márkának,
amelynek időről időre át kell keresztelnie a Carinát Avensisre,
a Corollát Aurisra, hogy a vevő el ne aludjon, amíg
a szalonban elér a pénztárig.
Az Urban Cruisert (Európában) az aktív városi fiataloknak szánják.
Vehetnék passzív falusiak, például odvakban lakó remeték és
oszlopszentek, de nekik az ötmillió fölötti indulóár kicsit húzós lesz.
Remetéknek és oszlopszenteknek persze van annyi szabadidejük, hogy
utánanézzenek: az Urban Cruiser tengelytávja ugyanakkora, mint
a Yarisé, széltében-hosszában alig nagyobb, viszont ha Yarisból
a legdrágábbat kérjük, bő félmillióval még mindig olcsóbb, mint
a legfapadosabb Urban Cruiser. Ami nagyjából ugyanaz az autó
ugyanazzal a motorral, fékekkel, mindenfélével.
Az Urban Cruiser formaterve viszont legalább egy kis
biztonságérzetet csempész a városi kisember mindennapjaiba: hiába
Yaris ez, az eleje mintha a rendőrség új barikádzúzó eszköze
volna. Sok állat is ezt játssza védekezési taktikaként: a kis
Yaris felfújja magát, és SUV-testtartást vesz fel, ami biztosítja
túlélését és genomja továbbadását a nagyváros dzsungelében.
Képeken úgy is néz ki, mint egy nagy autó. Élőben is – míg mellé nem
állunk, vagy míg mellé nem áll egy másik autó, például egy hatalmas
Kia Soul. Mert
akkor már ér minket egy optikai csalódás. Ettől függetlenül az Urban
Cruiser formaterve szép munka: elhiteti velünk, hogy nagyobb az autó,
azt meg ne rójuk már fel a dizájnereknek, hogy nem lett
tényleg nagyobb.
A jelenlegi Yarisszal a Toyota nagyon ügyesen keltett
Lexus-benyomást, ez a műszerfalborítás például hiába kemény, mint
Michael Flatley cipősarka (és úgy is szól), egyszerűen jó ránézni, és
kész. A beltér egyáltalán nem olyan otthonos, mint plüssel bélelt
Citroëneké-Peugeot-ké, de aki japán autóhoz szokott, annak elég
otthonos. Még úgy is, hogy a Toyota bevállalós volt, és egy
fapados Urban Cruisert adott nekünk. Műanyag kormány- és
váltóborítással, amit negyed óráig nem is vettem észre. Igaz, utána meg
elvonatkoztatni nem tudtam tőle; az undorító műanyag elég hatékonyan
tolja a vevőt a kettes szintű, Sol felszereltség felé.
Érdekes az újfajta műszerfal – az embléma nélkül sose jönnék rá,
hogy Toyota. Az "érdekes" szót természetesen szigorúan toyotás
értelemben használom, hiszen egyébként semmivel se köt le jobban, mint
pl. engem a Luxor show, amiben borzalmas fellépők és játékosok
vannak, a játék lényegét viszont nem értem, persze nem is akarom.
A középkonzol érdekessége, hogy a jelenlegi Yaris klímaegységét
függőlegesből vízszintesbe fordították. A legfurcsább, hogy
a kilométeróra és a fordulatszámmérő egyetlen körbe került –
megszokást igényel, de meg lehet szokni. Fordulatszámmérésre egyébként
nincs nagy szükség, mert az alapkivitelben is van váltásjelző. Az pedig
elég szigorúan igyekszik 1500-1800 között tartatni velünk
a fordulatot, egyébként meg ugye érdekel valakit
a fordulatszám egy ilyen autóban? Jó dolog a shift-lámpa, bár
én amúgy is az ő szája íze szerint kapcsolgatok, ha nem sietek. Ha meg
valaki most ismerkedik az autózással, azt néhány nap alatt szépen
megtanítja taxis stílusban vezetni.
Használhatóságra Urbán Flórián nem tud annyit, hogy egyterűnek
nevezhessék; van ugyan néhány csukható rekesz, kétrészes kesztyűtartó
és tologatható hátsó ülés, de padló alatti rakodóhely, meg sok hasonló
nincs. Így hát ez crossover, nem egyterű. Crossovernek is csak azért
nevezzük, mert
van belőle összkerekes változat is. De akkor a formális
logika alapján milyen kategóriába tartozzék az elsőkerekes Urban
Cruiser?
Az 1,4-es kisdízel rezgésmentesítése parádésan sikerült. Se
a karosszérián, de kormányon, váltókaron-kuplungon nincs vibráció,
sem fordulaton, sem alapjáraton. 90 ló, 205 newtonméter, harminc év
múlva nem ebből fognak hot rodot építeni garázda fiatalok, de
a mai zöld ökonyomorban egész jó. A kibocsátása 130 g/km, így
most az Urban Cruiser D-4D AWD a legkisebb kibocsátású összkerekes
autó, a zseniális
Fiat Panda 4x4-et
is beleszámítva. Visszatérve a hangjára, kívülről is halk,
belülről is, gyorsításkor jobban hallani, de akkor is csak mintha az
autóban nem lenne motor, csak mondjuk atomerőmű, de a zöldek
megnyugtatására egy MP3-lejátszón szólna befelé egy kis dízelhang.
Nagyon szépen ki van ez simítva, ráadásul túlnyomórészt országúti
használatban vastagon öt liter alatt fogyasztott.
Két napig küszködtem a kuplunggal, illetve az Urban Cruiser
elindításával. Arra hamar rájöttem, hogy az indításhoz kinyomott
kuplung kell neki, de vajon miért nem indul mégse? Köll egy fék is? Ja,
ha benyomom a féket is, beindul. Vagy mégse. Csak fékre semmi.
Gyújtás le, kulcs ki, beindul. Legközelebb ki is kell riasztani, csak
akkor indul. Aztán megint kuplung plusz fékre. Na, a harmadik
tesztnapon sikerült rájönni, hogy elég a kuplung, felesleges
a fekete mágia, csak
nagyon be kell nyomni a pedált.
A futóműve nem is rossz. A városi úthibákon nem tudtam
eldönteni, ráz-e ez vagy nem, de a Biatorbágy-Etyek halálúton
kiderült, hogy nem. A rugózás kicsit kemény, de a csillapítás
pont jó, a futóműszilentek is jóféle gumiból vannak.
A kormánymű nem valami sportos, úgyhogy nem fogunk önkéntelenül
nekiállni száguldozni, csak úgy, az élvezet kedvéért, de ha sietnénk,
azt az Urban Cruiserrel lehet.
A 16 colos vasfelni meg nagy találmány – mármint hogy a fapados
változathoz nem kisebb acél keréktárcsát adnak, csak hogy az optikai
fájdalom okán fizettessék ki a vevővel a drágább, nagyobb és
szinte mindig nehezebb alufelnit. Ezeken a 16-os vasakon jól
gyorsul, jól rugózik, jól fékez és jól kanyarodik az Urban Cruiser. És
hát igen, műanyag dísztárcsa van rajta, istenem.
Jó a váltó, rövid utakon jár pontosan, a kisdízel pedig
egyszer se fulladt le nálam. A benzines Urban Cruiser váltója hosszabb
utakon jár, és kapcsolni is nehezebb, úgyhogy ezúttal kivételesen nem a
benzinest választanám. Jó vele közlekedni, bár hosszabb úton elkezdtem
keresni valami helyet a jobb karomnak. Az ülés elfogadhatóan
kényelmes, nem is izzaszt vészesen, hátul viszont rövid úton se jó.
Rövid az ülőlap, és hiába tologathatjuk előre-hátra, meg még
a támlaszög is állítható, egyikünknek se volt kényelmes. Szemre
kicsit több a térdhely, mint a Yarisban, de semmivel sem kényelmesebb.
Ráadásul hátul nagyon gyorsan fogy el a levegő és párásodik be az
ablak.
A hifi úgy szól, ahogy, olyan alapmodellesen. De játszik MP3-at, és
miután kivettem a jobb oldali ajtó pohártartójából egy műanyag
poharat, a basszus se zörög. Dobozformája dacára a szélzaj se
vészes, bár nagy csodák nincsenek: ugyanezzel a dízellel
a Toyota Aygót 90-es tempónál egy, 130-nál két decibellel
csendesebbnek mértük.
Nagy kérdés, hogy Kia Soul,
Citroën C3 Picasso,
vagy ez. A Kia Soul nagyobb, illetve magasabb, a C3-nak meg
jobban használható a beltere. A Kia kívülről sokkal
radikálisabb, márpedig ezeket az életstílus-kompaktokat épp
a radikalizmus miatt szeretjük. Belül viszont a Kia
radikalizmusa inkább valami vásári erőlködés, a Toyota viszont
nagyon kulturált versenyző. Visszafogott dizájn és műszakilag nagyon
kiforrott, finom autó.
Nem rossz ez az Urban Cruiser bő ötmillióért. Kellemes, szerethető,
jó, de életstílus-autónak nem elég extrém, luxusnak meg nem elég
fényes. És ha azt kéne mondanom, hogy kényelemre, vezetési élményre
vagy akár presztízsre kétszer annyit ér, mint egy Suzuki Swift, hát
nagyon kussolnék.
További cikkeink
