Ezzel az összehasonlítással az volt a célom, hogy a két
német hátsókerekest egymás mellett láthassam, tapogathassam,
próbálhassam. Aki olvasta a
szóló tesztet, az
tudhatja, hogy a Mercedes 2,1-es dízelmotorját adják el 250-esnek
számozva, két turbóval, lépcsőzetes feltöltéssel és 204 lóerővel. Arra
gondoltam, hogy pont jó lenne egy BMW 525d ellene, elvégre az is
álnokul számozott autó, csak pont fordítva, hiszen háromliteres.
Valójában egy butított 530d, amely csak 197 lóerős. Sajnos nem sikerült
pont passzoló BMW-t kapnunk, csak a 235 lovas 530d-t. Ez övön
aluli ütés a Mercedesnek. Legalábbis ezt gondoltam eleinte.
Itthon nincs gyenge verzió a képviseletnél, hisz a vevőket
eddig semmi sem motiválta, hogy a gyengébbet vegyék, akinek meg
van 12 milliója autóra, annak akad 13,8 is. Persze
a teljesítményadó és a teljesítmény szerint kategorizált
kötelező biztosítás ezen majd változtathat. Ha mást nem, ezek után az
530d-ken sem lesz magyar rendszám.
Azért nem fájt túlzottan a szívem a párosítás miatt, már
csak azért sem, mert mi magyarok túl rátartiak vagyunk ahhoz, hogy
elfogulatlanul nézzük a két kocsit. Aki béemwés, az úgysem vesz
Mercit, és fordítva. Bár, aki félreteszi ezt, az kellemesen fog
csalódni a Mercedesben, ha csak egy kicsit is szereti
a kényelmet és a finomságokat.
Annak is kifejezetten örültem, hogy a Mercedes nem ment bele
méretnövelésekbe, lényegében 1-2 centinél semmilyen irányban nincs
nagyobb eltérés a két autó között. Ettől aztán belül is kábé
ugyanakkorák, más kérdés, hogy a Mercedesbe kellemesebb
a beszállás, főleg hátra, és ott az ülés is természetesebb szögben
áll. Meglepő, de az E-osztály alapülése kényelmesebb, mint a BMW
feláras komfortülései, ezeket ezerféleképp kell állítgatni, hogy jó
legyen, mert egyszerűen kisajnálták belőlük a rugalmas tömést,
mindenhonnan hurkák nyomorgatják az embert. A csomagtartók is
egyformák, kis pluszt kapunk az E-osztályban: egyrészt van pótkerék és
szélesebb a rakodónyílás. Viszont mindkét tesztautó csomagtartója
bővíthetetlen volt, az külön fizetendő. Hiába, a prémium, az
prémium.
Egyszerűen: mindig látsz
A Mercedes tesztautóban benne volt az intelligensnek hívott
világítási rendszer, mintegy 402 ezer (+annyi áfa, amennyi épp
az adókulcs) forintért. Nem szokásom hanyatt esni és
lelkendezni dolgokon, de szerintem a halogénizzó óta
a világítástechnika egyik legfontosabb vívmánya.
A Hella által fejlesztett lámparendszer kis tempónál
szélesebb csóvát ad, ahogy gyorsítunk, úgy világít egyre
messzebb a tompított fény. Lassan kanyarodva oldalt külön
fényforrás gyullad, gyorsan haladva pedig a fő xenon
világítótestek követik a kanyar ívét – ilyen mondjuk eddig
is létezett.
Az abszolút újdonság a távfénysegéd, amely egy
kamerával kiegészülve automatikusan kapcsolja (valójában
takarja) le és fel a légvédelmi reflektorokkal vetekedő
távolsági fényszórót. Ha szembejön valaki, azonnal reagál az
elektronika, ha 50 alá lassítunk, akkor is leveszi. Előzéskor
viszont abban a pillanatban, ahogy elhaladtunk
a másik autó mellett, azonnal adja a refit.
A szembejövőket, sőt, az előttünk haladók lámpáját is
kiválóan ismeri fel, a fényvisszaverős táblák nem csapják
be. Amúgy még a halványan pislákoló Babetta-lámpákat is
kiszúrja, persze a kivilágítatlan biciklisekkel nem tud
mit kezdeni, azoknak kifolyik a szemük, de megérdemlik.
Mindössze egyszer hibázott egy másodpercre, amikor egy jobb
kanyarban jött szemből messze egy autó, de ennél egy átlagsofőr
százszor többször elbambul. Egyébként ugyanez a rendszer
az
Opel Insigniához is elérhető.
Nem bírtam megállni, hogy ne videózzam le, bár az életben
látványosabb. A tompított fény dinamikus változásait csak
akkor veszi észre az ember, ha kifejezetten figyel, legfeljebb
az a feltűnő, hogy mindig lát mindent.
A távfény-automatika hosszú utakon nagymértékben
tehermentesíti a vezetőt, de a kézi vezérlés
lehetősége is adott, biztos, ami sicher. A távfénysegédet
a BMW külön extraként kínálja, benne is volt
a tesztautóban, igaz, a többi hókuszpókusz nélkül. És
jól működött.
Mégis, hogyan nyűgözhet le egy lassabb autó? Lapozzon, talán
kiderül.
Ha viszont a részleteket nézzük, a Mercedes egyértelműen
agyonveri a BMW-t, legyen szó klímáról, tolatóradarról, ülésről,
kezelőrendszerről, a gombnyomásra lesüllyedő hátsó fejtámlákról
vagy az egyéb apró figyelmességekről – egyszerűen élhetőbb autó. Ez ott
kezdődik, hogy az E-osztályban valóban hasznos rakodóhelyek és
pohártartók vannak, nem egy
nyikorgó könyöklőrekesz és olyan pohártartók, amilyeneket egy kínai autóban
is kiröhögne az ember: az egyikből az utas kiüti a térdével
a tartalmat, mert rossz helyen van, a másik pedig három
próbálkozásból kétszer ki sem jön a helyéről. Ez tényleg gáz.
A Mercedesben az ember le tudja tenni a mobiltelefonját egy
olyan helyre, ahonnan nem repül ki az első kanyarban − mert
a BMW-ben bizony ez történik. Ezek csak apróságok, de minőségi
különbséget tesznek a két autó között. Igaz, az E-osztály
csomagtartójában is van pár méltatlan részlet, ahogy ezt
Zsolt már kifejtette . Ott azonban viszonylag ritkán utazik az ember.
Hozzátenném, hogy az én lelkivilágomhoz mindig közelebb álltak
a BMW-k, ám ez az 5-ös valamennyi közül az egyetlen, amit sohasem
tudtam megszeretni. Talán a dizájn, talán az iDrive tehet róla,
ezt most kicsit update-elték, több a gomb hozzá, így legalább
a fő menüpontok elérhetők. Igaz, az alaphülyeségek megmaradtak,
például a rádió Local-1,2,3, stb. néven mutatja azokat az adókat,
ahol nem volt türelme megvárni az RDS-jelet, ahelyett, hogy simán
kiírná a frekvenciát. Az embernek legalább esélyt adna arra, hogy
rájöjjön, mi is az. Azt sem értem, hogy az állomáslistán miért úgy kell
közlekedni, mint öregapán csöves rádióján. Azt meg pláne, hogy ezt
miért másolta le a Mercedes. De az legalább nem titkolja az
azonosítatlan adók frekvenciáit.
Az E-osztályban sem lehet megúszni a nagy kerek kezelőgombot,
de ritkán kell hozzányúlni, mivel a legtöbb dolog simán kezelhető
a kormányon lévő gombok és a műszerek közepén lévő kijelzők
segítségével – a nagy középső képernyő csak az audiorendszerhez,
illetve – ha van – a navigáció és tévé megjelenítésére szolgál.
Érdemes megemlékezni a Mercedes klímarendszeréről is:
a műszerfal tetején az első tíz centi, az utastér teljes
szélességében egy rostély, ahol huzatmentesen érkezik a levegő.
Bár állítható a befúvás agresszivitása, a diffúz üzemmódban
gyakorlatilag érzékelhetetlen a légáram, miközben jó
a hőmérséklet. Egyszerűen zseniális, lényegében az autó
megvételekor beállítja az ember, és többé nincs vele gond. A BMW
csupán a hagyományos befúvási módokat nyújtja, igaz, elég jól, ha
már lehűlt valamennyire az utastér, de hiányzik belőle hátul az
ajtóoszlopokon lévő levegőrostély is. Ezek a dolgok egyértelműen
az 5-ös korára utalnak.
A BMW erőssége a nagy és sokhengeres motor, meg a hatalmas
nyomaték, csakhogy nem egyértelmű minden előnye. Hogy miért? Azért,
mert a soros motorban több nagy tömegnek kell megmozdulnia
gázadáskor. Ráadásul egyetlen turbóval nem tudtak olyan zseniális
felpörgési tulajdonságokat elérni, mint a Mercedes
a kettővel. Miközben a Mercedes nyomatéka 500 Nm, vagyis
ugyanannyi, mint a BMW-é.
Azonban nagy csodák nincsenek, padlógázon a BMW rémisztően jól
gyorsul, ha már elkapta a fordulatot, a lusta automata pedig
megtalálta a megfelelő fokozatot. Álló rajttal százig cirka egy
másodpercet ver az E 250CDI-re (6,8 mp kontra 7,7), de nem is vártam
mást. Azonban a napi közlekedési szituációkban a Mercedes
motorja képes visszakapcsolás nélkül megoldani olyan gyorsításokat,
ahol a BMW hatgangos váltója és irtózatos forgó tömegei miatt
kínosan lassan reagál, igaz, utána meg nagyon megy – valahogy hiányzik
a középút. Mindez annak ellenére így van, hogy a Merciben
a régi ötfokozatú automata váltó van. Igaz, valamit csinálhattak
vele, hogy ennyire gyorsan és finoman működik. Ami a fogyasztást
illeti, a BMW feltűnően sokat eszik a Merci mellett,
ugyanolyan lassan haladó városi forgalomban minimum egy literrel
magasabb volt az átlaga, míg az E 7,5-10 között bármikor elment, az
5-ös 8,5 alá sosem ment, viszont könnyedén a 12 liter fölé
kúszott, különösebb száguldozás nélkül.
És a hang? Szebb a hathengeresé, kintről hallgatva pláne,
a négyhengeres dízelhang eléggé taxis hangulatot varázsol az
E-osztály köré. Viszont a Mercedes utasterében elképesztő
a csend és a vibrációmentesség, még a BMW-hez képest is:
a motort a végletekig kipörgetve jön csak némi hang, amúgy
csak távoli surrogás hallatszik. Gördülési zaj egyáltalán nincs,
szemben az 5-össel.
A BMW alapból sportosabb futóművű, de ez csak sima úton előny,
továbbá autópályán – amúgy állandóan zötyög. Ez részben
a defekttűrő gumik érdeme, nem csak a rugózásé.
A Mercedes, egy egyszerű változó lengéscsillapítóval elérte, hogy
lassú menetben fényévekkel finomabb legyen a rugózása, de amikor
sportosra vesszük a figurát, felkeményedik valamennyire. Igaz,
három utassal már kicsit beleng göröngyösebb úton, de stabilan
kanyarodik közben, a BMW ugyanott pattog. A kormányzás
közvetlenségével egyiknél sincs gond. Kis tempónál, úgy 40-ig
a Mercedes kormányzása nagyon felkönnyül,ezért egyszerűbb
a manőverezése, a BMW-ét erősebb kézzel kell tekerni. E
fölött eltűnnek a különbségek, a Merci is elkezd
visszajelzést szolgáltatni, és az autó a BMW-éhez hasonló
agilitással reagál. Ez a régebbi, döglött kormányzású Mercedesek
után komoly dicséret az E-nek.
Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak
is?
Tegye meg a publikáció
blogposztján !
Egymás után vezetve a két kocsit, az E-osztálynak saccra másfél
generációnyi az előnye a BMW-vel szemben, úgy, hogy se nem
nagyobb, se nem gyorsabb, sőt, jelen esetben kevesebb hengere és
fokozata van. Egyszerűen finomabb, komfortosabb, jobban optimalizált,
szinte minden részlete kidolgozottabb. A négyhengeres, kétturbós
dízel pedig zseniális – ezek után mit tudhat a V6-os? Belegondolni
sem merek. De nem féltem a BMW-t, egyszerűen azért, mert elég
markáns és agresszív, hiányzik belőle az az egykedvűség, amivel
a Mercedes a legnagyobb száguldozást is sima közlekedésnek
álcázza. Egyáltalán nem hiszek abban, hogy ők komoly ellenfelek
lennének a való életben, annyira ellentétes pólust képviselnek.
Mégis, most érzem először úgy, hogy ma sokkal jobb mercisnek lenni,
mint bármikor, noha a BMW egyértelműen gyorsabb. Pedig tessék
elhinni, tényleg nincs semmiféle Mercedes-buzériám.
További cikkeink
