El is kértük, meg is jött – a dízel, kézi váltóval. Sebaj,
elkértük még egyszer, meg is kaptuk
a 2,5-öst, automatával. Na mindegy, nem egészen ugyanaz, de
nagyjából el lehet képzelni, milyen a kicsit kisebb ugyanilyen,
kézi váltóval.
Volt, aki azt mondta, nem néz ki sehogy. Mások szerint lényegesen
jobban járna, ha nem nézne ki sehogy, de azt nem lehet, hiszen pusztán
rendszám alapján sose lehetne azonosítani vagy üldözőbe venni egy
semmit. Ilyet már a Matrixban se tudtak volna. A legutóbbi
Epica óta feltűnő változás, hogy a hátulján nem króm, hanem piros
műanyag csík fut végig, ami talán a 80-as években volt menő. Meg
persze a 90-es években, mert a II-es Golfom hátuljáról le is
lopták.
Ez a gyöngyházfehér természetesen szép szín, de az autó annyira
nem szép, hogy teljesen felesleges ilyesmire költeni. Kiszel Tünde
Gucci kosztümben is Kiszel Tünde marad. A beltér viszont egyre
jobban tetszik. No faxni, tisztességes anyagok rendesen összerakva,
minden tök egyszerű. Ez a bőrülés nyilván javítja a látványt,
az atmoszférát és a műanyagszagot, nekem tetszik is, de
tulajdonképpen elhagyható. Mert végül is ki az ördögöt érdekel?
Az autótesztektől az olvasó határozott, konkrét állásfoglalást vár,
és joggal. Úgyhogy most megadnám a kategória legjobb vételének és
egyik legjobb autójának paramétereit:
- Chevrolet Epica
- soros hathengeres benzinmotorral
- kézi váltóval
- olcsón javítható akrilfehér festéssel.
Az Epicáról nem lehet elégszer elmondani, hogy bár megjelenésében
a végtelenségig kispolgári, filozófiája maga a forradalom. Az
Epica nagyjából forintra ugyanonnan indul, mint a hasonló méretű
Mondeo, de míg abban az alapmodell 1,6-os benzines, ami el se bírja az
autót − ezért is vitte vissza és cserélte nagyobbra sok korai
fapadvásárló −, addig az alap-Epica kétliteres, soros hatos
benzines.
A mai fiatalság el sem tudja képzelni, mit jelent a soros
hathengeres benzinmotor. A nagyobb baj persze az, hogy
a magyar öregek se nagyon tudják: amikor a szabad világban
a sorhat volt a polgári, megengedhető luxus, simán duruzsoló
limuzinok, Jaguarok és BMW-k motorja, meg persze vadul pörgő
Datsun Z -ké, nálunk az volt a sztori, hogy 26 év várakozás után
megjön a Trabant kombi. A sorhat a keleti blokkban
gyakorlatilag kimaradt.
A legegyszerűbb tesztút, hogy ha taxival mennénk valahová, rendeljük
meg jó előre, és kérjünk benzines Epicát. Én is így tértem meg, csak
persze én nem kértem, mert a sorhat lényegében nekem is kimaradt.
És figyeljük a motorhangot, a vibrációt, dőljünk hátra és
lazítsunk.
A taxis 9 literes városi fogyasztást hazudott, de így utólag még azt
az elképesztő állítást is meg merném kockáztatni, hogy igazat mondott.
Igen, persze, én is tudom, hogy ez képtelenség, de a tesztnapok
alatt csak városban 11,2 körül állapodott meg, és csak több órányi
dugós araszolás és az eső miatti klímázás után ment fel 11,7-re.
Tankolással ellenőriztük is, nagyjából tényleg annyi.
A 11-11,5 közötti érték tehát reális, ha nem toljuk neki. És én nem
is tolom, nem véletlen, hogy a kollégák a hátam mögött csak
Guruló Koldus néven emlegetnek (tudok ám róla, szemetek!), de nem
tehetek róla, az elérhető minimális fogyasztás érdekel.
Aztán tolhatjuk is neki. Megpakolva vagy öt emberrel elég tohonyán
rugaszkodik neki; padlózásra csak a motor üvöltése tűnik fel,
a gyorsulás nem érezhető. Egy-két fővel viszont szépen megy, még
emelkedőn is elindul 80-ról, tehát lehet vele országúton előzni.
Autópályán meg ugye mindenhol lehet előzni.
A kézi váltó ellensége vagyok – kézi váltó sportos vagy sportautókba
való. Egyébként szerintem felesleges az állandó nyúlkálás. Az Epica
mégis olyan, amit kézi váltóval konfigurálnék. Először is – taxis
üzemmódot leszámítva – városba túl nagy. Jól fordul,
a tolatóradarja is használható, és ugyanolyan rosszul látni ki
belőle, mint bármelyik limuzinból, viszont feleslegesen nagy. Nehéz
parkolóházakban lavírozni vele, átlagos parkolóhelyekre beállni,
satöbbi, satöbbi. Epicát tehát ne vegyen senki, aki leginkább városban
használná.
Aki viszont naponta járja az országot vagy esetleg külföldet, annak
tökéletes. Mégpedig kézi váltóval, mert országúton úgyse kell annyit
kapcsolgatni, viszont az automata sem vesz le a teljesítményből,
tehát tökéletesen elég lesz nekünk a kétliteres benzines (
kétféle soros hatos benzinmotorral vehető Epica, 143, illetve 157 lóerővel).
Egy extra mindenképpen ajánlatos: az óvatos kipufogóhangosítás. Nem
valami koppányos repedt fazékra gondolok, csak pár óvatos decibelre;
szenzációs, amikor üvöltve pörög, de az is mennyei, ahogy az alapjárat
közelében bugyborog, csak sajnos nem hallani. De ha picit hangosabb
lenne, pont úgy szólna, mint egy nagy V8-as. Nem tudom, hogy csinálják,
de a soros hatosok általában ilyenek.
Na és akkor, száz szónak is egy a vége, 6,5 millió forint körül
van egy műszakilag érdekes, kifinomult, klasszikus luxusmotorral
szerelt igen tágas autónk, melyet – elsősorban esztétikai okokból
kifolyólag – el sem lopnak. És vélhetőleg el se nagyon romlik, elvégre
nem egy túlbonyolítottan túlfeszített, gyanúsan takarékos kisdízel,
hanem egy pont elegendő hengerűrtartalmú benzines.
Egyetlen érdekes gyári gyengesége van az Epicának, ez pedig
a kormánymű. Az
előző tesztautó
kormánya jobbra kitekerve mindig roppant egy nagyot, és bár a
Népítéletekben
tartós tesztet írók szinte egyöntetűen szeretik Epicájukat, sokan
panaszkodnak a kormányra. Ennek a benzinesnek nem roppant, és
meghibásodás-szerű tüneteket sem produkált, viszont annyira, de annyira
döglött volt, hogy én még ilyet nem láttam.
Eleve nincsen neki középpontja: egy rendes kormány visszatér
középre, a középállás felé tekerni könnyebb, mint máshová, mondjuk
Kiskunlacházára. Ez viszont egyrészt még a
Fiat Punto
klasszikus CITY állásánál is kegyetlenebbül túl van szervózva. Ráadásul
mintha a jobb kéz puszta súlya a mélybe rántaná, ha ballal
elengedjük, mint amikor egy kerekes kútból vizet húzunk, de félúton
meggondoljuk magunkat, és elengedjük a kereket.
Össze is hívtam rá egy konzíliumot. Csikós professzor szerint túl
nehéz neki ez a motor. Mondom neki, nehogy már egy 2,5-ös
hathengeres annyival nehezebb legyen, mint egy kétliteres ugyanilyen
vagy egy kétliteres dízel. Papp Tibi szerint pedig az ültetett
futóművek okoznak hasonló jelenségeket, a kormányközéppont
eltűnésével. Tehát hasonló dolgokkal magyarázzák
a magyarázhatatlant, én pedig azt mondom: bármennyire
szánalmas-dácsiásan hangozzék is, fogni kell az Epicát, és valahogy
megcsináltatni a kormányművét, ha rossz. Mert ez az autó legalább
megérdemli.
További cikkeink
