Iszonyú drága, nagyon nehéz, béna az automatája, dízel létére sokat fogyaszt, és még csak nem is különleges. Pedig erős, csöndes, akár elegánsnak is mondható, csak éppen egyáltalán nem Cadillac. A BLS kombit a Fiat dupla turbós dízelével próbáltuk kétezer kilométeren át, megjárva Prágát, Drezdát és Dunakeszit oda és vissza.

hirdetés

Xenon nélkül ma már nem illene gyors autót eladni, ebben volt

Kényelmes, de nem tudtam megszeretni – mondta a csajom
Drezdából hazafelé, Brno magasságában, miután bő ezer kilométert
töltött a jócskán felextrázott, így 11 millió forintos Cadillac
BLS D Luxury Sport Wagon jobb első ülésén. Valószínűleg nem ilyen
dicséretről álmodik, aki valóban kifizet 11 milliót egy
bébi-Cadillacért. Pedig ő nincs tisztában azzal, hogy ez egy
feltupírozott
Opel Vectra vagy
átfazonírozott
Saab 9-3. De
a lényeg, hogy igaza van: aki Cadillacet vesz, nem azt nézi,
a lengőkarja olyan-e, mint egy Saabé, hanem hogy jó autó-e, és
Cadillac-e.

Mert ennek nem az a legnagyobb baja, hogy nem igazán jó autó,
hanem hogy nem Cadillac. Hiányzik belőle a felsőbbrendűség, az
amerikaiság, a csicsa és extravagancia, amitől nem egy átlag
alatti európai középkategóriás luxuskombi lenne, hanem valami
különlegesség, aminek azért bocsátja meg az ember a hibáit, mert
kap helyette valamit, amit más autó nem tud. A BLS-ben van egy
szép, de tényleg nagyon szép óra középen, körülötte meg egy rakás
akarás, hogy csináljunk egy átlagos európaira szabott átlagos
luxusautót. Csakhogy ezt az európaiak sokkal jobban tudják.

A sötétített ablakoktól sem lesz maffiózós

A BLS már kívülről is csalódás. Szokványos, nagydarab kombi jó
arányokkal, de igazi durranás, ötlet, a névtől elvárt brutalitás
vagy kirívó elegancia nélkül. Van nagy króm
hűtőmaszkja, szépen
emelkedő övvonala, meg hátul hasábos, egyben piros LED-es lámpája, de
hiányzik belőle a feltűnés. Nem nézik meg az utcán, nem kap irigy
pillantásokat. Hiányzik a vágy, hogy kelljen – nincs miért
megkívánni. És alacsony az első lökhárítója, hogy könnyű legyen
felakadni vele a járdán, mint
az eddigi egyetlen Népítélet szerzőjének már sikerült is.

Magam mögött kevés, csajom mögé nem ülök

Amikor a szomszéd nyugdíjas tanárnő megkérdezte, milyen autóval
jöttünk, és azt mondtuk, Cadillac, egyből rávágta, ilyennel hordják
a stricik a kurvákat a Balatonnál. Hát, ilyennel nem
valószínű. Először is kombi, ami nem jellemző, hacsak az ember nem
akarja magával vinni egy teljes fétisparti komplett felszerelését,
másodszor meg kicsi. Különösen hátul. Magam mögött (185 centi) épphogy
elfér a térdem. Ennél sokan sokkal többet tudnak manapság. Elöl
azért pont jó, az elektromos, mindenfelé állítható ülések még
kényelmesek is.

Kényelmes, de átlagos

Ráadásként van benne műszerfal is. Ami megint olyan semmilyen. Van
középen egy szép, de nagyon szép óra, ami egyébként mindig siet, mert
van alatta egy gomb, amit mindenki megnyom. Attól meg ugrik egyet
a mutató. Öt ember öt perc, tíz ember tíz perc. Körülötte meg –
mint minden autó. Használható, de nem szép, nem különleges.
A műszerfalborítás nem kemény, nem puha. A körműszerek
annyira semmilyenek, hogy már-már bénák. Ráadásul vannak zöld
kontroll-lámpák, fehér világítás, piros mutatók. Minek ennyi szín?

Meg egy Saab kombinál is szebb

De megy. Ha az automata is úgy akarja. Mert a hatfokozatú váltó
szeret gondolkodni. Különösen amikor nem kéne. Amikor az ember
a reggeli dugóban araszol a külső sávban, a belsőben meg
sűrűn jönnek, de feltűnik egy lyuk. És az ember oda szeretné betenni az
1600-nál is több kilós, ellenben 180 lóerős és 400 Nm-es autóját. Hát
akkor az automata dönt: ne ugrálj, haver. Aztán végre eldönti, hogy
a kettesben araszolásból visszarakja inkább egyesbe, akkor meg
kilő, mint a golyó, csak győzzük visszafogni.

És amit egy hatvan lóerős Astrával simán megcsinálnék, az itt
kínosan lassan sikerül. Ilyen élményekkel túl gyakran lepi meg az
embert az automata, akármilyen új fejlesztés, hat gang meg minden.
Pedig különböző technikákkal próbálkoztam. A padlógázos
brutálkodás nem jó, csak tovább gondolkodik. A gázpedál simogatása
még a legjobb megoldás, úgy lehet a leginkább irányítani, de
akkor is érhetnek meglepetések.

Kétezer kilométer szex nélkül – Cadillac BLS Luxury Sport Wagon 1.9 TiD

Maradna a sport mód, van neki gombja, amitől tényleg gyorsabb
lesz a váltás, csakhogy túl sokáig tarja magasan
a fordulatot. Van még a manuális mód, ami városban unalmas,
igazából országúton lehet kihasználni, amikor előzget az ember.
Városban, benne egy kiadós Újpest–Telki–Újpest túrával így aztán
sikerült 320 kilométerre 37 litert megetetni az autóval, ami mindent
figyelembe véve is sok, sok, sok. Úgy 12 liter száz kilométerre.

A Cadillac előnyei országúton és autópályán érvényesülnek. Itt már
nem zavar az automata, a csend remek, a 130-150-es tempó
nagyon kellemes, de a 170, esetleg még több is simán vállalható,
az autó végre hozza, ami egy luxuskombitól elvárható. A motor
ereje itt tud igazán kibontakozni.

Kétezer kilométer szex nélkül – Cadillac BLS Luxury Sport Wagon 1.9 TiD

Egyedül Brno után idegesítő az autópálya, de itt legfeljebb egy
légpárnás jármű lenne képes csöndben végigsuhanni, mert ez
a szakasz még annál is bénább, mint az M7-es volt felújítás előtt.
A fogyasztás itt elviselhető, a Budapest–Drezda–Budapest
útvonalat 8 literrel abszolváltuk, általában 140-re beállított
tempomattal – rendőrből majdnem annyi van, mint úthibából, az M1-es meg
végképp tele van trafipaxszal.

Kétezer kilométer szex nélkül – Cadillac BLS Luxury Sport Wagon 1.9 TiD

Nem csoda, ha akadoznak a BLS eladásai az öreg kontinensen. Az
európai konkurensekkel nem versenyképes, amerikai autónak túl európai.
Hacsak nem adnak gigantikus kedvezményeket, és mennek a Vectra ára
alá, és nem találnak néhány megkenhető cégflottavásárló
trafficmenedzsert, nehéz lesz megszabadulni a készlettől.