De jól néz ki! A Dodge márka emblémája a kosfej,
a mai Dodge autók közös jellemzője pedig, hogy tényleg annyira
látszanak intelligensnek és kifinomultnak, mint egy megvadult, öklelő
kos. Viszont legalább annyira elszántnak, ádáznak és erőteljesnek is
látszanak. Az Avenger brutálisan, agresszíven, fenyegetően adja elő
magát – és ez nagyon jól áll neki.
Morcosan összehúzott szemek, köztük a nagy Dodge-célkereszt,
látványos frontspoiler, élesen hajtogatott motorháztető: kész is
a belsősáv-takarító pofa. Szélesített kerékjárati ívek, szűk
ablakrések, alacsony orr, magas far; ennyi is elég lenne ahhoz, hogy
profilból is üssön a kocsi formája. De Dodge-ék még rádobtak
minderre egy lapáttal, és olyan megfeszített, ugrásra kész
nagymacskacombizmot domborítottak a C-oszlop alá, hogy az egerek,
pockok, nyuszik, őzek, de még tán a vaddisznók is nyüszítve
lapulnak meg a bozótos aljában, ha egy Avenger közelít.
És milyen belül? Mint kistesója, a
Caliber. Szürke,
kopogós, rideg. Kiábrándító. Még a ChillZone fantázianevű italhűtő
(a második kesztyűtartó, a felső) sem akadályozhatja meg, hogy
kibukjon belőlünk a sztereotip sajnálkozás: amerikai gagyi.
Nagyjából annyi fantázia és igényesség érezhető a kabinban, mint
egy tíz-tizenöt éves koreai szedánban – azóta a koreai autók igen
sokat fejlődtek.
Becsukott szemmel, vastag kesztyűben viszont nem rossz az Avenger
beltere. Egész jól szól a hifi, az épphogy csak nem automata
légkondival könnyen beállítható a kellemes klíma, vaskos, jó
fogású a kormány. A dízelmotor kerregése tolakodó, de nem
kibírhatatlan. És – az amerikaiság legnagyobb előnye: akad pohártartó
bőven mindenkinek.
Elöl-hátul egyaránt jól elférni az Avengerben, négy átlagos, vagy
akár bőven átlag feletti növésű felnőtt vígan nekivághat vele
bármekkora túrának. A csomagtartóban is remekül elfér négy nagy,
tömött sporttáska. De öt már aligha. A nagy talány: akkor mi
a fenétől tűnik olyan nagynak kívülről a kocsi?
Hát attól. Azért nagy, mert nagy, csak sajátos
a helykihasználása. A Dodge 4850 mm hosszú, az
Opel Vectra –
ami köztudottan jó nagy középkategóriás kocsi – 4611, az aktuális
Passat 4765. Az
új
Mazda6 meg, hogy egy
nagy japán konkurenst is említsek, 4755. Az Avenger tengelytávja 2765
mm; 2700 a Vectráé – amely köztudottan jó tágas középkategóriás
kocsi –, a Passaté 2709, a Mazda6-é 2725.
Hűha! De vajon mi a helyzet a középkategória gigászával,
a
Mondeóval, amely –
eddig így hittük – mindennél nagyobb. Vajon az Avengernél is? Nem! Hat
milliméterrel rövidebb. Tengelytávolságának viszont – 2850 mm –
a Dodge is előre köszönhet. 493 literes csomagterét pedig meg se
közelíti az amerikai versenyző. Meg a többiekét se.
A Dodge csomagtartójának térfogata 438 liter (újabb igénytelenség:
a csomagtérajtó belülről burkolatlan, és persze kapaszkodó sincs
rajta a lecsukáshoz). A Vectráé 500 liter, az új Mazda6-é
(hínnye!) 519. Hogyan lehetséges ez? Hiszen olyan nagy az a Dodge!
Hol az a sok hely? Alighanem felfalta a forma: az Avenger
tervezői nem áldozták fel a markáns vonalakat némi extra
poggyásztér oltárán. Kemények ezek a jenkik.
Az Avenger motorháztetejét felnyitva súgjuk be bátran a 2,0L
CRD feliratú műanyag díszburkolat alá: tudom a titkodat! Az
inkognitó mögött ugyanis a Volkswagen kétliteres, adagolófúvókás
(Pumpe-Düse) rendszerű dízelmotorja búvik meg. Hangoska, de jó
erős.
Avenger-variációk
A Dodge Avenger nem csak a kétliteres VW dízellel
létezik ám! Elvégre Amerikából jött, ahol a dízelmotor
fogalma máig nem kompatibilis a személyautó intézményével.
A vezérképviselet
weblapja beszámol egy 156 lovas kétliteres, egy 170 lovas
2,4 literes és egy 2,7 literes, 188 lóerős V6-os benzinmotorról
is.
Viszont ezeket Magyarországon hivatalosan nem forgalmazzák.
Biztos úgy gondolták, azért nem árt az, ha hallunk róla, hogy
ilyenek is vannak.
Nem megy rosszul; ha sikerül túljutni az elindulás nehézségein (a
kétliteres VW dízel talán a legszerencsétlenebb az összes mai
dízelmotor közül az alapjárat közeli tartományban), a száznegyven
nyomatékos dízellovacska könnyedén szaladgál az Avenger bő másfél
tonnájával. A futómű se nem igazán kényelmes, se nem igazán
sportos, de a független hátsó felfüggesztéssel mindig kellően
stabil.
Mi visz rá valakit, hogy megvegye? A
kereskedés, ahonnan az autót
kaptuk kölcsön – köszönjük! –, szólt, hogy ha akarok, beszéljek bátran
egy újdonsült tulajjal a tapasztalatairól. Fel is hívtam
a bordó Avenger gazdáját, és megkérdeztem: ó, mondd, miért?
Mert meglátta a tréleren, amikor meghozták a kereskedésbe,
és tudta, hogy neki ilyen kell. Igen, szerinte is kifejezetten
ocsmány belül, és igen, ő is le szokott fulladni vele néha, de
szereti. Három hét alatt beletett nyolcezer kilométert, és nagyon
bevált a kocsi. Keveset eszik, szépen tép a sztrádán, és
megvan benne az a kellemes munkaautó-tulajdonság, hogy
ütjük-vágjuk, nem sajnáljuk.
Ráadásul az övé nem SE, mint a mi fekete tesztautónk, hanem
SXT. A szürke fröccsöntött műszerfal ridegségét nagyban enyhítik
a bőrbetétes, fűthető ülések (a sofőré elektromosan állítható),
a színes központi kijelző, és még sokan mások. Az SXT kívül is
látványosabb 17 colos alukerekeivel.
És hát ennyiért? Jó hogy megérte!
Bullshit-esszencia
A Dodge márka
hazai weblapján gyönyörű baromságot találtam, muszáj
idemásolnom. Tudják, milyen váltókkal szerelik az Avengereket?
És hogy milyen remek készülék mindegyik? Hát ilyen:
Autostick®
Négysebességes automatikus váltót is rendelhet
AutoStick funkcióval, amely még simább utazást és még jobb
teljesítményt biztosít – alapfelszerelés a 2.4 literes
V6-os modelleken. A hatsebességes változat a 2.7
literes modellek alapfelszereltségéhez tartozik.
A manuális és automatikus váltóművek előnyeit
egyesítve jobb vezethetőséget, kisebb fogyasztást és
nagyobb teljesítményt garantálnak.
Smoke on the water, fire in the sky
Hatsebességes manuális váltó
A 2.0 literes turbódízellel társított hatsebességes
kéziváltó tökéletesen illeszkedik az erőforráshoz. Csökkenti
a fogyasztást és növeli a teljesítményt.
Ötsebességes manuális váltó
Könnyen kapcsolható ötsebességes manuális váltóművel
szerelik fel a 2.0 literes négyhengeres modelleket, így
azok még gazdaságosabbak.
És akkor még az összegzés a típusról: na minek
a csúcsa az Avenger?
Az autóipari tudás csúcsa. Teljesítménye ugyanolyan
finoman hangolt, mint műszaki megoldásai. Végy egy rész
tiszta mérnöki tudományt, adj hozzá egy adag fejlett
motortechnikát, és végül keverd hozzá a Dodge
ritmusát! A végeredmény a ragyogás és az erő
tökéletes ötvözete. Ez a nélkülözhetetlen
középkategóriás limuzin receptje, ez az új Dodge
Avenger.
Nókomment.
A hazai vezérképviselet hat és fél millió forintért kínálja az SE
felszereltségű modellt, hétért a félbőrüléses, belül jóval
igényesebb SXT-t. Ennyiért az autó elég drága, közel hasonló Mondeót
adnak az áráért. A kicsit kisebb és hivatalosan nem is
egyértelműen középkategóriás, ám Magyarországon többnyire elegáns céges
limuzinként vásárolt, flottaautóként igen kedvelt
Octavia pedig jóval
olcsóbb. Ugyanazzal a kétliteres dízellel, ami az Avengerben is
ketyegett, bő hat és fél millió forintba kerül a jól felszerelt
Elegance. Picivel hétmillió alatt már DSG váltóval is ideadják
a 140 lovas dízel Skodát, szintén Elegance-ként.
Legyen ön az első aki az
Avengerről ír!
No de ha azt mondom, 5,3 millió az SE, 5,9 millió az SXT? Hoppá, bő
egymillióval olcsóbb, mint a hivatalos listaár? Bizony, csak nem
a vezérképviselethez, hanem egy független kereskedőhöz kell menni
érte (mi is
egy ilyen cégtől kaptuk
a tesztautót). Azért így már eltűnődik az ember, hogy nem
kellene-e mégis a lehengerlő külsejű Dodge-ot választani
a flottás favoritokkal szemben. Szürke belső ide, kemény műanyagok
oda, csak azt mondhatom, amit a bordó Avenger tulaja: Ennyiért?
Jó, hogy megéri.
Mégsem annyi az annyi?
Egy olvasónk, mellesleg a Pappas
Csoport egyik vidéki értékesítője jelezte: nem csak szürkén lehet
listaár alatt Avengert kapni. A Pappas csoport szeptember elsejétől
akcióban 25-30%-ot enged az árból a készleten lévő kocsikra.
Vagyis:
Avenger 2.0 CRD SE 4 962 000,-Ft metállal, rádióval
Avenger 2.0 CRD SXT 5 630 000,-Ft kényelmi csomag, metál.
Szalonból, vitathatatlan garanciával nem rossz.
További cikkeink
