Az 1949-ben született amerikai MotorTrend magazin a Mazda CX-9-et választotta a 2008-as esztendő SUV-jának. Aztán az év eleji Detroit Motor Show-n is megnyerte az első helyet kategóriájában, ő lett Amerika legjobb SUV-ja az idén. Eddig fogalmunk sem lehetett, miért: a Mazda Európában nem árulja a modellt. Azért mi szereztünk egyet.
DIV#kepre2 {
background-image:
url('http://index.hu/cikkepek/totalcar/tesztek/mazdacx9//.gdata/cikk/mazdacx9_07.jpg');
background-repeat: no-repeat;
padding: 5px 0 0 0;
width: 527px;
height: 345px;
}
DIV#kepre2 P{
margin-top: 5px;
margin-left: 10px;
width: 517px;
color: black;
font-size: 12px;
text-align: left;
}
A CX-9 nagyon kellemes, könnyed, tágas, mégis remekül átlátható,
csendes, egyetlen motorjával is kellően erős és elfogadhatóan
takarékos személyautó, amiben jól érzik magukat az emberek. Akár
még hét is (de hat tényleg). Első ránézésre ezt igen nehéz
elhinni.
Kiköpött
CX-7, csak minden
irányban nagyobb. De ez nem látszik rajta. Lapos kis arca van,
sportosan felhúzott övvonala, kiegyensúlyozott arányai, formás feneke,
keskeny, szép lámpái. Hogy lenne már nagy?
Öt méter hét centi. Az
MPV volt eddig nekünk
„a” nagy Mazda? Höhö, kis csipszar, 4775 milliméter csupán. De
ez...
Még a vezetőülésbe felkapaszkodva, a széles bőrfotelban
elnyúlva se tűnik fel rögtön, milyen hatalmas, annyira a helyén
van, annyira kézre esik benne minden. De kelljen csak beállni egy
áruházi parkolóhelyre! A CX-9 épp csak befér a vonalak közé,
hátul pedig, akármennyire is betoljuk az orrát a sorokat
elválasztó bokrok közé, mindig kilóg.
Némi kényelmetlenség és jajmegnehúzzák-félelem a tulajnak, sok
tér és relaxált utazás a benn ülőknek. Az első sorban, nem kérdés,
remekül elférni, sok a hely. A második sorban szintén,
a derékban kiszélesedő karosszéria még válltérből is többet ad,
mint amennyit megszoktunk a kategóriában. 1/3-2/3 arányban osztva
síneken tologathatók a székek, középállásban is jó gyerekarasznyi
űr volt még a térdem előtt. És leghátul?
A tesztautót a
Passauto ajánlotta fel,
köszönjük!
Nem hittem el, mikor beültem. Semmi klausztrofóbia, az ülések nem
kőkemény szükségpadok, és még attól sem rettennék meg, ha padtársam
akadna itt pár órára. A CX-9 harmadik sora nemcsak szomszéd
gyerekek iskolába hurcolására jó – mint ezt a klisét remekül
ismerjük az amerikai filmekből –, de simán levihetők itt akár felnőtt
haverok is a tengerig. Térdhely a középen hagyott középső sor
mögött háromujjnyi – és mögöttem még van egy jó kompakt kombira való
csomagtartó. Ha nincsenek haverok, van karakuri: egy mozdulat, és az
ülések besimulnak a padlóba. (A középsők nem tudnak ilyet, azok
csak felhajtva előretolhatók.)
Beszállok, becsapom az ajtót – kész a süketszoba. A CX-9
a külvilág szinte minden zaját kívül rekeszti a kabinon, amit
beenged, csak egy kis saját muzsika: bodobácsbüfögésnyi V6-moraj,
hangyaláb-dobogásnyi futóműsurrogás, lepkeszárny-libbentésnyi
menetszélsuhanás.
És milyen vezetni? Hát, olyan. Bő két tonna, 263 lóerő jut rá; ez
elég, szó se róla, impozáns a gyorsulás egyenes szakaszokon, de az
ekkora test már ritkán nagy élvezet. A futómű is sokkal inkább
kényelmes, mint hegyi versenyre hangolt, a hatfokozatú váltó –
szerencsére – nem kapkodós, inkább nyugodt, megfontolt, kényelmes
darab.
Terepen nem vezettem. Mert ez az SUV csak amolyan fél-SUV:
a CX-9 alapértelmezésben bizony sima fronthajtású autó.
Vagyis igazából nem is SUV, hanem MPV, ha nagyon kérges lelkű,
vonalas autóbuzik vagyunk.
Pedig az idén bemutatott új, alul-felül alumínium, 3,7 liter
lökettérfogatú (a tavalyi 3,5 literes volt), de könnyű motoron érződik,
hogy menne. Lelkesen pörög fel, vidáman lubickol a négy-öt-hat,
hat és fél ezres sávban. Csak az a gyarló test, ugye... Szegény
V6, valószínűleg legszívesebben itthagyná ezt a lomha, súlyos
porhüvelyt, és örömmel születne újjá valami széles, lapos, és
legfőképpen könnyű sportkocsiban.
Ha azt akarjuk, hogy a CX-9 menjen, nyomni kell neki. Ha
nyomjuk, hamar megmutatkozik, miért féltik a japánok Európától
a nem dízel motort. A próbaút tapasztalatai alapján nem
tudok precíz értékeket mondani, de szerintem kockás filckalapos öregúr
legyen a talpán, aki 11-12 liter alatt el tud poroszkálni
a nagy Mazdával – országúton, KRESZ szerint haladva. Sovány
vigasz, hogy elég lenne neki a 87-es benzin is – ha lenne.
Ráérősen, spórolósan persze több idő van játszadozni a kormány
melletti dolgokkal. Például a jókora érintőképernyős központi
kijelzővel. És lehet bosszankodni is. Az amerikaiságon mindenképp. Míg
egy ügyes szakember bele nem nyúl az elektronika lelkébe, nincsenek
páros tizedes jegyre végződő frekvenciák a rádión, nincs
szatelitrádió, és szegény kis nyilacska is elveszetten bolyong az
ismeretlen magyar sivatagban. Viszont a tolatókamera működik, és
ha nem is rajzolja ki zöld-sárga-piros vonalakkal a követendő
pályát, mint már szinte mindenki más, nagyon sokat segít a nagy
fenék biztos irányításában.
És lehet vele beszélgetni. A hangvezérlés egész jól működött,
de ha valakinek gondja van a helyes amerikai artikulációval,
a voice training menüben elcseverészhet a kocsival, hogy
kialakuljon a várva várt összhang.
A fedélzeti számítógép sem adja magát könnyen. A rendszerre rá
kell érezni, meg kell szokni a logikáját; utána viszont megy
minden, mint az ágyba..., khm. (Így van ez az európai Mazdákon is,
legutóbb Winkler tépte a haját , amikor a Hatos kombit faggatta, mennyit
eszik.)
És egy nagy hülyeség: az audio-video-navi-minden főkapcsolója,
egyben hangerő-szabályozó gomb na, hova került? Igen, a képernyő
jobb felső sarkába, a vezetőtől a lehető legtávolabb. Persze
lehet kormányról is vezérelni, nem kell tekerni a volumét, de
akkor is.
Mennyibe kerülne?
Gyorsan számoljunk csak: egy CX-9 most az USA-ban listaáron
30 070 dollárba kerül, alapáron, fronthajtással. A CX-7
alapára 24 420 dollár. Nálunk meg 8,9 millió forint. Vagyis,
nagyon durva becsléssel, ha lenne nálunk CX-9, 11 milliótól
indulna. És csak a szokásos társadalmi hangulatkeltés
végett: így egy dollár – a sajátos európai árazási és még
sajátosabb magyar adóviszonyok közepette – 364,5 forint, ha
hivatalos úton autót vennénk belőle. Miközben az MNB-nél
középárfolyamon ma 162,4, ha csak beváltjuk. És kint még
a benzin is olcsóbb. Szerintem tényleg kolbászból lehet
ott a kerítés.
Egyszerű, klasszikus négyórás műszeregység dereng a jó fogású,
szépen dekorált, sokgombos kormány mögött, középen a váltó
állapotjelzőjével. A hatfokozatú automata természetesen kézzel is
kapcsolgatható, de ennek – eltekintve a szokásos extrém
kivételektől, mint vontatás hegymenetben, ilyesmi – semmi értelme.
Jobb, ha az Agyra bízzuk, mikor mit csinál.
Jók a bőrök, finomak a felületek, még a műfa is
elviselhető: a Mazda belsőépítésze nem végzett rossz munkát,
amikor a CX-9 anyagait összeválogatta. Annál trehányabb volt,
amikor nekiállt kifaragni a fiókokat, polcokat. Ott az
a hatalmas tér, meg már feltaláltuk a mindenvivő karakurit az
ülések hajtogatására – gondolhatta, és elnagyolta a munkát.
A nagy batárban sehol egy igazán kreatív ötlet, nincs polcrendszer
a plafonon, fiók az ülés alatt, csempészrekesz titkos helyeken:
van pár ajtózseb, kesztyűtartó meg egy mély üreg a könyöklő alatt,
és kész.
Kellemes meglepetés viszont, hogy a napellenzőkből kihúzható
két kis lap a tükör mögött bujkáló napocska eltakarására. Erre
a valaha egész elterjedt szolgáltatásra mára alig pár gyártó
emlékszik, nagy piros pont a Mazdának érte. És három 12 voltos,
valamint egy 115 voltos konnektort számoltam össze
jártamban-keltemben.
És persze van számos olyan extra, ami nélkül egy valamirevaló
autógyártó már nem állít ki autót a tízmillión túli kategóriában.
Kulcs nélküli a nyitás-indítás, hárommemóriás a vezető
villamosszéke. Villanymotor nyitja-zárja a csomagtérajtót (ha
akarjuk; ha sietünk, megy az kézzel is szerencsére), monitor nyílik le
a tetőből, hadd dévédézzen a család (okos dolog, hogy
a rendszernek van egy szabványos RCA csatlakozóaljzata, így
fényképezőgépről, videokameráról, netán laptopról is mehet
a műsor). Van külön klímakonzoluk a hátul ülőknek -; manapság
ez a minimum, az
igazi prémium már
négyzónás rendszereket kínál.
Így törik a CX-9 (videó)
2006 áprilisában
mutatták be , 2007 elején kezdték árulni Amerikában az autót. Nálunk
meg nem kezdték árulni, és máig azt állítják, nem is fogják. Ez több
szempontból se baj annak, aki mégis megkívánta.
Legyen ön az
első aki a CX-9-ről
ír!
Egyrészt ott a szürkeimport: számos megoldás létezik már arra,
hogy az ember itt, Magyarországon vezethessen egy ott, Amerikában
eladott kocsit.
Másrészt pedig volt már úgy, hogy a Mazda némi vonakodás után
a piac nyomását érezve mégis megkezdte a forgalmazását annak,
aminek eredetileg nem akarta. Legutóbb tudják, mi volt ilyen?
A kistesó, a CX-7. Szóval nem vennék rá mérget, hogy egy-két
éven belül nem kezdi el teríteni a tágas, elegáns, praktikus, nagy
kocsit a Mazda. Mert igaz, hogy eddigi legnagyobb európai
személyautóját, az MPV-t szinte csak dízellel kérte Európa, de azóta
egyrészt relatíve olcsóbb lett a benzin. Másrészt
a CX-7-eshez sincs dízelmotor. És mi azt a kocsit is nagyon
szerettük. Meg ezt is.
További cikkeink
