- Hát egy kurva nagy Corolla.
A turbó közteshűtője például fent van a motor felett, de
a levegőt nem a géptetőn vágott nyíláson át kapja, pedig az
minden turbós autót dögössé tesz. Már a
RAV4 is egész emberes
tud lenni egy
intercooler-beömlővel,
Subaru Foresternél
is abból látni, S Turbo-e, a Land Cruiser V8 azonban nem
emberkedni akar: ez egy elegáns autó, ami inkább diszkréten meghúzódik
valahol, mint
Abramovics jachtja , ami nem fért be a szentpétervári kikötőbe.
Hanem, visszatérve a töltőlevegő-hűtő légellátására, elöl,
közvetlenül a motorháztető alatt csúszik be a menetszél, amit
három darab ide-oda ragasztott gumicső terel a megfelelő helyre.
Na, egyrészt ez volt az, amiért Papp Tibi lecorollázta.
A megállapítás igazságtartalmát a vezetőfülkében tett
egyhetes tartózkodás után csak igazolni tudom: ez tényleg egy irtózatos
nagyra nőtt Corolla. A beltéri luxus igazából csak egyszerű jólét,
ami egy Corollából átülve sem vágja mellbe az embert.
Egyrészt, mert már egy
Corollában lenni
se kellemetlen. Másrészt a Land Cruiserben nem vág mellbe semmi,
amivel például német luxusautók nyűgözik le az embert. Egyszerű,
otthonos, jó minőségű anyagokkal, de semmi olyasmivel, amit érdemes
lenne a szomszédnak mutogatni, hogy attól fogva irigykedve
gyűlöljön. A fényezés nem drámaian narancsos, bár egy polírozást
megérdemelne, a formát meg nem nagyon vennék észre, ha kisebb
lenne. Csak hát még egy
X5-ös BMW mellett is
borzalmasan nagy. Nem fenyegető jelenség, formatervezési szempontból
egész elegáns, de ez a majdnem öt méter x majdnem két méter x
majdnem két méter a mi éghajlatunkon durva.
A vele való közlekedés második napján már nem is érzem olyan
reménytelenül nagynak. A szokásos helyeimre ezzel is be tudtam
állni, kicsit ugyan óvatosabban kell centizni, de ami összejön a
Tehénnel, az
a Land Cruiserrel se megvalósíthatatlan. Az meg végképp nem
zavaró, hogy egy alacsony padlós városi buszon ülőkkel az ember egy
magasságban van: ha nagyon jaszkarizni akarnék, még be is segíthetnék
a keresztrejtvénybe.
A műszerfalon még azok a dolgok is ismerősek, amiket még sose
láttunk. A fabetéteket alig vesszük észre, még a bőr-fa
kormány se tűnik luxusnak – valahogy minden természetes, mint egy
furcsa álomban, ahol egyszerre csak így néz ki egy Corolla, de mivel
alapvetően másról szól az álmunk, nem akadunk fenn csekélységeken.
A napszemüvegtartó picike, az enyémek közül a kisebbik se
fért bele, a hamutartó mellett viszont van szivargyújtó is, plusz
laptop/bármi töltő aljzat is. A kézifék normális helyen van, de az
első ülések közötti könyöktámaszon igazából még kényelmesen
elüldögélhetne valaki. A rekesz meg hűtött, és gyanítom, egy
karton kóla is simán elfér benne.
Fél évszázad szép földi cirkálói
Minden indulásnál
le kell okéznunk, illetve angolul ájegríznünk (I agree, mint
elfogadom), hogy menet közben nem nyúlkálunk az érintőképernyőhöz, mert
az balesetekhez vezet. Akkor se hagyhatjuk ki a félig-meddig jogi
gombnyomást, ha eszünk ágában sincs használni a navigációt,
ugyanis a hifit is az érintőképernyővel vezéreljük. Márpedig ez
egy hatlemezes DVD tár, ami MP3-at is játszik, ami így vagy 50 órányi
zenét jelent. Akkor viszont turkálnunk kell a lemezek, folderek és
számok között, és én tényleg nem szeretném, ha közúton, menet közben
bárki a Paradise Cityt keresgélné a három tonna közeli
szörnyetegben.
Az elektronika ugyanakkor okosan barátságos, például ha
hátramenettel kezdünk, az okézást meghagyja akkorra, amikor D-be rakjuk
az automataváltó karját. Nem erőszakoskodik, tehát minden működik, csak
mielőtt elkezdenénk a szórakozást, emlékeztet a veszélyekre.
A biztonsági övért sem hisztizik, bármeddig guruljunk is lépésben,
tempóra viszont pittyegni kezd, és ez már részemről teljesen oké, így
kéne ezt csinálni. Ugyanakkor maradtak a programban egyértelmű
hülyeségek. Például ha behajtottuk a külső tükröket, tolatáskor
ugyanolyan szögben billenti le.
A tolatókamerával viszont van néhány gondom. Az egyik, hogy bár ez
alapvetően luxus-extraként van beharangozva, főleg, hogy
a képernyő íveket is számol nekünk, most már nyilván filléres,
illetve pár száz forintos tétel. A baj pedig ott kezdődik, hogy
klasszikus tolatóradar nincs hozzá. Tehát amikor először becentiztem
a Land Cruisert a teremgarázs sarkába, a monitor nem
figyelmeztetett, hogy a lökhárító kanyarja mindjárt hozzáér
a falhoz, és figyelmeztető puttyogás se jött. Onnan vettem észre,
hogy vége, hogy nem ment tovább. Kicsit meg is karcolódott
a lökhárító, ami természetesen fényezett, aminek pont annyi
értelme van, mint a tolatókamerának szonáros érzékelő nélkül.
Ráadásul elöl sincs parkolóradar, pedig nagyon kéne
Jó pont, hogy a navigáció akkor sem anyátlanodik el, amikor
elveszti a műholdjelet, és még a teremgarázsok mínusz sokadik
szintjén is korrektül mutatja, milyen utcák merrefelé vannak felettünk.
És ha bemegyünk egy alagútba, vagy bármi fedett helyre, az elektronika
automatikusan visszaveszi a monitor fényerejét.
Viszont kicsit kretén a program, mint minden navigáció.
Beviszem a címet, nyomok egy okét, de semmi nem történik, mert bár
átvált egy másik képernyőre, ott még kér egy entert. Aztán ha megkapja,
azt mondja,
please proceed to the highlighted route, de semmiféle (r)út
nincs hájlájtolva, amerre proszídelhetnék. Az még legalább 10-15
másodperc, mire megjelenik – navigációs programozónak nem lenne szabad
felvenni szadistákat.
Zengedezzünk egy kicsit a V8-as dízelről, ez nálunk úgyis
egzotikum marad. Csendes környezetben egyértelműen dízelhangja van, de
városi háttérzajban már oda kell hajolni a motorházhoz, hogy
megtudjuk, mivel megy. A szaga viszont nagyon nem dízel: egy
teremgarázsos forgolászás, és rámpára bőgő motorral felparkolás után
egyáltalán nem érezni a szokásos bűzt. A széndioxidot dúsan
termeli, de tiszta, illatos motor.
szigszalag-orgia
Ez a 8,2-es gyorsulás ez döbbenet, és úgy általában
hihetetlenül megnyugtató, milyen lazán ugrik az autó 80-ról 120-ra.
Viszont hiába V8, akkor is csak dízel, kellemetlen, fémes
mellékzörejjel, ami határozottan fárasztó, ha mondjuk szőlőhegyen
poroszkálunk lehúzott ablakkal, és a hang visszaverődik
a kőkerítésekről. Egy nagy benzinesnek épp ebben
a fordulatszám-tartományban, 1500-2000 között van igen kellemes
hangja, ez viszont határozottan fárasztó. A pusztában nem gáz, de
minden visszaverő tereptárgynál, minden egyes munkaütemnél eszünkbe
vési, hogy kutyából nem lesz szalonna, és a luxusautó továbbra is
benzines, vagy
benzines hibrid .
Olvasóink írták
Vannak olyan útszakaszok ahol viszont nem ártana a légrugó.
Azt kár, hogy kihagyták a Mo-i verzióból.
Írjon ön is
ítéletet
A motor tehát a hangját leszámítva csoda: 180-ig elszántan,
egyenletesen húz. Igazából 200-ig is felküzdi magát, de a lényeg
itt a 8,2-es 0-100 gyorsulás. Ha lepadlózzuk, azonnal elmúlik
a már-már PD-TDI-sen idegesítő dízelcsörgés, és 3000-es fordulat
fölött kezd úgy szólni, mint egy bármilyen V8-as. A városi
fogyasztás 15 liter körül van, ami még dízelből sem sok. (A gyári adat
12 literes városi fogyasztás, de én még olyan 12 literes városban nem
jártam.) A
Mitsubishi Pajero
dízele bő száz lóval gyengébb, az autó 300 kilóval könnyebb, de így is
17-18 literes városi fogyasztást mértünk vele. A Pajero bizony
ennyivel korszerűtlenebb, a nagy fogyasztás titka mindkét autónál
a feleslegesen cipelt nagy tömeg.
Mármint feleslegesen: ha valaki nem terepjárásra használja ezeket az
autókat. Ugyanis az erős alváz, plusz az erős karosszéria, plusz
a merev tengely, a zárható differenciálok, extra erős
lengőkarok teszik ki a plusz fél tonnát, amit feleslegesen viszünk
a hátunkon, ha a Pajerót és Land Cruisert csak aszfalton
használjuk. Ilyen célra a Toyotának több jó SUV-ja is van. Na
mindegy, ha az aszfaltos használatból indulunk ki, márpedig
Magyarországon ki az az őrült, aki ilyen luxustornyot terepezni vesz?
Ez a különleges V8 dízel a felesleges féltonna kompenzálására
hozza ezt az irgalmatlan erőtartalékot, ami egyszerre két nagy luxus
egy autóban.
A Land Cruiserben hosszasan utazni egyébként a méretből,
a finom futóműből, a jó hangszigetelésből és az általános
kényelemből kifolyólag pihentető. Terepre nem vittem, egyetlen
kavicsdombon próbáltam ki, mit tud a Toyota egyik legérdekesebb
high tech fejlesztése, a KDDS, a terepen
a kanyarstabilizátort lelazító rendszer. Felmásztam
a buckára, és hát igen: nem kell ezt sokat terepeztetni, hogy
lássuk, mit tud. Egy merevtengely már csak ekkorát facsarodik, ha
engedik, márpedig a KDDS-nek épp az a lényege, hogy engedik.
Ilyen rugóutakkal pedig nagyon sok gödörbe fog leérni a kerék, nem
megy el a hajtás, mielőtt be kéne lépni a Torsennek, meg
fékdifferenciálnak.
Ilyen hosszú rugóutakkal persze építenek terepjárókat, csak azok
100-as tempónál már életveszélyesen kóvályognak, és úgy pattognak, mint
egy rugós krampusz. A Land Cruiser gyönyörűen siklik, hátul is
csak a kifinomultabb utazók panaszkodnak a merev tengelyre.
Egyvalami aggasztó: utasokkal együtt bő három tonna vagyunk, és ettől
nem lehet, de nem is szabad elvonatkoztatni. Megjártam vele egy
Budapest-Pécs-Budapestet, újra elszörnyedve tapasztaltam, mennyi
életveszélyesen előzgető ökör járja az országutakat. A Land
Cruiserrel meg igen könnyű gyorsan előzni, mégis ötször meggondoltam
minden előzést, mert ráfékezve visszarántani a sávba három tonnát
a világ legjobb futóművével sem életbiztosítás.
Az alapjárat a fordulatszámmérő szerint 500. De például
fogalmam sincs, miért mászkál a fordulatszám 500-ról 700-ra, aztán
800-ra, aztán vissza 500-ra, amikor a piros lámpánál állok, lában
a féken, a klíma nem megy és még a kormányt se
tekergetem. Mi az a búgás balra lent elöl, alacsony tempónál? És
miért kerregnek a fékek, mintha laza talajon, vagy havon ESP-zne
az autó, amikor felállok egy nem is túl magas járdaszegélyre?
Véres a tízezer kilométeres tesztautó torka?
Egy Land Cruisert egy vadon befogott hegyi gorillának se lenne
szabad tönkretennie tízezer kilométer alatt.
Súlyos hiba a hétüléses verzióban, hogy nincs csomagtértakaró,
tehát bárki megtekintheti, hogy odabent egy laptop van. Viszont akkor
már nézzük meg a többi ülést is. Az első kettő tökéletes.
A második sor is kényelmes, főleg,. Hogy oda külön klíma szól. És
persze egy két méter széles autóban már elfér három ember egy sorban.
A hátsó ülések az elfogadhatóság határán vannak, kicsit jobbak,
mint az
Audi Q7-ben, kicsit
rosszabbak, mint a
Mercedes-Benz R osztályban . Viszont a második sor ülést hihetetlenül könnyen
lehet ülőlapostul előredönteni, meg a harmadikat is le-fel.
Amikor először láttam róla képeket, tudtam, hogy ez lesz
a következő autóm. Most már tudom, hogy nem: ez egyszerűen tényleg
túl nagy, és oké, hogy nagy autó sokat fogyaszt, de ha valaki nem jár
sokat komoly terepen, ez teljesen felesleges. Maradok a Toyotánál,
de inkább lövök öt év múlva egy jó, 8 év körüli 4Runnert, négy liter,
V6, benzin. A Land Cruisert pedig meghagyom Katarnak, hiszen
a programot, amire ezt kitalálták, úgy hívják:
desert safari .
További cikkeink
